“Elképzelhetetlen” csillag az univerzum peremén

“Elképzelhetetlen” csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket.

hirdetés

A korai univerzum hidrogénből, héliumból, valamint “kevéske” lítiumból állt, minden más, nehezebb, az asztronómusok által fémeknek nevezett elem a csillagok első nemzedékében lezajló termonukleáris fúzió során keletkezett – olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon, amely ismertette a felfedezésről a Nature legújabb számában megjelent tanulmányt.

A szén, oxigén és a nitrogén a csillagok első nemzedékének “erőszakos” halála, szupernóvaként történő ellobbanása során szétszóródott az univerzumban, lehetővé téve “tartósabb” csillagok megszületését. Komputeres szimuláció segítségével a tudósok meghatározták a különböző elemek minimális szintjét, amelynél elégséges tömeg keletkezik ahhoz, hogy gravitációs ereje “egyberántsa” a csillagot.

A nemzetközi kutatócsoport Elisabetta Caffauval, a Heidelbergi Egyetem csillagászával az élen egy évtizeden át “pásztázta” az égboltot “fémszegény” csillagok után kutatva. “Ezek az objektumok a kezdetleges univerzum +relikviái+: vegyi összetételük a korabeli csillagképződési folyamatok fosszilis +lenyomata+” – hangsúlyozta Caffau.

A kutatók a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) digitális égboltfelmérési program keretében készült felvételekről komputer segítségével választották ki a több százezer lehetséges objektum közül a húsz legígéretesebb csillagot, majd ezeket a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópjával (VLT/ Very Large Telescope) vizsgálták.

“Ezek igen távoli, következésképp nagyon halovány csillagok” – jegyezte meg a heidelbergi csillagász.

A most felfedezett az SDS J102915+172927 vegyi összetételének az elemzése kimutatta, hogy az objektumnak a csillagok első nemzedékének szupernóvaként való felrobbanása “adott életet”.

Mint Caffau kifejtette, az SDS J102915+172927 katalógusjelű csillagnak, amely csaknem kizárólag könnyű elemekből áll, tulajdonképpen nem is lenne szabad léteznie, hiszen a közkeletű elmélet szerint a szén és az oxigén az “alapanyagok” lehűtéséhez szükségesek, hogy a csökkenő hőmérséklet következtében “összeeső” gázokat “beszippanthassák” a csillagok.

“Kutatásaink megmutatják, hogy a világegyetem nagyon kezdetleges vegyi összetétele mellett hogyan zajlott az alacsony tömegű csillagok képződése” – emelte ki a csillagász, hozzátéve, hogy bár szokatlan az SDS J102915+172927 összetétele, nem lehet kizárni, hogy több kortársa is létezik, amelyek keresését a kutatócsoport folytatni fogja a következő években.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag luminozitása néhány hónapon keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik.