Olvasás helyett csak kommentelünk? De miért?

Kemény kommentek, olvasás nélkül?

Az emberek ma már nem mindig olvassák el azokat a cikkeket, melyekhez viszont lelkesen – de olykor nem kellemes modorban – kommentelnek. De miért van ez?

hirdetés

Csak az amerikaiak nem olvasnak?

Nem is olyan régen, 2014-ben egy amerikai internetes újság április elsején ellőtt egy azóta igencsak híressé, illetve hírhedté vált tréfát, mert megunták, hogy egyes emberek – jó sokan – úgy kommentelik a maguk olykor nem kifejezetten ildomos módján az újság által Facebookra kilinkelt cikkeket, hogy azokat láthatóan el sem olvasták. Ezért tehát megírták a „Miért nem olvas már Amerika?” című kamucikküket, melyben szó sem volt a címben sejtetett problémáról, abban ugyanis csak egy „használati útmutatót” mellékeltek azoknak az olvasóiknak, akik tényleg olvasók, és nem csak kommentelők. Ez volt az: aki a címen túl is tovább olvas, lájkolja a bejegyzést, de ne kommentálja azt a Facebookon.

Kiakadt kommentből Dunát lehet rekeszteni a neten

A cikk – melynek csak a címe és tartalmának rövid kivonata látszott – a szociális hálón elszabadult, és bizony érkeztek is a kommentek ezerrel, meg persze azok a megosztások is, melyeknek „gazdái” vagy azért terjesztették a tréfacikket, mert annak címével vagy egyetértettek, vagy nem, nem pedig azért, hogy ismerőseiket is behúzzák a csőbe. Ez a jelenség a mai napig él, s mindenkivel megtörténhet az, hogy nincs ideje, vagy kedve megnézni, hogy miről is szól a cikk.

Csak egy példa
A cikkünkben látható alábbi kommentfotók az egyik korábbi írásunkhoz, a „Hoppá! Új korcsolyapályát kap a város!” című cikkünkhöz érkeztek, melynek címkivonata a következő: „Nem fogják kitalálni, hogy hol épül a száz négyzetméteres, ingyenesen használható pálya!”. A bevezető utáni első mondata ez: “Január 11-től ugyanis az Árkád alsó szintje műjégpályává változik! A 100 négyzetméteres, úgynevezett „négy évszakos” műanyag koripályát péntektől egészen január 21-ig bárki használhatja majd, ráadásul ingyenesen!”
Sokan nem látták meg a jó hírt az Árkád koripályájában

Figyelem semmi, komment sok van

De miért is lehet ez? Erre a kérdésre kereste a választ az a 2016-os kvantitatív (azaz számszerűsítő) szociológiai tanulmány is, melyet Maksym Gabielkov, Arthi Ramachandran, Augustin Chaintreau és Arnaud Legout végzett el, a Facebook helyett azonban a Twitterrel (ez nem változtat a helyzeten). A kutatók arra jutottak, hogy a Twittren megosztott cikkek 59 százalékára valójában nem is kattintottak rá az emberek, azaz nem is olvasták azokat (komplex programjukkal közel 3 millió megosztást vizsgáltak).

A kutatás a jelenség mögött a következő indokokat találta, röviden és általánosan: egyrészt az internetezők figyelme negatív csúcsot érhetett el, és cikkolvasás helyett a címre és a kivonatra, vagy sugallt, vélt tartalmára reagálnak, villámgyorsan. Másrészt fontos tudni azt is, hogy ezzel a megoldással az idézőjeles olvasó a lehető legkevesebb energia befektetésével fel tudja magára hívni a figyelmet a szociális hálón belül, úgy téve, mintha a megosztott cikket elolvasta volna (egyetértene vagy nem értene egyet az adott cikkel).

Komment kommentet szül – de nem mindegy, hogy milyet

Az olvasás nélküli kommenteléssel is fennállhat hasonló eset, hiszen ha X és Y is követi Facebookon például az adott oldalt, akkor X látja, hogy Y mit kommentel. Így tehát Y egy kommenttel is magára tudja vonni ismerősei figyelmét, ha pedig egy nem olvasó kommentelő hozzászólásával véleményt formál, avagy véleményvezérként áll elő, azzal másokat is erre buzdíthat (akarva-akaratlanul). Ezek a mások ezért szintén úgy szállnak be a kommentelésbe, hogy nem olvassák el a cikket, mivel lehet, hogy azt hiszik, hogy azok, akiknek a kommentjére reagált, olvasták azt.

Ragaszkodunk a véleményünkhöz

Az olvasás nélkül kommentelők rengeteg magatartásformát felvehetnek. Lehetnek kekeckedők, helyeselők, ellentmondók, nekiállhatnak egyből politizálni, vagy épp az újságot, vagy az adott újságírót gyalázni. Ahogy a Lányi András és László Miklós által szerkesztett „Se vele, se nélküle? – Tanulmányok a médiáról” című kötetében áll, a kommentelő véleményéhez többnyire hajthatatlanul ragaszkodik (akár az annak ellentmondó tények ismeretében is, hiszen az önbecsülésük védelmére kényszerülnek így), valamint egy kiakadt kommentelő csak még több kiakadt kommentelőt hoz magával (újfent, akarva-akaratlanul).

  • András Szekeres

    na ezt se sokan olvasták,pedig nem ártana.