Érthető módon nem volt könnyű a magyarországi németek élete a második világháború után: többek között az igazságügy, a törvénykezés célkeresztjébe kerültek. A következő bűnügy áldozatát is az újságok hasábjain öles betűkkel „volksbundistának” titulálták – így gyilkosa enyhébb elbírálás alá esett, holott brutálisan végzett vele.

hirdetés

Három tolvaj tört be egyszerre a 27 éves palotabozsoki Bíró Lajos kertjébe 1946 februárjában. A három sváb – így a sajtó szerint magától értetődően volksbundista – gonosztevő közül kettőnek sikerült elmenekülnie, mikor rajtakapták őket, társuk viszont csúnyán végezte: akkora verést kapott, hogy nemsokára a kórházban életét vesztette.

Bíró február 11-én este, tizenegy óra körül érkezett haza, észrevette, hogy három gyanús alak bujkál a koromsötétben a szérűskertben. Magához ragadott egy szőlőskarót és irgalmatlanul lesújtott az egyik szénakazal mögött rejtőző alakra. A másik kettő futásnak eredt. Bíró még több alkalommal, óriási csapásokkal ütötte a tolvajt, amíg az eszméletét vesztette. Ezután bevonszolta a közeli házába, lemosdatta a csurom véres férfit, akkor ismerte fel benne a helyi sváb Thurn Józsefet.

A krónikák arról nem szólnak, hogy és mikor került kórházba a tolvaj, mindenesetre olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a mohácsi kórházban nem is tért magához, 13-án pedig elhunyt.

Nem lehetett könnyű eltüntetni a vérnyomokat

A rendőri vizsgálat megállapította, hogy társai Hessz Anna és Wéber Alajos voltak, őket is nyilván felelősségre vonták, méghozzá az indokoltnál keményebben, sváb mivoltuknál fogva. Ezt korábbi nyomozásokkal is indokolták, miszerint a környéken több panasz érkezett – egy ideje sváb „volksbundisták” járnak rá a baromfiólakra. Ezzel is magyarázható az „emberhalállal végződő tolvajfogási kísérlet” – ami tulajdonképpen egy brutális gyilkosság volt.

Így aztán nem is fogott olyan vastagon a bíró tolla, amikor júniusban hat év fegyházbüntetésre ítélte.

Forrás: Dunántúli Napló Archívum

Hirdetés