Zsemle Karcsi mogyorómennyországba költözött

Megannyi izgalom, finom falat, csíny és kalandozás után Pécs legaranyosabb, legeredetibb matuzsálem aranyhörcsöge, Zsemle Karcsi átköltözött mogyorómennyországba.

A napokban Zsemle kicsit visszavett féktelen elevenségéből, bár ez sajnos várható volt, hiszen mikor örökbe fogadtuk, már több mint másfél éves lehetett. Ettől függetlenül még álmosan ki-ki jött eszegetni, iszogatni, de a szokásos este nyolcas pókemberezések (rácsról lelógva himbálózás), házikóborogatások, szökési kísérletek rendre elmaradtak.

Tudtam, hogy ez lesz a vége, de azért reménykedtem, hogy egy kicsivel több ideig lesz velünk, nagyon a szívünkhöz nőtt a szeretnivaló kishörcsög ez a szűk egy év alatt.

Búcsúzóul legjobb kalandjaiból készítettünk egy kis összeállítást:

A kezdetek: az eltűnt és meglett arany története

Történt egyszer, hogy csaknem 40 órára eltűnt Zsemle Karcsi, kerestük kedvenc búvóhelye, a CD-állvány mögött, megnéztük, nem landolt-e ki az erkélyen, vagy vajon nem a vécében szórakozik a csövek közt, netán valamelyik konyhaszekrényben lelt új otthonra.

Hová tűnt Zsemle Karcsi?

Végül, hosszas keresgélés után megtaláltuk a kád aljában a panelporban hempergő aranysárga szivacsnak álcázott Zsömlét, aki tehát puha fészkét hátrahagyva, lelegelve dísznövényt és törölközőt jutott ki két szobán keresztül a fürdőbe. Partvisra „szerelt” almaszelettel csalogattuk elő, majd mikor előkeveredett, lecsaptunk rá – de a megtalálása feletti örömünkben nem igazán osztozott, csak megvetően pislogott, utána mély álomba zuhant a fészkében.

A partvisra szerelt almára azért csak kijött

Zsemle, az ínyenc

Egyik szökésénél nemcsak egy hétre való élelmet pakolt be a CD-állvány mögé, hanem egy fél salátának megfelelő lerágott dísznövényt is. Egy-egy szobanövény sérüléseiből következtetve a rafinált Zsömle szökés közben, ahol érte a növényt, ott körberágta, vagy inkább lelegelte. A zsákmányt becipelte a kedvenc helyére.

A CD-állvány és kincsei

Bevett gyakorlata volt a dísznövényrágás, de ízlett neki a székről lelógó törölköző, a popcorn és ropi is (amit úgy fogott, mint egy klarinétművész), egyszer pedig gigászi küzdelmet folytatott saját magával, hogy a pofazacskójába tömjön egy hosszú csík répát.

A fele már bent volt

A szerelmes Karcsi

Pavlova Nusi és Zsemlina – a két aranyhörcsöglány – érkezésével Zsemle Karcsi addig „unalmasnak” mondható napjai megszűntek. Persze nem engedtem össze a lányokkal, mivel nem akartunk 6-20 darab kis Zsemlét. A hörcsöglányok fészke felől érkező illatok viszont nagyon megérintették az amorózó Zsemle szívét. Folyton ki akarta rágni magát, vég nélkül rótta a köröket a fészkében. Mikor szökött, a lányokhoz rohant, udvarolt nekik.

„Mennék már!”

Az arany, aki a leánybúcsú sztárvendége volt

A rózsás orrú kíváncsi aranyhörcsög egy nem mindennapi hétvégét is megélt: egyszer leánybúcsús brigád érkezett békés otthonába, megzavarva a délutáni szunyókálást és az esti vacsorát is. Minderről megvolt a véleménye: „aztán este nyolckor végül kimásztam körbeszaglászni és tankolni az esti elfoglaltságaimhoz: gitározás a rácsokon (ilyenkor a fogaimmal pengetem a rácsokat, mert az olyan jól szól), „pókemberezés” (mászókázás a rácsokon), ugrálás a házikómon, rohangálás a csőrendszeremben, majd könnyed falatozás és fülsüketítő ropogtatás valamelyik sarokban. Éppen csak elkezdtem volna pakolni, hallom, nyílik a rács, és a gazdim megragad és kilapátol a tálkámból – na, ebből se lesz vacsora, mondom én. És az a sok lány meg csak harsog a fülembe, egyik kézből a másikba vándoroltam”. Ezután persze bőven kapott simogatást és finom falatokat is a zavargás hősies elviseléséért cserébe.

Ezt az idilli pihenést zavarták meg a lányok

Szeretgetés

Zsemle Karcsi – akárcsak hörcsögfalva többi lakója – természetesen mindig örömmel fogadta a látogatókat, élvezte a simogatást, a játékot, az éjszakai szabad kalandozásokat. Szeretnivaló kis állat volt. Kis barátai azért továbbviszik örökségét: kalandorságát, jókedvét, elevenségét, mókás történeteit!