Az okostelefonok rohamos terjedése az iskolákban is komoly kérdéseket vet fel. