Máshogy látja az ÖPE és a PVH a meszesi közbiztonsági centrum költségeit

Kővári János (jobbra) és Berényi Zoltán egy korábbi sajtótájékoztatón

Két témában tartott ma sajtótájékoztatót az ÖPE két önkormányzati képviselője, Kővári János és Berényi Zoltán.

hirdetés
Uránia Mozi

Kővári arról számolt be, hogy nem nyílik uránbánya Pécs mellett, mert az ezt tervező cég nem tudta a szükséges környezetvédelmi engedélyeket beszerezni – erről a környezetvédelmi hatóság értesítette az ÖPÉ-t. A politikus elmondta, ez nem csoda, hiszen természetvédelmi területen akartak uránbányát nyitni, másrészt pedig nem tudtak megnyugtató válaszokat adni arra, hogyan fogják megoldani a közeli vízbázis védelmét. 

Január elején kezdte meg működését Meszesen a Pécs-Kelet Közbiztonsági Centrum. Berényi Zoltán, a Fidesz-szövetséges ÖPE önkormányzati képviselője sajtótájékoztatón beszélt ma a centrum kialakításának költségeiről. Ezt megelőzően a kivitelezést bonyolító Pécsi Vagyonhasznosító székházában kapott a cég szakembereitől tájékoztatást a projektről és betekintést annak dokumentációjába. 

Leszögezte, üdvözlendő a centrum létrehozása, szeretne egy ilyet választókörzetébe, Vasasra is. Mint mondta, átfutotta a kivitelezési költségeket “pár kivitelezésben járatos szakértővel”, és néhány olyan tételt talált, “ami egy kicsit eltúlzottnak érezhető”. 

Mint Berényi elmondta, a kivitelezést végző vállalkozó igényét néhány elvégzendő pótmunkára elutasították, mivel a projekt fix áras volt. (Szerkesztőségi megjegyzés: Azaz a PVH nem engedte, hogy dráguljon a projekt.) Beszélt arról is, hogy a nyertes vállalkozó adta a legalacsonyabb árajánlatot (52 millió forint), két versenytársa volt a pályázat során, akik néhány millióval magasabb összegért vállalták volna a munkát. 

Berényi a burkolási díjat tartja soknak, ami állítása szerint “tizenhétezer párszáz” forint volt. (Az nem hangzott el, hogy ebben az árban konkrétan mi volt benne, például az anyagköltség is benne volt-e.) 

A képviselő úgy fogalmazott, hogy az elvégzett munka “kétségkívül minőségi”, de a tizenhétezer forintos burkolási költség, és a nettó 127 (bruttó 154) négyzetméteres ingatlan 52 millióba kerülő felújítása (ő ez alapján több mint 400 ezer forint egy négyzetméterre eső költséggel számolt) “pécsi viszonylatban” sok. Ennél szerinte ezt olcsóbban is meg lehetett volna csinálni. Hozzátette, azt “részben el tudja fogadni”, hogy volt időbeli kényszer, és nem volt több jelentkező. 

Megkérdeztük, szerinte mi lett volna a reális ár egy ilyen munkánál, de választ nem kaptunk a kérdésünkre. Berényi Zoltán e helyett először arról beszélt, hogy a “jó gazda szemléletet” hiányolja a projektből, aztán arról, hogy a “korábbi városvezetések” folyamatosan “ráemeltek” a projektekre, ha azok megdrágultak. Szerinte elfogadható, hogy az építőiparban változik az ár az eredetihez képest. Itt viszont egy fix áras munkáról van szó, aminek a költségvetésében szerinte végig kellett volna menni az összes, több száz tételen, és végignézni, hogyan lehetne spórolni a kialkudott áron.

“Nem azt vitatom, hogy ez most sok vagy kevés”, mondta Berényi. Ahogy fogalmazott, “két-három óra átnyálazással” talált pár tételt, amit “bemondott pár kivitelizőnek”, akiktől azt kapta vissza, hogy sok. A PVH-s egyeztetésen nem kapott egyértelmű választ arra, hogy a tételek között vannak-e olyanok, amelyek a piaci ár alatt voltak, mert ha lennének ilyenek, akkor nyilvánosan bevallotta volna, hogy “lukra szaladt”.

