Több mint ezer kilométert kell autózniuk a szászváriaknak, hogy újra kikerüljenek a dűnék fogságából. Apa és fia január 13-án vágott neki a Budapest-Bamako Rallye-nak, ahol összesen 8600 kilométert tesznek meg. Az egyik legveszélyesebb szakaszt, a sivatagot három nap alatt autózzák végig.
Se internet, se telefon. Csak egy Mitsubishi Pajero és benne négy férfi, köztük két baranyai. Törő Tamás és fia, Roland Szászvárról indult neki a két kontinenst összekötő tájékozódási versenynek két másik budapesti kalandorral.
Ők az egyetlen baranyaiak
Magyarországról összesen öt, köztük egy szászvári páros vágott neki a Budapest-Bamako Rallye-nak.
– Kilenc évvel ezelőtt én megjártam már a Bamakót, de akkor nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Megfogadtam, hogy ha visszatérek, akkor hozom a fiamat is – mondta Törő Tamás, aki ha épp nem Afrikában kering, Szászváron autószervizeléssel és -kölcsönzéssel foglalkozik.
Cseppet sem veszélytelen mutatvány
– Eddig az egyik legnehezebb szakaszunk a 2800 méter magasan fekvő nyugat-szaharai szerpentin volt, ahol nemcsak a hóakadályokkal, hanem a nagyon keskeny úttal is meg kellett küzdenünk. Itt 100 kilométer hosszan haladtunk. Szerencsére baleset nem történt; itt nem a panorámával foglalkoztunk, hanem, hogy épségben túljussunk rajta – meséli Törő Tamás.
Felkészülés pár hét alatt
A Budapest-Bamako Rallye-ra saját autóval érkeznek a versenyzők. A baranyaiak egy pesti párossal együtt egy használt Mitsubishi Pajerót vásároltak a nagy útra, amit főként „túlélési eszközökkel” szereltek fel. Az autónak gumi, üzemanyaghordó-kanna és persze az autózóknak alvó lehetőség is felkerült a tetőcsomagtartóra. A szászvári Törőék 9 szivargyújtót is beszereltek a műszerfalba, hogyha kell, éjjel is nappali fénynél tudjanak lenni.
– A több mint két hét alatt ott fogunk aludni, ahol ér minket az éjszaka. Aludtunk már a kompon, ami épp Afrikába hajózott velünk, de egy garázsban is. Most a sivatag lesz a legkeményebb – mondja Tamás.
A sivatagi szakaszon csak az autójuk van, semmi más
A Budapest-Bamako Rallye-n azért is a sivatagot tartják a legkeményebb résznek, mert itt a versenyzők szó szerint lemennek a térképről. Bár nekik egy előre lementett térkép segít a dűnék közti eligazodásban, segélyhívást csak nagyon nagy veszélyben tudnak tenni és azt is műholdas telefonról. Itt általában egymást segítik a versenyzők.
– Mindenre fel kellett készülnünk. Hoztunk olyan eszközöket, amivel ki tudjuk ásni az autónkat a homokból, de a hőmérséklet-ingadozásra is készültünk. Hiszen pár óra alatt a nyárból itt tél lesz – mondja Tamás.
Feladatok tömkelege és rohanás
A Budapest-Bamako Rallye-n a versenyzők nemcsak az idővel és a több ezer kilométerrel küzdenek meg 16 napon keresztül, hanem szinte milliméter pontosan tudniuk kell azt is, hogy merre járnak. A 8600 kilométer alatt ugyanis olyan feladványokat kell megoldaniuk, amit a szervezők előre kitalálnak nekik és ez alapján kapnak pontokat is.
– Szerencsére ennek a versenynek van egy magyar változata is, a Budapest-Makó Rallye és a csapatunk pesti fele ott már bizonyított. Így ők tudják, hogy milyen jellegű kérdésekre kell számítanunk és hogyan kell taktikáznunk ahhoz, hogy még az idővel is jól tudjunk gazdálkodni – mondja Tamás.
Meghatározott pontokat is érinteniük kell ahhoz, hogy a szervezők kérdéseire válaszokat tudjanak adni.
Törőék egyébként úgy tervezik, ha beérnek a célba, akkor a négykerék-meghajtású Pajerót eladják és a szerszámaikat sem hozzák vissza Szászvárra. A legutóbbi Bamakós autójukat taxinak vásárolták meg az afrikaiak.
