Sok kisiskolás korú gyermek szüleiben felmerül a kérdés, vajon minden alkalommal leüljön-e fia vagy lánya mellé elkészíteni a házi feladatot, kell-e együtt készülni a másnapi dolgozatra, gyakoroljon-e vele írni, olvasni, számolni? Mindezekben a kérdésekben még a szakemberek között is megoszlanak a vélemények. A témával kapcsolatban ismerjük meg egy háromgyermekes klinikai pszichológus, Csökliné Tamás Márta álláspontját.
Nyugodt légkör és bizalom
– Első és legfontosabb dolog, hogy a tanulás soha ne váljon „harccá” a szülő és gyermeke között. Őrizzük meg a higgadtságunkat, és teremtsük meg a nyugalmat, a megfelelő hátteret és környezetet a tanuláshoz a gyermek számára. A feladattudat kialakul legkésőbb 7-8 éves korra, de ezt meg kell erősíteni a közös tanulással. Az első év az iskolában nagy igénybevétel a gyerekeknek, ám kitartással és türelemmel szokniuk kell az irányított, kötött feladatvégzést az óvoda kötetlen légköre után – mondja Csökliné Tamás Márta.
A szakember szerint nagyon fontos az iskolába, tanárokba vetett bizalom – ezt a megítélést a szülő közvetíti a gyermeke felé. Az, hogy a tanárt tekintélyszemélyként vagy szükséges rosszként kezelik otthon, befolyásolja az iskolához és tanuláshoz való hozzáállást.
Engedjük el a kezét!
Hogy mi az ideális életkor az önállósításra? Erre nincs tökéletes recept, de az a tapasztalat, hogy negyedik osztályos korukra a gyerekek sok téren önállóvá válnak. Így a tanulásban is elvárható a kötelességtudaton alapuló, önálló hozzáállás. A szülő ekkor már ne üljön le a gyerekkel tanulni, de legyen elérhető, ha kérdése van – fejti ki véleményét Márta, aki szerint a sikeres önálló tanulást kövesse jutalom – akár játék, akár például egy jóízű beszélgetés vagy közös program a szülővel. Ha ugyanis kizárólag tanulás közben foglalkozunk a gyerekkel, akkor sokkal nehezebben fog elengedni bennünket. Nem áll majd érdekében az önálló tanulás, mert a szülővel együtt töltött idő mindennél értékesebb.
– Rossz az a kérdés, amit úgy teszünk fel: Mi volt ma az iskolában? Inkább kérdezzük azt: Mi volt a jó a napodban? Mi volt a rossz? Ha a gyerek nyit felénk, legyünk vevők erre, és hallgassuk meg anélkül, hogy szavába vágnánk vagy véleményt formálnánk – fejti ki nézeteit a klinikai pszichológus.
Vannak olyan intézmények, ahol az egész napját eltöltheti a gyermek, nincs gond otthon a tanulással, nem kell bajlódni a leckével. Ezekben az iskolákban a gyerekek tanórákon vesznek részt délután három óráig, szünetekkel megszakítva. Vannak „szabad órák”, amelyek lazábbak, játszani lehet, valamint ezeket váltják az „önálló órák”, amelyeken a tanár jelenlétében feladatvégzés folyik.
– Nagy kérdés, hogy mi a fárasztóbb a gyereknek: ha délig „letudják” a napi tananyagot vagy egy kicsit lazább tempóban, teret engedve az önállóságnak megy a nap? Gyereke válogatja, hogy kinek mi válik be, de az egész napos rendszer mellett is tudja a szülő követni, hogy hol tartanak a tananyagban, és otthon gyakorolni is lehet – zárja a háromgyermekes anyuka, aki szakemberként hozzáfűzi, hogy a tanulási problémákkal küszködő gyerekek, illetve figyelmi gondokkal küzdő nebulók önállósítása nehezebb és nagyobb terhet ró a családra.
