Líbia: rendőrök helyett civilek járőröznek

Rendőrök helyett civilbe öltözött fegyveres önkéntesek járőröznek az ellenzék ellenőrzése alatt lévő libanoni városok utcáin, és a közelmúltbeli erőszakcselekmények után a helybéliek önszerveződve próbálják visszaterelni az életet a normális kerékvágásba – tapasztalta a helyszínen az MTI Hírcentrumának tudósítói stábja.

A szórványos lövöldözések után a civil társadalom összefogott a város dolgainak intézése érdekében, s központi kérdéssé vált a biztonság megszervezése. A fegyverraktárakból felfegyverzett civileknek – akik között nagyon sok a fiatal – pénzt és élelmet gyűjtöttek, cserébe a város vezetői csak egy dolgot várnak tőlük, hogy rend és béke legyen Tobrukban.

Az egyiptomi-líbiai határtól mintegy 175 kilométerre nyugatra fekvő Tobrukban egy üzletember azt mondta, hogy a rendőrök tartva a nép haragjától elbujdostak, s helyettük önkéntesek fogtak fegyvert, saját közösségüket oltalmazva. Az olajfinomítójáról ismert városban nem volt nagy felfordulás az elmúlt napokban.

“Ne gondolják, hogy a szegénység vagy a pénz hiánya vezetett az elmúlt napok eseményeihez! Kadhafi és klánja vesztét a nép elnyomása okozta” – elemezte a helyzetet az öltönyös ember, aki korábban üzletemberként kereste a kenyerét, s néhány napja a város ügyes-bajos dolgainak irányításában vesz részt.

A nép haragja szinte tapintható: egy férfi egy megnyúzott nyúltetemet mutogatva jósolja azt, hogy napokon belül ugyanez a sors vár Moammer Kadhafira.

A nép haragjának már korábban is voltak jelei, amióta 42 éve Kadhafi került az ország élére. Ilyen volt az 1972-es diáklázadás. A vérbe fojtott felkelésről csak hézagosan jelentek meg információk, s várhatóan csak ezután kap majd nyilvánosságot az, hogy akkoriban sok embert kivégeztek.

Marosi Antal, a Hírcentrum tudósítója arról számolt be, hogy az egyiptomi-líbiai határ között több ezer vendégmunkás várakozott. Többségben bangladesi férfiak voltak, de lehetett találkozni nepálival, vietnámival és Fülöp-szigetekivel is. A vendégmunkások a fegyveres harcok hírére a menekülést választották, de arra nem számítottak, hogy a határon való átkelés két-három napot is igénybe vesz majd. Ez idő alatt sem élelmiszerhez, sem vízhez nem jutottak hozzá, pedig a menekültek befogadására kialakított sátorváros a határ egyiptomi oldalán, tőlük mindössze 400 méterre van.

Moammer Kadhafi legidősebb fia, Szaif al-Iszlam azt állította tévényilatkozatában, hogy a 600 ezer négyzetkilométeres ország kétharmadában béke és nyugalom van. A Kadhafi-fiú tulajdonképpen nem hazudott – valóban békesség van az ország kétharmadát jelentő kietlen és néptelen Szaharában, de az ország többi részében számos ártatlan áldozata volt az erőszakcselekményeknek.

Líbia második legnagyobb városában, Bengáziban folyamatosan tülkölő autók kakofóniája és jókedvű fiatalok fogadták a Hírcentrum tudósítói stábját. A menekültek befogadására szolgáló hajók nincsenek a kikötőben, a parttól távol csak két hadihajó sziluettje rajzolódik ki. A városban nyugalom van, s az elmúlt napok harcairól leginkább az állambiztonság egykori épülete tanúskodik. A hatalmas méretű laktanya vaskapui tárva-nyitva állnak, az udvarán pedig óriási a forgalom: a helybéliek autóval járják be a felkelés jeleit magán viselő létesítményt.

Hirdetés