Kirándulók, figyelem: megújult a Tenkes-hegyi Csodabogyó tanösvény

Nem csak hogy megújította, háromszorosára hosszabbította Tenkes-hegyi Csodabogyó-tanösvényét a Mecsekerdő Zrt. Az immár hat kilométeres út 11 új tájékoztató táblája a Tenkes-hegy élővilágát, érdekességeit és a jellegzetes erdőtársulásokat mutatja be a kirándulóknak.

A Villányi-hegység hazánk legdélebbi hegysége, amelynek második legmagasabb csúcsa a 409 méter magas Tenkes-hegy. A vállalat 1998-ban hozta létre a hegy déli oldalán a 2,2 kilométer hosszú Csodabogyó tanösvényt, amely Máriagyűdről a Tenkes gerincéig vezetett. A népszerű kirándulási célpont 2003-ban ökoturisztikai létesítményekkel egészült ki: megépült a kilátó, a bissei erdei pihenőhely, valamint a gerincen kialakított fedett pihenő – derül ki a Mecsekerdő Zrt. lapunkhoz eljuttatott közleményéből.

2021-ben pedig jelentős változáson ment át az ösvény, nyomvonala a korábbi építményeket – pihenők, kilátó – megtartva kibővült és körtúrává alakult, hossza hat kilométerre nőtt. A már Máriagyűd és Bisse felől is megközelíthető tanösvényen 11 nagyméretű tájékoztató tábla mutatja be a szubmediterrán jellegű Tenkes-hegy Magyarországon egyedi értékeket képviselő természeti kincseit.

Megismerhetjük az élővilágot: a talajlakó állatokat, az erdő vadjait, a sziklagyepeket, az itteni erdőtársulások jellemzőit, olvashatunk az erdősültség változásairól, melyek az elmúlt évszázadok során következtek be, de az ábrák és képek segítségével az erdők természetvédelmi szempontú kezeléséről is tanulhatunk.

A tanösvény ünnepélyes átadásán jelen volt Dalvári Vince, az Agrárminisztérium főosztályvezetője, Nagy Csaba országgyűlési képviselő, valamint Ripszám István, a Mecsekerő vezérigazgatója.

A Tenkes-hegy erdőiről

A baranyai hegy különlegessége, hogy itt a Kárpát-medencében honos társulásokban a másutt is megszokott fajok közé balkáni és szubmediterrán fajok (ezüst hárs, jerikói lonc) is keverednek, így kis kiterjedése ellenére igen fajgazdag erdőtársulásnak ad otthont. A gerinc közelében cseres-tölgyeseket, a déli oldalon molyhos-tölgyes szálerdővel és karsztbokor-erdővel mozaikosan sziklagyepeket és lejtősztyepp-réteket találunk. Az északi oldalon gyertyános-tölgyesek, völgyekben bükkösök és szurdokerdők, az északi hegylábi területeken pedig tölgy-kőris-szil-ligetek telepedtek meg.

A Tenkes déli előterében Kr. e. 5000 környékén az addig domináns földművelés mellett megjelent az állattartó, legeltető kultúra, amely néhány évtizede megszűnt és megkezdődött az erdősülés. Napjainkra a 20. század elején még kopár hegyoldal erősen befásodott és ez a folyamat tovább folytatódik, az erdő területe a felhagyott kertekkel és szőlőkkel szintén növekedett. A tanösvény mentén jól megfigyelhetők a hegyet alakító emberi tevékenységek nyomai. Az északi oldal erdei nem őrzik az ilyen mértékű tájhasználat nyomait, a rendelkezésre álló adatok szerint ott mindig erdő állt – foglalta össze a legérdekesebb tudnivalókat a hegyről a Mecsekerdő Zrt.

A képek forrása: Mecsekerdő Zrt.