Nem mindennapi, illetve a lassan másfél éve tartó koronavírus-helyzetben pont hogy akár mindennapinak is nevezhető dialógus fültanúja volt kollégánk a pécsi Konzum áruház előtt elsétálva egyik délután…
Járókelők jönnek-mennek, idősebb hölgy arca elé tartva telefonját kihangosítva beszél vélhetően egy közeli hozzátartozóval vagy ismerőssel a Kossuth téren ballagva. Egy férfi gyors léptekkel megérkezik mellé…
NŐ: az ismerősének mesélve
„Na, megvolt az oltás, azt hallottam, hogy…”
FÉRFI: közbevág, odaszól hangosan a nőnek
„NE OLTASSON!”
NŐ: meglepve válaszol
„Már túl vagyunk a harmadikon!!!”
FÉRFI: dohogva
„Gratulálok!”
NŐ: természetesen
„Köszönöm!”
FÉRFI: jól hallhatóan, határozottan odaszúrja
„ISTENBEN KELLENE BÍZNI!”
elviharzik
Erre már nem érkezett válasz a nőtől (mondjuk mit is lehetett volna szólni).
Elgondolkodtató, mennyire szürreális volt ez a helyzet, vagy épp pont, hogy nem.
A koronavírus-járvány alaposan felforgatta az életünket…
