A magyar bányaipar egyik legnagyobb szerencsétlenségének mementójaként, az 1986-ban történt, hat magyar és öt lengyel bányász halálát követelő vasasi bányaomlás áldozatainak állítottak emléket Vasason.
A mecseki bányászat 1782-es indulása óta nem történt olyan súlyú tragédia, mint amilyen 1986. február 18-án. A magyar állam, a pécsi önkormányzat és civilek támogatásával megvalósuló Lélekmadár-Bányászhimnusz elnevezésű emlékmű avatásán legalább háromszázan jelentek meg pénteken, köztük sok bányász hajtott fejet.
A rendezvényen Hoppál Péter kulturális államtitkár hangsúlyozta: a Bachman Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján mintegy 10 millió forintból elkészített emlékmű az egykori mecseki bányászok és leszármazottaik közösségi erejének köszönhetően valósulhatott meg.
Hoppál Péter utalt arra, hogy – bár az utóbbi évtizedek mást vetítettek előre – ma kijelenthető: a mecseki bányászatnak nemcsak múltja, hanem ismét jelene, sőt, jövője van. Felidézte: nemrégiben újranyitották a pécs-vasasi külszíni fejtést, szeptembertől pedig Komlón ismét vájárok képzését végzik.
Páva Zsolt polgármester azt hangoztatta, a nyolcvanas években Pécsre és a mecseki bányákba érkező lengyel vendégmunkásokkal mindvégig kiváló volt a magyarok kapcsolata, a vájárok megtalálták a közös hangot a tárnákban és azon kívül is.
Az emlékműnél koszorút helyeztek el a magyar és a lengyel kormány, valamint civil egyesületek nevében is.
