A székelyföldi románok magyar asszimilációját kifogásolják

Húsz-harminc év múlva eltűnhet a székelyföldi románság – hívta fel a figyelmet a sepsiszentgyörgyi székhelyű Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ.

hirdetés

A központ igazgatójának, Ioan Lacatusunak az erdélyi Krónika című napilap által idézett tanulmányából kiderül, az elmúlt száz év során a két székely megyében fokozatosan csökken a románok aránya.

Az 1910-es népszámlálási adatok szerint például az erdővidéki Nagybaconban 689 román hívőt vettek számba, míg tavaly már csak 72-en vallották magukat románnak, Bölönben 758-ról 385-re csappant a románok száma, Bereckben is felére csökkent a számuk, Gelencén 58-an maradtak, holott száz évvel ezelőtt 389 román lakott a községben. Lăcătuşu szerint ennél sokkal drámaibb a helyzet Hargita megyében, ahol a települések háromnegyedében, pontosan 72 százalékában kevesebb mint 100 román él. Gyergyóditróban 1910-ben 556 román lakott, tavaly már csak 55-en vallották magukat románnak, Csíkszépvizen 644-ről 87-re esett vissza a számuk, Gyergyóalfaluban száz évvel ezelőtt 474 román nemzetiségű élt, mostanra csak 45-en maradtak.

„A két megyében felgyorsult a román lakosság elmagyarosítása, és ha ez ilyen ütemben folytatódik, 20-30 év múlva a jelenleg vegyes lakosságú településeken is teljesen eltűnnek a románok” – véli Lacatusu.

Demeter László történész, Erdővidék Múzeumának igazgatója a Krónikának elmondta: a székely falvakban a 18. századtól éltek románok, például Zágonba, Zabolára a Mikó grófok telepítettek román jobbágyokat. Demeter László hangsúlyozta, hogy valószínűleg száz évvel ezelőtt kevesebb román élt a Székelyföldön, mint amennyiről Lacatusu említést tesz, hiszen nem minden görögkeleti vallású személy volt román nemzetiségű. Az erdővidéki történész szerint természetes folyamat a kisebb létszámú közösségek beolvadása. A jelenség a szórványban élő magyarság esetében is tapasztalható.