A világszerte zajos sikert arató japán ütőegyüttes, a GOCOO hét női és négy férfidobossal, mintegy 40 dobbal, köztük hagyományos taiko-dobokkal és kísérleti hangszerekkel érkezik a Kodály Központba. A Mátrix című filmtrilógia zenei közreműködői lenyűgöző látvány- és hangzásvilágot ígérnek a pécsi közönségnek.
– Hogyan éltétek meg a márciusi katasztrófát?
– Majd’ mindannyian Tokióban élünk, így nem ért minket semmi olyan súlyos sérülés, amit a médiából hallani lehetett. A katasztrófa után 10 nappal már visszatértünk a régi kerékvágásba. Ennek ellenére a fukusimai atomerőmű körüli helyzet még nem rendeződött, és aggódunk a sugárzás miatt Tokióban is. A sokk még tart… Lehetséges, hogy egy újabb nagy erejű földrengés rázza meg Japánt a közeljövőben. De most, talán életünkben először érezzük az összetartás, az összetartozás erejét. Büszkék vagyunk rá, hogy a japán emberek képesek túljutni ezen a tragédián. Hiszünk Japánban. Úgy vélem, Japán egy éjszaka alatt megváltozott. Március tíz és tizenegyedike között feléledt a japán öntudat. A felépüléshez meg kell tennünk az első lépéseket. Japán erősen hisz abban, hogy az ország túljut ezen a tragédián.
– Hogyan élnek az emberek a katasztrófa helyszínek közelében?
– Nehéz körülmények között. A tragédia által leginkább sújtott területeken a lakosság menekülttáborokban él. Áram, gáz és víz továbbra sincs. Sokan elveszítették családtagjaikat és szeretteiket. Azok, akik a fukusimai atomerőműhöz közel laktak, nem térhetnek vissza otthonaikba. Ezek a megtört emberek mindennek ellenére mégis pozitív üzenetet küldtek nekünk: „Harcolni fogunk”. Mozgalmak indultak, mindenféle eseményeket és fesztiválokat szervezünk, hogy a támogathassuk az áldozatokat, és hogy segítsünk nekik túljutni ezen a nehéz helyzeten.
– Mennyi erő szükséges a doboláshoz (főleg a nők esetében)? Hogyan bírjátok ezt a kemény munkát? Sokat gyakoroltok?
– Igen, rengeteget gyakorolunk. A sok együtt töltött időnek köszönhetően egy igazi, jól működő csapattá nőttük ki magunkat. Ha nincsen hétvégi előadásunk, napi 8 órát gyakorolunk. A Gocoo sajátos stílusa abban is megmutatkozik, hogy úgy használjuk a testünket, mint a táncosok vagy a harcművészek. Éppen ezért a kikapcsolódás is sokat számít. Fontos, hogy utat engedjünk az erőnknek. Hogy ne csak üssük a dobokat erőnek erejével, hanem hogy egy-egy mozdulat segítségével engedjük az erőt áramolni a testünkben. Ez egy igen nehéz munka, de a titok, aminek köszönhetően nők is képesek a dobokon játszani, a sajátos test-tudat alkalmazása.
– Hol és milyen előadókkal dolgoztatok eddig együtt?
– Mind az öt kontinensen felléptünk már! Többnyire Európában koncerteztünk, de voltak turnéink Amerikában, Mexikóban, Ausztráliában, Marokkóban, Kínában és más országokban is. Ezidáig összesen 155 fellépésünk volt 28 különböző országban. Köztudott, hogy együtt dolgoztunk a Juno Reactorral. De dolgoztunk már a koreai Kim Duk-soo-val a SamulNori társulatból, a nyugat-afrikai djembe játékos Mamady Keitaval és SeiichiTanakával is a San Francisco Taiko Együttesből.
– Hogyan lettetek részesei a MÁTRIX-nak? Melyik emlékezetes jelenethez komponáltátok ti a zenét?
– A Gocoo és a Juno Reactor pár éve ugyanazon a japán zenei fesztiválon lépett fel. Amikor a Juno Reactor elkezdett dolgoznia a Mátrix újratöltve zenéjén, felkérték a Gocoot is, hogy írjon néhány zenei betétet a filmhez. Az egyiknek a címe TEAHÁZ lett. A dalt abban a jelenetben hallhatjuk, mikor a főszereplő, Neo, a teaházban harcol Seraph ellen, mielőtt még engedélyt kapna, hogy beszélhessen az orákulummal.
– Melyik turné helyszínek voltak a legemlékezetesebbek, legfontosabbak a számotokra és miért?
– Sok fellépés hagyott bennünk mély nyomokat, éppen ezért nehéz közülük bármelyiket is kiemelni. Volt egy fontos fellépésünk Tokióban a FÖLD NAPJA alkalmából, 2011 április 22-én. Akkor rengeteg fellépést és előadást töröltek Japánban. Ennek ellenére mi úgy döntöttünk, folytatjuk a dobolást, hogy ezzel is erőt adhassunk a japán embereknek ebben a fájdalmas időszakban, hogy életben tartsuk a reményt és a szeretetet. Azon a napon a zenekar és a közönség imádságai az előadás részét képezték. A jövőben is folytatjuk a dobolást Japánban, azokon a helyeken is, ahol földrengés pusztított.
– Mit gondoltok Magyarországról, a magyar közönségről?
– Azt hiszem, a magyar közönség a Sziget Fesztiválon hallotta először a Gocoo zenéjét, nagyon sokan vártak ránk és szeretettel fogadtak minket. A Gocoo nem egy együttes, ahol gitárokkal vagy egyéb szokványos felállással találkozik a hallgató. A közönség csak a tradicionális japán taiko-dobokat hallja, és éppen ennek köszönhetően érdekes a mi együttesünk. A magyar és az európai közönség egyaránt nyitott a zenénkre. Tetszik nekik, amit csinálunk és elfogadják a művészetünket. Azt hiszem, a közönségünknek tetszik az, hogy úgy alkotunk újat, hogy közben megtartjuk hazánk hagyományait. A 2009-es magyarországi turnénk során emlékezetesek maradtak számunkra a pécsi közönségtől kapott visszajelzések és reakciók.
– Össze tudnád foglalni a művészetetek lényegét?
– A Gocoo 10-12 dobosból áll. Annak ellenére, hogy „csak” ütősök vagyunk, nagyon fontos számunkra, hogy különböző ritmusokat és dallamokat keltsünk életre és adjunk át a közönségnek. Habár a taiko nem egy melankolikus hangszer, mégis, ha a dobos ügyesen játszik, képes kicsalni a hangszerből szomorúbb dallamokat is. Olyan zenét szeretnénk játszani, aminek üzenete van. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy nem használunk dalszövegeket, a taiko-dobok dallamával képesek vagyunk üzenetet közvetíteni a közönség felé. A taiko egy olyan hangszer, ami képes összekötni az isteneket és az embereket. A taikót ma is azért készítik, hogy minket, embereket az istenek is meghallhassanak, ez azzal együtt is igaz, hogy a Gocoo modern zenét játszik. Amikor megszólaltatjuk a dobokat, teljes testünkkel és lelkünkkel tesszük azt. Ez nagyon fontos a Gocoo számára.
