Páva Zsolt tiszta lelkiismerettel adja át a városháza kulcsát

– Köszönet a pécsieknek, hogy együtt építhettük ezt a csodálatos várost, mondta lapunknak adott interjújában Páva Zsolt, Pécs leköszönő polgármestere, aki 29 évet töltött el a város és a megye vezetésében alpolgármesterként, képviselőként, illetve polgármesterként. A választás eredménye miatt csalódott, úgy véli, az emberek indulatból tették le a voksukat egyik vagy másik jelölt mellett.

hirdetés

A várost az utóbbi tíz évben vezető politikus szerint sikerült Pécset olyan helyzetbe hozni, hogy tiszta lelkiismerettel adhatja át utódjának a városháza jelképes kulcsát. Páva Zsolt arról is nyilatkozott, mit tervez, ha utolsó hivatali napja után becsukódik mögötte a városháza ajtaja – írja a Pécsi Újság.hu.


– Amikor bejelentette, hogy nem indul újra a polgármesteri posztért, elterjedt, hogy „odafent” tiltották ezt meg.

– Ezt magam is hallottam, de ez nem igaz. Hosszú ideje érlelődött bennem a döntés, már két évvel ezelőtt is téma volt ez a családban. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnék az eddigieknél több időt tölteni a családommal. A közelmúltban született meg a második unokám, a családra az elmúlt években a napi 10-12 óra munka mellett nagyon kevés időm jutott. Szinte napra pontosan 29 évvel ezelőtt, 1990. október 29-én választottak meg Pécs alpolgármesterének, az azóta eltelt csaknem három évtizedben négy évet dolgoztam alpolgármesterként, hármat pécsi közgyűlési, nyolcat megyei közgyűlési képviselőként, összesen 14 és fél évet pedig Pécs polgármestereként. Ha másképp döntök és megválasztanak, akkor 69 évesen szálltam volna ki a darálóból, mert azért azt tudni kell, hogy kemény munkáról van szó. Ezt viszont már nem akartam.

– Csalódott a választás eredménye miatt?

– Igen. Azt gondolom, hogy a helyi választásokon azt kell mérlegre tennünk, mi történt eddig, s az elmúlt évek eredményei alapján milyen folytatás várható a jövőben. Ha így hozunk döntést, azt elfogadom. A probléma az, hogy szerintem ez most sok esetben nem így történt. S nem is csak Pécsre gondolok, az országban több helyen is az a helyzet, hogy kiválóan teljesítő polgármestereket zavartak el a választók, ugyanakkor a kevésbé jó munkát végzők közül többek is a helyükön maradhattak. Ezért is vélem úgy, hogy sokan pillanatnyi indulatból szavaztak úgy, ahogy, s nem biztos, hogy átgondolta mindenki, helyben, személy szerint neki és a családjának mi a jó döntés.

– Nyilván a „ha” ebben az esetben sem játszik, de gondolt arra, hogyha elindul, talán ismét Ön lehetett volna Pécs polgármestere?

– Lehet, hogy több voksot kaptam volna, de a győzelemhez az is kevés lett volna. Azt látom, hogy a mi oldalunk 20-25 ezer szavazatot kap Pécsett a választásokon, de most ennyi nem lett volna elegendő. Az is tény, hogy a mostani és a mondjuk a 29 évvel ezelőtti kampányokat össze sem lehet hasonlítani, ég és föld a különbség közöttük, ma az interneté és a Facebooké a főszerep, ez pedig nem az én világom. Meggyőződésem, hogy Vári Attila jó jelölt volt, felelős, jó döntés született azzal, hogy ő indult, remélem, nem megy el a kedve a politizálástól.

– Egy időszak lezárása a számvetés ideje is. Elkészítette már a mérleget?

– Lehetetlen egy interjúban tíz esztendő történéseit összefoglalni. 2009-ben az Európa Kulturális Fővárosa program volt a fő téma Pécsett, azzal volt tele a sajtó, hogy mennyire le van maradva a város, mennyire nincs felkészülve, mindenütt csúszás van. Nyilvánvaló volt, hogy ezzel kezdeni kell valamit. Ráadásul volt egy csoport, a pécsi civileké, akik gyakorlatilag maguk írták az EKF-pályázatot, és a politika utána mégis kiszorította őket a projektből. Ennek dacára, amit csak lehetett, kihoztuk az EKF-programból. S ezt nem én gondolom így egyedül, hanem a pécsiek is. Egy 2010 elején készített egy nagymintás közvélemény-kutatás szerint 10 pécsiből hat bízott abban, hogy sikeres lesz az év, 2011 elején, utólag viszont 10-ből 9-en sikeresnek ítélték. Nyilvánvaló volt, hogy az elődök csúszásait az építkezésekben fizikailag már képtelenség behozni pár hónap alatt, ezért mi szemléletet váltottunk. A programokra, a közösségre koncentráltunk. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy ha nem is teljes egészében, de sikerült a civileket visszahozni a programba.