Mint mondta, nekik, ellenzéki képviselőknek az a feladatuk, hogy figyeljék a városi beruházásokat, pénzköltéseket, a jó gazda szemléletével. 

A Szabad Pécs felhívta Berényi figyelmét, hogy nem válaszolt a lapunk által feltett kérdésre, majd az újságíró megkérdezte tőle, magával a fix áras konstrukcióval van-e baja, ezen kívül felvetette, hogy az előző városvezetés idején a vagyonhasznosító volt munkavállalójának közvetlen családtagja gazdagodott egy beszerzés nyomán. (Utóbbi ügyről ITT írtunk részletesen.)

Ezen a ponton Kővári János megpróbálta félbeszakítani az újságírót azzal az indokkal, hogy nem ez a sajtótájékoztató témája. Berényi Zoltán ugyanakkor hajlandó volt válaszolni a kérdésekre.

Berényi Zoltán, aki tagja volt az előző közgyűlésnek is, a korábbi városvezetéshez kötődő PVH-s ügyről annyit mondott, hogy arról “se információja, se fogalma, se kompetenciája” nincs. 

A fixáras konstrukcióról azt mondta, hogy a PVH önkormányzati cégként a meghívásos pályázatot és ezt a konstrukciót látta jónak, akkor az az ő felelősségük. Ezt követően újra a bukolási díjat és 1-2 egyéb tételt említett a kivitelezési költségek közül, majd Kővári Jánossal együtt azt ígérték, nyilvánosságra hozzák a projekt költségvetését, és majd a pécsiek eldöntik, hogy ez sok vagy kevés.

Lapunk megkérte a Pécsi Vagyonhasznosítót, reagáljanak Berényi Zoltán felvetéseire.

A PVH válasza szerint a képviselő által említett 52 millió forintos bekerülési költség nem felel meg a valóságnak, mivel ez az összeg az önkormányzati támogatás mértéke volt (pontosan 51,8 millió forint), amelyből a tételes elszámolás során a PVH visszatérített 6,2 milliót a városnak. A kivitelezési munkák szerződött és kifizetett költsége 44,1 millió forint + ÁFA volt és mivel a PVH jogosult az ÁFA visszaigénylésére, a munkák nettó fajlagos költsége a teljes területre vetítetten 294 ezer forint négyzetméterenként

A PVH álláspontja szerint ilyen nagyságrendű, a közbeszerzési törvény (Kbt.) hatálya alá nem tartozó projektek esetén nem bevett szakmai gyakorlat a nyílt eljárás alkalmazása, valamint az említett törvény hatálya alá helyezéssel csak az eljárás lebonyolítása 2-3 hónapot vett volna igénybe. Mint írják, ez a plusz időráfordítás – figyelembe véve a projekt megvalósításának feszített ütemezését – nem jelentett biztosítékot egy lényegesen kedvezőbb ajánlati árra, viszont magában hordozta a kockázatát – a Kbt. eljárás szigorúbb adminisztrációs feltételei miatt – az eljárás eredménytelenségének. Ezért tartották célszerűnek a meghívásos eljárás alkalmazását.

A fixdíjas konstrukcióról a következőket írják:

  • A meghívásos pályázatot a tervezői költségvetés alapján történő tételes ajánlatadás mellett egyösszegű, átalánydíjas szerződéskötéssel hirdették meg, 
  • mivel az elvégzendő feladat a tervek alapján konkrétan ismert és pénzügyileg kalkulálható volt, 
  • továbbá ezzel megelőzhetők a többletmunkák miatt plusz költségek, amelyek viselése a vállalkozó kockázatává vált. 
  • A konstrukcióból eredően az ajánlatok értékelésénél a végső ajánlati ár a mérvadó és nem az egyes tételek közti eltérések. 
  • Az egyes tételeknél igényelt árcsökkentés, azonkívül, hogy ellentétes a kiírási feltételekel, valószínűleg vagy az eljárás eredménytelenségével (és megismétlésével), vagy az átalánydíj helyett tételes elszámolású szerződés megkötésével járt volna. 
  • Ezt elkerülendő – a kiírásban leírtak betartásával – átalánydíjas szerződést kötöttek a legkedvezőbb árat adó vállalkozóval.