Így vitáztak a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójelöltjei

Este 18 órától zajlott a Jelenkor folyóirat és az Emberség Erejével Alapítvány által közösen szervezett vitaest, amelyen a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára jelentkezők ismertették pályázatukat, szándékaikat és álláspontjaikat. A Trafikban megrendezett vitára ugyan mind a négy pályázó kapott meghívást, az eseményen azonban Csányi Lászlót és Lipics Zsolt nem tudott részt venni, csak Komáromi György és Bodor Johanna. Kettejük vitáját a Facebookon élőben közvetítettük:

18.00: Kezdődik a beszélgetés, a vita házigazdája és moderátora Balog Robert pécsi író-költő, újságíró.  

Nyitószavak:

Komáromi György: A színházi bizottság titkosította a döntését, így eléggé lehatárolták, hogy miről tudnak beszélni és miről nem. Nem lehet tudni ezért, hogy az esélyesek, vagy az esélytelenek nyugalmával ülnek-e itt. Nem tudja, hogy milyen helyzetben van, és hogy van-e “pécsi civil kurázsi”, azaz, számít-e ez a vitaest, vagy sem.

Komáromi György, Bodor Johanna, Balogh Robert

Bodor Johanna: Szívesen részt vesz egy ilyen eseményen akkor is, ha minden jelölt jelen lesz. Szívesen dolgozna Pécsen, inspirálódna a városban.

Milyen színházat szeretnének – röviden:

Bodor: Nyitott szellemiségű, sokszínű, sokrétű színházat szeretne Pécsen, ahova szívesen jönnek pécsiek és nem pécsiek is. Olyan előadásokat hozna létre a pécsi társulattal, amikkel jobban integrálódhat össze a város és a színház. De nem tud eleget még arról, hogy hogyan működik a pécsi teátrum. Viszont aminek csak lehetett, utána nézett.

Komáromi: Mindenevő „színházi fronton”. Egyedi szemszögből néz az ügyre: nézőként és színházcsinálóként. A fontos színházat szereti, ami hatással van a nézőkre. Szokása, hogy járkál a nézők között előadásszünetben, és hallgatja a nézők véleményét, vitáit. Akkor elégedett egy előadással, ha más emberként jön ki róla, új üzenetekkel gazdagodva.

Milyennek látják a pécsi színházat?

Komáromi: Amiben problémát lát: a bizalom és az önbizalom. Úgy látja, hogy a pécsiek nincsenek bizalommal a színház iránt, és hogy az előadások nem felelnek meg a városi polgárok ízlésének. Bizalmi hiány van továbbá a városvezetés és a színház között, főként a finanszírozás terén. A társulat tagjai pedig már nem büszkék annyira arra, hogy a színházban dolgoznak.

Bodor Johanna: Bizalmat építő repertoárra van szükség

Bodor: Egy társulat akkor lesz szeretett a városában, ha a színház ad a nézőknek gondolatokat, segít nekik, elgondolkodtatja őket. Fontos, hogy a társulatot is inspirálják, fontos a színház filozófiájának milyensége és a belső viszonyok állapota is. Mindezeken változtatni, frissíteni kell a pécsi színházban ahhoz, hogy újra fontos legyen. Bizalmat építő repertoárra van szükség.

Komáromi: Hangsúlyos pályázatukban a csapatban gondolkodás: művészeti tanácsot alakítanának ki, akik szakmai szempontból erősítenék a repertoárt. Ez olyan minőségi változást hozhat, amin el lehet kezdeni építkezni.

Milyen forrásokból, mennyiből, hogyan?

Komáromi: Nehéz helyzetben van a pécsi színház. Csökkent a támogatás, de a város és a minisztérium megállapodása után lehet tudni öt évre előre, hogy mekkora lesz az önkormányzati és az állami támogatás. Pályázatukban megfogalmazott „álmaikat” csak akkor fogják tudni megvalósítani, ha ők is előre tudják: mire mennyit költhetnek, hol lehet spórolni, hogyan kell majd sakkozni. Jelenleg rossz a színház menedzsmentje, lényegében amennyi pénzük volt, azt mindig elköltötték, nem takarékoskodtak.

Komáromi György: művészeti tanácsot alakítanának ki

Bodor: Mindig vannak olyan munkafolyamatok, amiket racionalizálva jobban lehet gazdálkodni a színház idejével és pénzével. Friss, új, gazdaságos, lekövethető, 21. századi munkafolyamatot kell kialakítani. A nem megfelelő munkafolyamatok és szokások akasztják meg azt, hogy hogyan bánnak a színházban a pénzzel és ez erőforrásokkal. Szerény gazdasági körülmények között is lehet így jó színházat csinálni. Előre kell tervezni, akár több évadra is.

Komáromi: Több évadra tervezni talán túl nagy kihívás, a színházi élet Magyarországon erre nem nyitott. Meg kell találni a racionalitás, a tervezés, valamint a művészi koncepciók, a művészi szabadság közötti összhangot, egyensúlyt.

Mi lesz a társulattal?

Bodor: A társulat úgy, ahogy van, marad. De lehet, hogy lesznek alkalmak, amikor meghívnak más színészeket, rendezőket is.

Komáromi: Ők is a jelenlegi társulattal szeretnének dolgozni, de bővítenének rajta (a K2 színház 6 főjével).

Az értelmiségi vagy a népszínházi vonal lesz a hangsúlyosabb?

Bodor (gyorsan válaszol, mert el kell indulnia valahova): A népszínház nem szitokszó, de a népszínház kifejezése mögött lehet rossz, ízléstelen előadásokat készíteni, ahogy minőségi darabokat is. (Elbúcsúzik.)

Bérczes László rendező csatlakozik a beszélgetéshez.

Komáromi: A népszínház többnyire mostanában „mindent bele” színházi repertoárt jelentett. Vegyesbolt, de ők inkább svédasztalt szeretnének: színes kínálattal készülnének, amiből mindenki választhat kedvére. Így vagy úgy, de lesznek nézői a színház előadásainak. Vilmos Noémi, a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatójának Bánk bán rendezése szerinte értékes darab, helye van a repertoárban, de érthető, hogy sokak ízlésének nem felelt meg. Ez a színház menedzsmentjének hibája.

Bérczes László reméli, hogy szakmai döntés születik

Bérczes László: Furcsállja, hogy Bodor Johanna korán távozott, és hogy ez a beszélgetés úgy zajlik, hogy közben Lipics Zsolt nincs jelen. Reméli, hogy olyan valaki vezeti majd a színházat, aki tud számolni a támogatási összegekkel és a realitásokkal, de ez kevés. Bízik abban, hogy szakmai döntés történik.

Komáromi: Ő is bízik ebben.

19.15: Vége a vitának.


Mint ismert, Komáromi György és csapata már hetekkel ezelőtt nyilvánosságra hozta pályázati anyagát “A közös: többszörös.” címmel, Bodor Johanna pedig ma jelezte lapunknak, hogy nyilvánossá tette a “Bátran nyissunk!” című pályázati anyagát.

hirdetés

Hirdetés