Százezer forintokat költött népiskolák alapítására és plébániák szervezésére, elhozta Pécsre Liszt Ferencet, ennek ellenére majdnem életével fizetett csak azért, mert püspök volt. Küzdött az 1848/1849-es szabadságharc halálraítéltjeiért, sokat dolgozott a későbbi kiegyezés érdekében. Kossuth mégis kiátkozta és árulónak bélyegezte. Címszavakban ez Pécs hetvennegyedik püspökének, Scitovszky Jánosnak életrajza.
Az egyik legnagyobb múlttal rendelkező Pécsi Egyházmegye élén számtalan jeles személyiség megfordult: a szentté avatott Mór, az ikonikus Janus Pannonius, a könyvtáralapító Klimó György, a reformer Szepesy Ignác, a nagy túlélő Virág Ferenc és még sorolhatnánk. A sorba remekül illeszkedik Scitovszky János is, akire a 19. század derekán nagy súly nehezedett Szepesy Ignác utódaként, ám ő ugyanolyan jól – ha nem jobban – folytatta az egyházmegye felvirágoztatását. Ennek ellenére mégis úgy kellett elmenekülnie a pécsiek elől.
Az egyik legnagyobb egyházszervező
Az 1785-ben született Scitovszky János híres volt egész életében arról, hogy amerre csak járt, mindenütt gondja volt az egyházi élet színvonalának emelésére, az infrastruktúra fejlesztésére.
A Pécsi Egyházmegyében 1838-tól 1849-ig volt püspök. Gondosan megszervezte a város templomaiban folyó misézést, meghatározta a plébániák működését. Felosztotta Pécs kerületeit a templomok szerint, celebráltatott miséket külön német, horvát és magyar nyelven. Scitovszky korában vált a Gázi Kászim pasa dzsámijából átalakított belvárosi templom a város központi, első számú templomává – a misék itt mind latin nyelvűek voltak.
Pécsre hozta a Miasszonyunk rend apácáit és az irgalmas rend nővéreit: előbbiek a leánynevelést, utóbbiak a betegápolást kezdték meg a városban.
Még Szepesy Ignác idején, 1832-ben nyílt meg a Balokány területén a budai temető, ám már hamar sürgetővé vált az igény, hogy egy kápolna is épüljön rajta. Scitovszky mindent megtett ennek érdekében, 200 ezüstforintot ajánlott fel segítségként. Végül siker koronázta erőfeszítéseit, 1847-ben megépült a kápolna. A budai temető kápolnájának különlegessége, hogy a püspök az 1846-ban itt koncertező Liszt Ferencet kérte fel, ő is járuljon hozzá a „beruházáshoz”. Ő pedig az egyik helyi koncertjének bevételét ajánlotta fel a nemes célra.
Még az iskolai lógásokról is tudott
A Pécsi Egyházmegye egyik legnagyobb iskolaszervezője lett – ez valószínűleg köszönhető származásának is, azaz annak, hogy édesapja tanító volt, ebben a közegben nőtt fel.
Rengeteg népiskolát alapított: a helyszínek közé tartozik Szekszárd, Mohács, Tolna, Bátaszék, Dunaföldvár és még számos kis falusi iskola. Rendezte az oktatók anyagi juttatásait, a nyugdíjintézetüket megszervezte, alapítvánnyal segítette a munkát. Rendszeresen ellenőrizte a tanmeneteket, és gondja volt az egyházi nevelésre is. Meghatározta, melyik tárgyakat tanítsák és milyen nyelven. Még a jelenlétre is figyelt és a hiányzások okait is fel kellett tüntetni.
Scitovszky és Liszt
Scitovszky Jánosnak komoly lobbija volt abban, hogy a már akkor Európa-szerte ünnepelt művész, Liszt Ferenc meglátogassa Pécset. A püspök látta vendégül őt, Liszt pedig több zongorakoncertet is adott, óriási tömegek előtt. Éppen nagy munkálatok zajlottak, a székesegyházat újították fel, és a művész nagy bejelentést tett: misét komponál az avatásra. Végül a nagy bejelentésből nem lett semmi. A munkálatok elhúzódtak, Scitovszky viharos körülmények között eljött Pécsről, Liszt ugyan 1855-ben megkomponálta a művet, de azt az esztergomiaknak ajánlotta, Esztergomi mise néven (az esztergomi bazilika 1856-os felszentelésén hangzott el, amit egyébként az akkor már ott tevékenykedő Scitovszky 883 ezer forinttal támogatott).
Viharos kiűzése Pécsről
Scitovszky alapvetően konzervatív beállítottságú volt és mint katolikus vezető, feltétlen hűséggel és engedelmességgel tartozott a császárnak. Éppen ezért került kényes helyzetbe 1848 márciusában, a forradalom kitörésekor. Nagy nyomást helyeztek rá, ő pedig kénytelen volt a nép akaratának engedve nagy összeggel támogatni a honvédek toborzását, a szervezkedést az osztrákok ellen. A szabadságharc forró hónapjaiban viszont már nem volt maradása Pécsen: a császári csapatok bevonultak a városba, ekkor rendeződött a helyzete, mikor azonban ideiglenesen elhagyták Pécset, a népharag ellene fordult. Scitovszky menekülőre fogta, de Nagykanizsánál elkapták. Összes értékét át kellett adnia ahhoz, hogy továbbmehessen – gyakorlatilag kirabolták.
1849 júliusában Esztergomba költözött, itt kapta meg a hercegprímási és érseki címet. Ezután Észak-Magyarországon tevékenykedett, ott is templomokat emeltetett, iskolákat alapított, szerzetesrendeket telepített.
Tettei a magyarságért
Annak ellenére, hogy katolikus püspök volt, így Ferenc József kedvében kellett járnia, magyarságát is sokszor hangsúlyozta, tett is érte a számos népiskola alapításával, a magyar nyelv oktatásával. Ráadásul nem lehet elmenni amellett sem, hogy az ő közbenjárására kanonizálták a második pécsi püspököt, Szent Mórt. Vezetett zarándoklatokat, Szent István-körmeneteket, amik egyértelműen politikai tiltakozások is voltak a szabadságharc bukása után.
Persze nem kerülhette el a megbélyegzést sem. Az emigrációban lévő Kossuth hevesen agitált ellene és árulónak bélyegezte, akárcsak több, hozzá közel álló csoport. Scitovszky 1866-ban hunyt el, szélütésben.
