Szemrevaló pécsi bikinitrendek a múltból

Ha nyár, akkor strandolás, ha pedig strandolás, akkor bikinik. Az évnek ebben a szakában nyilván szükséges értekezni az épp aktuális fürdőruhatrendekről, de ezt majd egy másik cikkben tesszük meg, most inkább visszautazunk kicsit a múltba, hogy bemutassuk: évtizedekkel ezelőtt is adtak magukra a strandra készülő pécsi nők!

hirdetés

Múltidéző pécsi bikinis cikkünket kezdjük a fél évszázaddal ezelőtti pécsi fürdőruhatrenddel, melyről azt kell tudni, hogy igencsak sokszínű volt, a korabeli pécsi sajtó pedig ünnepelte, hogy végre sok az új fazonú, „jó mellformával” készült fürdőruha a város üzleteiben.

„Jó mellformával” érkeztek a ruhák 1969-ben (forrás: Dunántúli Napló archívum)

A strandrucik 1969 nyarán többnyire egybeszabottak voltak, krepp és nylon anyagokból készítették őket – Magyarországon, nem ám import cuccok voltak ezek – és állítólag a behozott fürdőruháknál olcsóbbak, viszont legalább olyan jó minőségűek voltak. Ezeknek a fürdőruháknak a leggyakoribb kiegészítői a fémláncok, fémcsatok, fémkarikák és mindenféle fém fityegők voltak (és remélhetőleg rozsdamentes fémből készültek). Óriási pozitívum, hogy 1969-ben Pécsett nem csak a madárcsontú nők és lányok találhattak egy strandruhát: „Jó hír, hogy ebben az évben fokozottabban gondoltak a teltkarcsú lányokra és asszonyokra is. A fürdőruhák 15 százaléka készült extra méretben” – írta a Dunántúli Napló.

Jó kérdés! (forrás: Dunántúli Napló archívum)

„Egy jól öltözött strandoló nő nem jelenik meg fürdőhelyeken strandruha, esetleg ruhák nélkül, és a fejére feltétlenül vászon vagy szalmakalapot tesz. De sorolhatnánk még a strandtáskát, papucsot, különböző kozmetikai szereket. Elmondhatjuk tehát, hogy a fürdőzésnek is megvannak a maga szertartásai, megjelenési formái, akár a bálteremben egy keringőnek” – írták az aktuális pécsi fürdőruhadivatról 1977-ben, amikor egyébként a „zsebkendő”-fazon és a feszes, kétrészes bikinik hódítottak a legjobban. Íme egy remek kordokumentumként is felfogható leírás a trendről:

„Bátrak a mai nők! A teltkarcsúak és idősebbek sem szorítják testüket vastag anyagok, kényelmetlen mellkosarak közé. Legtöbben a kétrészes fürdőruhákat, könnyű, gyorsan száradó kelméket keresik. A legnépszerűbbek a piros, sárga és fekete, különösen a fekete alapon virágmintás modellek. Különösen népszerűek a hazaiak mellett az NDK-beli és a jugoszláv modellek. Egyszínűből a sárga és piros, a vágott szárúból pedig a csíkos a kelendő. De újra megjelentek a hosszított szárú fazonok, melyek talán a fiatalok körében lesznek ismét sztárok.”

A nagyobb dekoltázs dívott 1979-ben (forrás: Dunántúli Napló archívum)

Két évvel később, 1979-ben, 40 évvel ezelőtt rendeztek a néhai FEK-ben egy nagyszabású strandruha-divatbemutatót, melyből kiderült, hogy aki ekkor divatos akart lenni a strandon, az továbbra is az egyrészes fürdőruhákat választotta, melyek azonban merészebben dekoltáltak voltak. „Ezeknek a piros, napsárga, fekete fürdőruháknak érdekes a szabása: elöl egyrészesek, hátul a bikini hatását keltik” – írták a bemutató felhozataláról.

Nem a molettebbeknek találták ki ezeket a rucikat (forrás: Dunántúli Napló archívum)

Tenyérnyi bikinik, feszülő úszódresszek dominálták az 1982-es nyár pécsi stranddivatját, ráadásul újfent hazai gyártók ruháit vitték a legtöbben, mivel azok szinte azonnal képesek voltak követni az aktuális nyugati divatot: „nem sok különbség mutatkozik például a Váci Kötöttárugyár termékei és a keresett olasz, TRIUMPH fürdőruhák között. Színben, fazonban, az anyagok minőségében egyenrangúak” – írta a Napló. Ezek a fürdőruhák rugalmas, könnyű anyagból készültek, a legtöbb gumírozott latexből, de akadt pár „kartonruha” is, amelyek hosszú évekig meghatározónak bizonyultak a hazai választékban. A teltkarcsúbb hölgyek-lányok viszont kicsit megszenvedhettek az ekkori trenddel: „A méretekkel a középtermetűeknek, mondjuk így a molettebbeknek van gondjuk, de talán segítenek ebben az alapanyagok, amelyek rugalmasak, nyúlékonyak, ugyanakkor jól alkalmazkodnak a test vonalaihoz” – szólt a korabeli divatrovat cikke.

Továbbá probléma volt az is, hogy ezek az új ruhák „többet mutattak, mint takartak”, ezért a prűdebb, szerényebb, kevésbé magabiztos pécsiek – akikből akadhatott jó pár – nem ezeket vették. Nem véletlenül tartották az eladók „kényes árucikknek” ezeket a darabokat.

Hirdetés