Az, hogy Pécsett dugók vannak, mondhatni a nagyvárosi lét velejárója, de az elmúlt hetekben mintha a megszokottnál is többet várakoztunk volna az autókban, ennek főként több, párhuzamosan futó felújítás az oka. Bejártuk a legkritikusabb pontokat – vannak rossz, de jó híreink is!

Reggel és délután mindenki tudja, hogy komoly dugókkal kell számolnia, az emberek dolgozni, a gyerekek iskolába mennek (e téren javulni fog a helyzet hamarosan, hiszen kezdődik a vakáció). Amióta viszont az Egypúpú felüljárót elkezdték felújítani az állami Magyar Közút beruházásában és a Siklósi úton is rekonstrukció kezdődött, érezhetően romlott a dugóhelyzet. És nem csak ott.

A napokban egyik délután például úgy döntöttünk, talán jobb lenne Kertvárost inkább a Kétpúpú felől megközelíteni, igaz, kerülő, de talán lehet haladni. Kellemetlen, hogy még egy halom pécsi döntött így, amivel szembesültünk is, ugyanis a felüljáró alig látszott az álló autóktól…

Egy darabig még erre készülhetünk az Egypúpún

Tehát ilyen a reggeli-délutáni csúcs, de mi van napközben? Kipróbáltuk! Csütörtökön az első meglepetés már a Király utcai körfogalomnál ért minket, hiszen 11-kor állt a sor minden oldalán, és bármerre tekintgettünk, nem láttuk okát: se útfelbontás, se lerobbant kocsi. Csak sor.

Miután átvergődtünk rajta, azon már meg sem lepődtünk, hogy az Árkád környéke is álló autókkal volt tele – a város ezen része egy hatalmas autómágnes, Pécsett nincs olyan napszak, hogy itt ne lennének sokan. A Felsőmalom utcai lezárást a jelek szerint megszokták az autósok (mi az első nap rutinból behajtottunk, aztán lehetett forgolódni, mint a tojógalamb, igen, mi voltunk a hibásak, ott van a nagy T-tábla). És akkor jöjjön az Egypúpú!

Amin konkrétan percek alatt átértünk. Tényleg. Meg is lepett minket az akció, hiszen reggel ez szinte Mission Impossible. Most viszont pikk-pakk átértünk, és elfogott minket a mohóság: próbáljuk meg visszafelé is! A visszaút bizony nem volt ilyen sima, az Intersparnál már vissza kellett venni a lendületből, majd a felüljáró közepén megpihentünk picinyt, de pár pillanat után újra lehetett indulni – sokkal gyorsabb, mint reggelente, bár ez valójában nem vigasz.

Kipróbáltuk a Magaslati utat is, itt szintén rekonstrukció zajlik. Az út felénél piros lámpa fogad, várunk, várunk, óráknak tűnik, pedig nem, csak két perc az egész. De meleg van, meg mennénk is, türelmetlen az ember. Elindul a sor, és azt látjuk, munkagép dolgozik, emberek hordanak csöveket – az autósok is megnyugszanak, ha azt látják, okkal nem haladhatnak.

Megnéztük a délnyugati elkerülőt, amit a Magyar Közút újít fel: Patacsnál elhagytuk a körfogalmat, és új, tényleg remek úton suhantunk, egészen az első 40-es tábláig. Munka már láthatóan nincs, az út kész, csak a felfestés hiányzik. Becsszóra igyekeztünk betartani a 40-es korlátozást, bár az okát nem értettük (ezúton kérnénk elnézést a mögöttünk haladó kék Fordot vezető úrtól, aki feltehetően az infarktus szélére került). És akkor rájöttünk, miért van kint a tábla: az út közepén egyszercsak megjelent egy útfestő autó. Ez viszont jó hír: a jelek szerint ennek a munkának most már tényleg vége lesz.

A Kodály-Petőfi körforgalmat is megnéztük, itt a mecsekoldali tehermentesítő út építése folyik. Naivan azt hittük, itt nem lehet baj, hiszen a körforgalmat még nem érinti az építkezés. Az nem is, viszont a körforgalom kellős közepén éppen egy kapatos úrral találtuk magunkat szembe, aki egy palack borral a kezében úgy gondolta, a körforgalmon keresztül folytatódik a járda. Hát nem, de ez őt nem zavarta, csak a dudáló, vészfékező autósokat.

S végül, de nem utolsó sorban: folyamatosan kapjuk a híreket egy olyan szakaszról, ami ugyan már nem Pécs, de sok pécsi is használja. A 6-os főúton Szentlőrinc felé folynak útfelújítási munkák, csütörtökön is érkezett olyan olvasói jelzés, hogy negyedórát álldogáltak a dugóban.

Lapunk folyamatosan ad információt az autósoknak az útfelbontásokról, frissülő térképünket IDE kattintva lehet elérni.