A város gazdasági értelemben vett leszakadásával is szembe kellett nézni 2009-ben, valamilyen oknál fogva a korábbi városvezetés a gazdaságfejlesztés ügyét nem tartotta kiemelten fontosnak. Nem tettek meg lépéseket, ezért volt az, hogy magánerőből jöttek létre ipari területek, olykor spekuláns beruházások révén. Amikor polgármester lettem, akkor kezdtünk tárgyalást a magánbefektetővel, így sikerült városi ipari parkot létrehozni, majd az állam is vásárolt területet tőle. Hozzáteszem, jelenleg a nagy gyárépítések a Déli Ipari Parkban csak a városi és az állami területen zajlanak, a magánterületen nem. Olyan magas árat kérnek ugyanis, hogy nincs az a beruházó, aki ilyen feltételek mellett odamenne.

Szóval, nagyon sok mindenről lehetne beszélni még. 2009. május 10-én, amikor ismét Pécs polgármestere lettem, nagyon sok minden tetszett a városban, de sok olyan dolog is volt, ami egyáltalán nem. Készítettem akkor egy hibajegyzéket, s a legnagyobb öröm az volt a számomra, ha erről kihúzhattam egy-egy tételt. Szerencsére jó párat kipipálhattam. Szerepelt a listán például a Magasház lebontása, a már említett, félresiklott EKF-program sínre tétele, az állatkert felújítása, a botrányosra sikerült Jókai tér újbóli felújítása, a György telep rehabilitációja, a kiásott gödrök, félbemaradt építkezések nyomainak eltüntetése, a nagyon leromlott állapotban volt vasúti pályaudvar felújítását is el tudtuk érni.

– Mi az, amit nem sikerült kipipálni?

– Például a járdák állapotával még mindig elégedetlen vagyok, az utóbbi hatvan évben egyik városvezetés sem fordított a feladatra elég figyelmet. De összességében több tételt tudtam kipipálni, mint amennyi a listán maradt.

– Milyen állapotban adja át a várost az utódjának?

– Az elmúlt tíz év során hullámhegyek és -völgyek is voltak, az összkép viszont azt mutatja, hogy Pécs fejlődő pályára állt. Az önkormányzatnak nincs működési hiánya, a tavalyi évet több mint 4,6 milliárdos plusszal zártuk, ami példátlanul magas összeg. Egyrészt tényleg nagyon szigorú, kemény munkára volt szükség ehhez, de az elmúlt két évben jelentősen nőttek az iparűzésiadó-bevételek is. Azonban egyéb változások is történtek az elmúlt évtizedben, a vízszolgáltatót visszavettük a francia tulajdonostól, a díjakat csökkentettük, azaz fogalmazhatok úgy is, Pécsett volt az országban először rezsicsökkentés. De említhetném a buszközlekedést, amit úgy vettünk át, hogy havi 4000 járatkimaradás volt, most komfortos buszok szolgálják a pécsieket. A városba települt például a Hanon és a Thyssenkrupp, az új beruházások révén gyárépítések is folyamatban vannak, a régebb óta itt lévő cégek közül pedig több is fejlesztésbe kezdett, mindezek pedig új munkahelyeket jelentenek. Tiszta lelkiismerettel adom át tehát a városháza jelképes kulcsát az utódomnak.

– S Ön mihez kezd? Nehéz elképzelni nyugdíjasként.

– Ezt magam is nehezen tudom elképzelni. Nem is vonulok nyugdíjba, továbbra is aktív életet szeretnék élni. Több cégtől is van ajánlatom, meglátjuk, mit hoz a jövő.

– A hírek szerint az sem kizárt, hogy nagykövetként dolgozhat a továbbiakban.

– Valóban felmerült, azonban amíg polgármesterként dolgoztam, természetesen ki volt zárva. Amennyiben felkérést kapok egy ilyen feladatra, azt óriási megtiszteltetésként fogom megélni. Végül még annyit szeretnék mondani, köszönöm a pécsieknek, a munkatársaimnak, hogy ennyi ideig segítették a munkámat, hogy együtt építhettük ezt a csodálatos várost, de köszönöm az elmúlt években elmondott kritikákat is. Az utódomnak pedig sok sikert kívánok. Hajrá, Pécs!

Hirdetés