A park a harmincas évek óta teljesen érintetlen 5000 hektáron fekszik. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által kijelölt bioszfératerületek egyike: mintegy 900 növényfajta és számtalan, köztük sok ritka állatfajta élőhelye, különböző erdők, tavak és folyócskák tarkítják, de legfőbb nevezetessége a bölénynevelde.
A bölények a tudósok szerint a mamutokkal egy időben is léteztek. A hatalmas, békés állatoknak a természetben úgyszólván nincs ellenségük az emberen kívül: félelmetesen erős szarvuk és patájuk van, bőrük pedig olyan vastag, hogy nem lehet átharapni. A neveldében látszólag sima drótkerítéssel választják el őket a látogatóktól, ám a sodrony jó öt milliméter vastag – a bölények ennek ellenére néha még ezt is átszakítják.
Valaha az európai bölény benépesítette szinte az egész földrészt. Nyugat-Európában a VI. századra, a Baltikumban és másutt a XVIII. századra kiirtották őket, vadon ettől kezdve már csak Oroszországban és Lengyelországban élt. Az első világháború utáni időszakra azonban itt is lecsökkent az állomány, 1927-re összesen 48 egyed maradt.
A környezetvédelem még fogalomként sem létezett, amikor lelkes tudósok a Priokszko-Terraszni természetvédelmi területen 1948-ban megszervezték a neveldét. Ehhez több évi tárgyalás után – és cserében a szabad természetben befogott más állatokért – két bölénypárt kaptak Lengyelországból. Az ötvenes évek elején amerikai bölények is érkeztek, amelyek szintén jól szaporodnak. Az európai bölényeket más természetvédelmi területre, gyakorlatilag vadon élő csordákhoz küldik – eddig összesen 600 bölényborjú került ki innen -, az amerikai bölények azonban kizárólag állatkertekbe költöznek, mert Európában nem lehet ezeket az állatokat szabadon engedni, nehogy keveredjenek a fajok.
Az első két pártól kezdve a csorda saját utódokkal töltődött fel, a Természetvédelmi Világalap (WWF) segítségével csak 2000-ben érkeztek új állatok a genetikai sokszínűség megőrzése érdekében.
A parkban általában nyolc bölénycsalád él. Egy-egy család egy hímből, 3-4 nőstényből és az utódokból áll. Míg azonban a nőstények a természetben ötéves korukig táplálják kicsinyeiket zsíros tejükkel, a neveldében a tavasszal világra jövő kis bölényeket egyéves korukban elválasztják anyjuktól, úgyhogy őszre megerősödnek, önállóvá válnak, és készek a költözésre. A családban matriarchátus uralkodik, mert a hímek csak a párzási időszakban csatlakoznak a tehenekhez és borjakhoz, különben magányosan kóborolnak. Szigorú fegyelem és rangsor uralkodik a családokban, nemcsak a hímek vívnak meg rendszeresen egymással az elsőbbségért, hanem a nőstények, sőt már az egészen fiatal állatok is.
Egy kifejlett bika súlya elérheti az 1000 kilogrammot, testhossza mintegy három, marmagassága két méter, a tehenek valamivel kisebbek. Füvekkel és levelekkel, fiatal faágakkal táplálkoznak, kizárólag vegyes lombozatú erdőkben élnek. Általában 25-30 évig élnek, de a Priokszko-Terraszni területen olyan jók a körülmények, hogy akár tovább is. A nőstények minden évben ellenek, noha a vadon élő állatok csak 3-5 évente hoznak világra utódot.
Többek között ennek a neveldének a munkája eredményezte, hogy ma már a bölényállomány meghaladja a 3000 egyedet. Közülük mintegy ezer él természetvédelmi területeken és állatkertekben, a többi a szabad természetben, mintegy 30 csordában kóborol.
A bölény nevelde télen-nyáron látogatható. Moszkvából jó út vezet Szerpuhovig, ott a Danki jelzést kell követni; Dankiban van a park irodája, onnan lehet – szigorúan csak vezető kíséretében – bejutni a védett területre és a bölényneveldébe.
