A Jobbik alkotmánymódosításban kezdeményezi a koronás címert ábrázoló nemzeti zászló újbóli használatát, továbbá arra kéri a kormányt, hogy az 1920-1945 közötti állapotokhoz hasonlóan minden tanintézménybe függesszék ki a „Horthy-korszak nemzeti imáját, a Magyar Hiszekegyet”.
Pörzse Sándor, a párt országgyűlési képviselője sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: a nemzeti zászlóról a „kommunista rezsim” által levett Szent Korona a Kárpát-medencei magyarság összetartozását szimbolizálja. Hozzátette: a Jobbik által kezdeményezett változtatás a fenti „identitásépítő” feladata mellett a magyar zászló más hasonló trikolóroktól való megkülönböztetését is szolgálná.
A párt által benyújtott alkotmánymódosítás szerint a „Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. A zászló közepén a Magyar Köztársaság címere foglal helyet”. Az indoklás szerint a „nemzeti jelképekben az ezeréves államiság jelenik meg, amit legösszetettebben a címerpajzson szereplő Szent Korona fejez ki”.
A javaslat benyújtója ezért indokolatlannak tartja, hogy a magyar zászlót jelenleg is a „diktatúra 1950-es évei során hozott törvény” alapján kell megjeleníteni, holott szerinte a címer fontosságát az alkotmány is tartalmazza, amit korábban az Alkotmánybíróság is megerősített.
A „Magyar Hiszekegy” iskolai kifüggesztésére vonatkozó országgyűlési határozati javaslat indoklása szerint a trianoni szerződés következményeivel kapcsolatos mű megírására a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége írt ki pályázatot 1920-ban. A „revíziós jelmondat” szövege ez alapján: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:/ Hiszek egy isteni örök igazságban,/ Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen”.
Pörzse Sándor szerint a Horthy-korszakban alig volt hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el a „Magyar Hiszekegy”, amely „iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított, vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain került mindenki szeme elé”.
