Titkos kert burjánzik a Jeges-tenger jege alatt

“Titkos kertet”, virágzó fitoplanktonok kiterjedt telepét fedezték fel a Jeges-tenger jege alatt amerikai és kanadai kutatók.

hirdetés

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által támogatott kutatásról a Science pénteki számában jelent meg tanulmány.

A fitoplankton olyan kis egysejtűek összessége, amelyek az óceánok vizeiben élnek; legtöbbjük egyszerűen az áramlatokkal sodródik. A fotoszintézis során napfényt, szén-dioxidot és vizet használnak a szerves anyag előállításához.

Majdnem annyi szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, mint a szárazföldi növények, ezáltal igen nagy szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában.

A kutatók a NASA által indított ICESCAPE expedícióban (Impacts of Climate on EcoSystems and Chemistry of the Arctic Pacific Environment) vettek részt, amelynek keretében 2010 és 2011 nyarán Alaszka északi és nyugati partjainál vizsgálták az éghajlatváltozásnak az északi-sarki ökorendszerekre gyakorolt hatását. Így fedezték fel a tenger jégpáncélja alatt a virágzó fitoplanktontelepet, amelynek kiterjedése elérte a 100 kilométert – olvasható a tanulmányt ismertető Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon, valamint a Science News (http://www.sciencenews.org) hírei között.

A plankton virágzását az északi-sarki vizeken korábban csak késő nyáron figyelték meg, amikor a folyamat napfény hatására végbement a nyílt vizeken. A jég alatti “kert” viszont sokkal kiterjedtebbnek bizonyult, mint a szomszédos nyílt vizeken virágzó fitoplanktontelepek.

“Harminc éve folytatok kutatásokat, és korábbi tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy ilyesmi lehetetlen, hiszen eddig azt feltételeztük, hogy a napsugarak alig jutnak át a jégpáncélon” – jegyezte meg Kevin Arrigo biológus, a Stanford Egyetem oceanográfusa.

Az éghajlatváltozás azonban megváltoztatta az északi-sarki jég természetét. Sok helyen eltűnt az éveken át hizlalt jégpáncél, amely csak a szűrt napfényt engedte át. A telente képződő friss jég viszont vékonyabb és átlátszó, vagyis több napfényt ereszt át. Ráadásul a melegebb levegő hatására megolvad a felszíne, és a sötétebb foltok összegyűjtik, elnyelik a fényt.

A kutatók tapasztalatai szerint a fénynek több mint a fele átjut a jégen.

Amikor a jégtörő hajó felhasította a helyenként egy méter vastag jeget, és a kutatók víz alatti kamerákkal bekukkantottak a mélybe, a fitoplanktonok hihetetlen virágzását észlelték. A fény és a Bering-szoros felől érkező, szerves anyagokban gazdag áramlat hatására a mikroorganizmusok akár 50 méter mélyben is virágoztak.

Mint a kutatók rámutatnak, a Jeges-tenger élővilága a jelek szerint gazdagabb, mint feltételezték. Arrigo véleménye szerint a mikroorganizmusok jég alatti virágzása azonban más élőlények esélyeit ronthatja. A vándormadarak például évről évre a jégolvadás után fitoplanktonokon csemegéznek: a szokásosnál korábbi, ráadásul jég alatti virágzásuk megfoszthatja a madarakat az élelemtől.

E félelmek igazolásához további vizsgálatok szükségesek, ráadásul a műholdak képtelenek bekukkantani a jég alá.
“Szerencsések voltunk, hogy megfigyelhettük a jelenséget, ám nem tudjuk, jelenleg milyen kiterjedt” – közölte Jean-Éric Tremblay, a québeci Laval Egyetem oceanográfusa.