A pécsi templomokat bemutató sorozatunk egyik legfontosabb részéhez érkeztünk, hiszen a város egyik legemblematikusabb, legismertebb, ikonikus templomáról lesz szó.
A Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomról, azaz a belvárosi templomról még nem esett szó templomos-sorozatunkban. Persze, a pécsieknek ez a római katolikus templom más néven ismert: Gázi Kászim pasa dzsámijaként, egyszerűen pedig csak dzsámiként.
A magyarországi török építészet legmonumentálisabb épülete, a pécsi belváros dísze óriási változásokon ment át az évszázadok során. Érdemes azonban a dzsámi előtti időkre is megemlékezni, hiszen a török szent hely előtt is állt a város főterén egy templom a 13. században: a gótikus Szent Bertalan-templom. A II. András uralkodása alatt épített templom sok – nem túl érdekes – változáson ment át a 14. században, majd később, a 15. század végén reneszánsz stílusban jelentősen kibővítették, és ekkoriban épülhetett itt egy csontgyűjtő házrész is a templom mellé.
Ennyit a néhai Szent Bertalan-templomról, a város akkori második legnagyobb templomáról (lehet találgatni, melyik volt a legnagyobb), amit az 1543-as török bevonulás után egy ideig kettéosztva használtak, majd az 1560-as években lebontották, és felhúzták a dzsámi első verzióját. A Szent Bertalan-templom lényegében dzsámiként született újjá, hiszen annak köveiből – valamint állítólag a templomban található aranykincsekből finanszírozva – épült fel a török templom első változata.
Igazi dzsámi volt, a nők csak lefátyolozva, a karzaton tartózkodhattak, alapfalaiba beépülve állt a minaret, a török szószéket azonban már nem találjuk itt, ahogy a női karzat is csak emlék. Érdekes, hogy a két török mosdómedencéből épültek át a mai szenteltvíztartók, ezek a medencék pedig a sajnos mára teljesen elpusztult – a templom mellett található – török fürdőből kerültek a dzsámiba.
A törökök kizavarásának időszakát meglepő módon jól átvészelte, azt leszámítva, hogy a minaret egy része leomlott. A dzsámi ezt követően a jezsuita rend tulajdona lett, 1692-ben pedig életbe lépett egy rendelet, miszerint Pécsett csak és kizárólag katolikusok élhetnek a kiebrudalt törökök után, 1702-ben keresztény templommá építették át, ami miatt 1704-ben a kiakadt rácok betörtek Pécsre és rendesen szétverték a dzsámit. A minaretet teljesen az 1760-as éveben bontották el, pécsi nemes családok pénzadományából, a minaret helyére egy vaskos tornyot húztak.
Nagyon érdekes, hogy ekkoriban a mai Nagy Lajos Gimnázium helyén működő jezsuita rendház épületét kibővítették, egy boltíves aluljáróval kötötték össze a dzsámival! Nehéz ezt elképzelni, és nagy kérdés, hogy vajon mennyire szeretnénk ma a dzsáminál egy aluljáró alatt sétálgatni? Nem tudjuk meg a választ, hiszen a boltívet 1864-ben lebontották.
A kronológiai időrendnél maradva: 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták, a templom azonban nem a városé lett, hanem a kincstáré. Kellett több mint 200 év, hogy 1980-ban végre az önálló várossá vált Pécsé legyen.
A dzsámi kupolája 1899–1906 között esett át újabb formálódáson, ekkor neoreneszánsz stílusú fedést kapott, tornyát pedig megmagasították. Ekkortájt kerültek a kupolára Graits Endre freskói, ekkor magasították meg a födémet és fedték le vörösréz lapokkal, tehát ekkor indult meg az a folyamat, melyben a dzsámi azzá a templommá vált, melyet ma is ismerünk.
Ezután 1939-ben végezték a következő átalakításokat: elbontották a vastag barokk tornyot, melynek helyére az a félköríves épületrész épült, melyen ma a zenélő kereszt áll. Ekkor építettek be egy új Angster-orgonát (a korábbi egy tűzvészben elégett), bővítették a férőhelyeket, 8 évvel ezután pedig Gebauer Ernő festette a dzsámi falaira a ma is látható freskóit. A kupolát, mely addig csúcsos formájú volt, 1956-ban alakították át firenzei félgömb stílusú kupolává, ami az eredeti török dzsámikhoz jobban hasonlít.
A több mint 450 éves világhírű pécsi dzsámin legutóbb 2013-ban végeztek renovációs munkákat, de szerencsére a kupola már nem változott meg, viszont megnyílt a dzsámi altemploma, egy látogatóközpontot alakítottak ki itt, mely azóta is a turisták kedvelt látványossága.
