Rohanás közben, sötétben és hóban hagytam el a telefonomat. Szerencsétlenségemre még le is merült, így még hívogatni sem tudtam, hogy hátha cseng a táskám bugyrában. A rémálomnak akkor lett vége, amikor az egyik kollégámat hívta az „elveszett telefonom”. Csodaként éltük meg. A becsületes megtaláló feltöltve, épségben juttatta el hozzám.
Nem tudom érezték-e már azt a „bénultságot”, amit egy lemerült telefon okoz. És azt a dupla bénultságot, amit egy lemerült és elvesztett telefon okoz? Ez egy olyan érzés, ami káoszba torkollik, ha a telefon gazdájának céges volt a száma, le kell tiltatnia és mondanom sem kell, hogy ezer fontos adatot tárolt a szeretett „társában”. Ez az érzés kerített hatalmába, mikor az egyik hosszúra nyúlt napomon elhagytam a pár ezer forintot érő, de számomra felbecsülhetetlen készüléket.
Egy hideg, téli és már havas estén kellett a Széchenyi tértől a Rákóczi útra eljutnom olyan gyorsan, ahogyan csak lehet. Mondanom sem kell, hogy nő létemre, felpakolva kezdtem futásba. Mint később kiderült, nem volt jó ötlet. Karomon táska, kezemben papírok lebegtek. Már futás közben is éreztem, kívülről biztosan furán mutathatok. Nem foglalkoztam vele, suhantam lefelé az utcában. Csakhogy a kalandos futás közben a telefonom kiesett a zsebemből és a hóban landolt. A hóban és piszkosul lemerülve.
Maga a puszta tény, hogy elhagytam, csak fél órával később esett le, miután furán csendben volt. Úgy, ahogy anyja hagyja el gyermekét, kezdtem vad keresésbe a mobilom után. Kétségbeesetten tárcsáztam vezetékesről a számot, amin hangposta válaszolt hívásomra.
Ez az állapot több mint tizenkét órán át tartott. A kollégáimra átragasztott, telefonhiány okozta stressz kezdett elhatalmasodni a munkahelyemen. Mikor megszólalt az egyik – azóta csak Úr-ként titulált – kollégám telefonja. Az „elveszett, lemerült telefonom” hívta.
A becsületes megtaláló a sötét utcában találta meg. Lemerülve.
[frame] A harminc év körüli férfi még elnézést is kért, hogy csak most hívott, de hát le volt merülve a készülék. Időbe telt mire olyan töltőt talált, amivel életet tudott lehelni az árva mobilba – mondta. [/frame]
A telefonom végül meglett, szinte mámoros állapotba vettem át.
Ezúton is köszönöm, hogy vannak még ilyen emberek!
[frame] Érdekes vagy félelmetes?
Mint később kiderült, ha nem hívták volna fel a hölgyet, akkor is meglett volna a telefonja. A közösségi portálon közzétett „keresési akció” által ugyanis 1.5 óra alatt megvolt a megtaláló. Ő is közzétette a megtalált telefon adatait. [/frame]
Név és cím a szerkesztőségben!
