A rémület allegóriája

A rémület allegóriája

hirdetés

Vékony meztelen ágak szürkén égbe magaslanak
s fölém kúsznak betemetnek
a csikorgó kattogó téboly
gyomromat szúrja rágja
belemet húzza rángatja cibálja
Nyirkos fészkét fekete levelenként
fejembe hordja rakja
teljesen belakja
Riadt szememet sötét
keze fátyla födi s fülemet
mint zúgó fekete szurok
baljós suttogása tömi
Szólnék sírnék üvöltenék
de metszett nyelvem elalél
Apró gégémre durva marka szakad
s míg levegőért kapkodok
némán tátogok ficánkolok
az hangtalanul összeroppan
iszonyú szorítása alatt
Ugranék futnék menekülnék
de lábam mozdulatlan gerincem tört
lebénultam mert mellemre ült
a csikorgó kattogó téboly

Vékony meztelen ágak feketén égbe magaslanak”

Jelige: poeta somnians

hirdetés