Pengeélen táncol Katalónia, forradalmak elé nézhet Európa

Komoly nemzetközi politikai válság elé nézhetünk, miután a napokban Katalónia kinyilvánította függetlenségét. Példájukat követve több európai nemzetiség között is elindulhat a szuverenitást kiharcoló hullám, ennek következményei pedig megjósolhatatlanok. Pécsi kutatót kérdeztünk. 

Egész Európa figyelme Spanyolországra fordult október elsején, mikor is a katalánok Barcelonában a spanyol kormányzat határozata ellenére az anyaországtól való teljes elszakadásról, a függetlenedésről szavazhattak.

A madridi vezetés kétségbeesetten próbálta megakadályozni ezt korábban, lefoglalták a plakátokat és szavazócédulákat, katalán tisztviselőket vettek őrizetbe. Mindezek ellenére megoldották a katalánok a referendum lebonyolítását, igaz, súlyos utcai ütközetek árán.

Több százan megsérültek a kivezényelt madridi rendőrök intézkedései során

A katalán választásra jogosultak negyvenkét százaléka járult végül az urnákhoz, kilencven százalékuk a Spanyolországtól való elszakadásra voksolt. Október utolsó hetére a madridi kormány szándékává vált, hogy a katalán kormányt felfüggeszti, Katalónia válasza a teljes függetlenség kinyilvánítása volt, amit azonban nem mindenki fogadott el még Katalóniában sem.

Dr. Domingo Antonio Lilon, a Pécsi Tudományegyetem Romanisztikai Intézetének docense szerint a katalán kérdés roppant bonyolult és összetett.

– Spanyolország szinte teljes egészében úgy működik mint egy föderáció, mégsem az. Más történelmi nemzetek is élnek a félszigeten, akik saját nyelvvel, kultúrával, irodalommal rendelkeznek – ilyenek a katalánokon kívül a baszkok, a galíciaiak. Számos olyan nagy hatáskörű joguk van, mint a saját parlament, saját rendőrség – mondta.

Spanyolországban mindig is voltak függetlenségi törekvések – ennek egyik legcsúnyább példája a baszk terrorszervezet, az ETA működése, ami az erőszak útján próbálja ezt elérni. A katalánok inkább a kulturális különbségek kihangsúlyozásával szerettek volna eddig minél nagyobb autonómiát kiharcolni maguknak. Madrid és Barcelona között általában konszenzusok, kompromisszumok alapján működtek a dolgok, de az új katalán kormány már nem így gondolkodott.

Katalónia függetlenedése nem feltétlenül jó lépés számukra sem

– A katalánok nagy többsége elsősorban az önállóságról való népszavazást szerette volna kiharcolni – igentől vagy nemtől függetlenül –, nem rögtön a függetlenséget. A madridi kormány viszont nagyon félt ettől a referendumtól, a legnagyobb hibát akkor követte el, mikor Barcelonában erőszakkal beavatkozott az események folyásába – vélekedett.

Lilon szerint a spanyol központi kormány – ezeken az atrocitásokon kívül – tulajdonképpen az érvényes törvények szerint jár el, mikor Katalónia függetlenségével kapcsolatban tesz lépéseket. Az egy más kérdés, hogy ezek a törvények mennyire igazságosak.

– Az unió hozzáállása megint egy más kérdés. Brüsszel a katalán helyzetet nem nemzetközi, hanem egy belső problémának tekinti, a megoldást a madridi kormánytól várja. Mindezzel együtt nagyon óvatosan kezeli ezt a kérdéskört, hiszen ha Katalónia szuverenitását elfogadják, könnyen megindulhat a nemzetközi dominó: a skótok rögtön népszavazást kezdeményezhetnek, felélénkülhet Belgiumban a flamand-vallon ellentét és a flamandok is elszakadnának, a dél-tiroliak is felemelnék a hangjukat. Teljesen átalakulhat Európa politikai térképe – nyilatkozta.

Mindehhez hozzátehetjük, hogy a nyugati országok nemzetei előtt alig ismert határon túli magyarság kérdését is rendeznie kellene az Európai Uniónak, így például a magyar többségű erdélyi megyék autonómiáját gátló román törekvésekkel, vagy éppen a kárpátaljai magyarokat sújtó ukrán törvényekkel szemben is nemzetközi lépéseket kellene tennie Brüsszelnek.

Hirdetés