Sokáig gondolkoztam, megírjam-e idén is a szinte már hagyományosnak számító júniusi beszámolómat az üdülésről. Mi újat mondhatnék, hiszen minden nyáron a Vis-szigetről szóló, kissé elfogult ömlengésemmel traktálom az olvasókat – futott át az agyamon. Aztán rájöttem, hogy több olyan változást tapasztaltam, amiknek egy részét szívesen megosztom az érdeklődőkkel. Kezdjük is.
Előbb azonban ejtsünk szót arról, miért is járunk olyan régóta az Adriára…
Magyarországi horvát származásúként nem lepek meg senkit azzal, hogy ezt a nyelvet és kultúrát szeretem, azonban általában megdöbbennek azok, akik arról hallanak, hogy évről évre mindig ugyanoda szervezzük a júniusi utunkat, ráadásul nem csak a család vesz részt a nyaraláson, hanem közel 70 ember, jellemzően Pécsről. Nem unalmas? Egyáltalán nem.
Kezdetben az adta a Vis-sziget varázsát, hogy – annak ellenére, mennyire magával ragadó hely – kevés turista járt oda. Mára ez sokat változott, hiszen a Mamma Mia második részét ott forgatták, az egyik öböl (Stiniva) pedig több alkalommal választatott Európa legszebbjei közé, így egyre nagyobb ismertségnek és ezzel együtt népszerűségnek örvend, a dolog ez által elvesztette a korábban rá jellemző intimitását. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az együtt utazó társaság is gyarapodott, azaz nem csak mások, de mi is többen lettünk. Ami nagyon jó.
Szuper csapat – új és régi arcok, csodás napnyugták és -felkelték, úszás, röplabdacsaták, motorozás, biciklizés, hajókázás, nevetéssel teli kártyapartik, finom ételek és frissítő italok, meccsnézés és szurkolás, felejthetetlen élmények különböző strandokon és bárokban, ezek jellemezték többek közt a legutóbbi kiruccanásunkat.
Szintén nem igazán felfogható olyanok számára – akik még nem vettek részt az édesapám által két évtizednél is régebb óta mindig megszervezett üdülésen – az érzés, hogy június és június között folyamatos várakozással telik az idő. Az izgalom április-május tájékán hág a tetőfokára, általában ilyenkor a „régi motorosok” már gondolkodóba esnek, vajon mik is változtak imádott nyaralóhelyünkön: épültek-e új apartmanok, megvan-e még a kedvenc éttermük, bővült-e az esténként szuveníreket kínáló standok száma, kinyit-e a szabadtéri mozi, milyen állapotúak a partok, és a többi. Csalódás szinte még sosem ért senkit.
Dalmáciára jellemző, hogy a tenger vize pompás kékben ragyog, emellett rendkívül tiszta a többi régióhoz képest is, főleg kavicsos-sziklás strandokon. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a helyi emberek, különösen a szigetlakók elég kényelmesek, legtöbbször nem sietnek sem a közlekedés, sem pedig egyéb tevékenységek tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy a turistákkal szemben nem mindenki kedves, sokakon érezhetjük: annak ellenére sem látnak minket szívesen, hogy gyakorlatilag tőlünk származik szinte minden bevételük. Egyáltalán nem érdemes ezen megsértődni, inkább lendüljünk túl rajta és élvezzük a hűsítő fürdőket, a lélegzetelállító tájakat, a kikötők és vendéglátóhelyek semmi máshoz sem hasonlítható hangulatát!
Könnyű határátkelés, szokatlan bankók
Mint arról lapunk is beszámolt, Horvátország idén január 1-étől belépett mind a schengeni-, mind az euróövezetbe, a magyarok körében pedig rendkívül népszerű úti cél. Gyakorlatban előbbi azt jelentette a számunkra, hogy elmaradt a szokásos „Kérem, állítsa meg a motort, nyissa ki a csomagtartót!” mondat, magyar és horvát oldalról egyaránt. Igen furcsa volt a pénznemcsere is, hiszen már eurót kellett váltani kuna helyett. Hogy mennyivel lett ettől drágább a nyaralás, relatív: déli szomszédunkban korábban is olcsóbb volt a sör, mint az üdítő, élelmiszert és üzemanyagot pedig nagyjából ugyanannyiért kaphatunk most is, mint itthon – utóbbit akár olcsóbban is.
A szállásunkat a Hotel Issa adta, ahogy eddig is, több mint 20 éve mindig. Itt fokozatosan emelkednek az árak egy ideje, azonban ez nem a valutaváltozásnak tudható be, hanem a ténynek, miszerint különböző fejlesztésekbe kezdtek az épületben, amiket persze tudnia kell finanszírozni az üzemeltetőnek.
Változó flóra és fauna
Kicsit fura élmény volt, hogy reggelente a szokásos sirályhangok helyett dolmányos varjak károgása ébresztett minket. Ez a madárfaj – ahogy egyébként világszerte és Pécsett is – egyre nagyobb példányszámban van jelen lakott területeken, így nem nagy csoda, hogy a turisták és a potenciális élelmet rejtő hajók által ellepett részeken is sűrűbben telepszik le. Mindez persze nem jelenti, hogy a tengernél megszokott szárnyasok eltűntek volna, csupán kevesebbel találkoztunk.
Jóval kellemetlenebb volt azonban, hogy a 2023-ra itthon is jellemző, fokozott esőzés miatt megszaporodtak a vérszívók is, sosem látott mennyiségű szúnyog ellen kellett védekeznie az utazóknak. A több csapadéknak köszönhető viszont talán még sosem láttuk ilyen zöldnek a szigetet, csodálatosak voltak a növények.
Bár az utóbbi időben megsokasodtak az interneten a Komiža és Vis városok partjainál több 10 tagból álló bálnacsapatokat mutató videók, sajnos mi nem láttuk a vízi óriásokat, még a hagyományos hajókirándulásunk alatt sem. Voltak azonban szépséges tengeri csillagok és az utóbbi 1-2 évben tapasztaltnál kevesebb veszélyes tűzféreggel találkoztunk. Gyönyörű pillangóknak, színes gyíkoknak, rengeteg macskának örülhettek továbbá az állatimádók.
A korábbi évek beszámolói itt olvashatók:
Jövőre ugyanitt! Hagyományos horvátországi nyaralásunk rövid meséje
Kalandos átkelés, tömegek, tikkasztó hőség, foci, csodás tenger, és a többi – Horvátországban jártam
Minden nyáron ellepik a pécsiek Horvátország egyik szigetét!
