Aradi vértanúk: fejet hajtott a város

Páva Zsolt polgármester a pécsi önkormányzat nevében is elhelyezett egy koszorút az aradi vértanúk emlékére szerdán délután az 1849-ben kivégzett hősök szobrai mellett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását követő megtorlással véget ért tizenhárom nagyszerű, rendíthetetlen jellemű hős és hazafi élete.

hirdetés

Képgalériáért klikk a fotóra!

Az Aradi vértanúk úti sétányon rendezett megemlékezésen tartott beszédében Páva Zsolt polgármester hangsúlyozta: nem pusztán emlékezünk ezen a napon, hanem ünnepelünk is. Ünnepeljük azt, hogy e tizenhárom bátor ember életét adta a haza szabadságáért.

Elmondta: a tizenhármak között minden társadalmi csoportból volt egy-egy képviselő, ami azt jelenti: a magyar szabadság kivívása, fenntartása és továbbvitele a teljes nemzet elsődleges érdeke volt. A polgármester kiemelte: a hősök elképzelése példaértékű a ma polgárai számára, hiszen „ma is egy új hazát, egy új országot kell építenünk, a tegnapi romjain”.

Páva Zsolt elmondta: nemzetközi tapasztalatai szerint a világban élő magyarok közül a Pécsett megfordulók mind irigykedve néznek az aradi vértanúk tiszteletére létrehozott pécsi sétányra. Éppen ezért jövőre egy össznemzeti megemlékezést szeretnének tartani itt, amelyre az összes hős szülőhelyéről ellátogatnak delegációk.

A polgármester beszédét követően koszorút helyeztek el a pécsi és a Baranya megyei önkormányzat részéről, a civil szervezetek képviselői, valamint a városi közgyűlésbe jutott politikai szervezetek közül a Fidesz-KDNP, az ÖPE, a Jobbik és a Lehet Más a Politika tagjai.

Az ünnepi műsorban közreműködött az Ércbányász Fúvószenekar és a Kodály Zoltán Gimnázium színjátszó csoportja.

Mi történt a tragédia napján?

A vértanúk kivégzését a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájaként tartják számon. A bő százhatvan évvel ezelőtt lezajlott forradalom és szabadságharc bukását követő megtorlás 1849. október 6-án érte el tetőpontját, ekkor végezték ki az aradi vértanúkat.

Az osztrák minisztertanács augusztus 20-i döntésekor Ferenc József császár jelenlétében elhatározták, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valamennyi politikai és katonai vezetőjét el kell fogni, a volt császári tisztek ellen eljárást kell indítani, s a szolgálatra alkalmas honvédeket be kell sorozni a császári seregbe.

Bár a nemzetközi közvélemény a megbocsátást javasolta, Zsófia, Ferenc József anyja és Schwarzenberg miniszterelnök, akik nagy hatást gyakoroltak a fiatal uralkodóra, úgy ítélték meg, hogy kemény kézre van szükség a lázadó magyarokkal szemben. Utóbbi szavainak tulajdonítják az „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk”, s a „Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől” mondatokat is. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse.

A tragédia napján a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagy Sándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. Ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke is áldozatul esett a tragédiának.

Aradon tizenhárom nagyszerű, rendíthetetlen jellemű hős és hazafi élete ért véget. Az osztrák minisztertanács határozatának következtében összesen mintegy 170 főt végeztek ki, 1500 elítélt került börtönbe, 40-50 ezer embert kényszersorozással vittek el, és több ezren menekültek emigrációba.

A kivégzések nemzetközi tiltakozást váltottak ki. Palmerston, Anglia miniszterelnöke a következőképpen ítélte meg a történteket: „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevet birtokolták; kegyetlenkedésük Galíciában, Olaszországban, Magyarországban és Erdélyben csupán az afrikai és haiti négerek eljárásához hasonlítható” – mondta.

hirdetés
Hirdetés

Comments are closed.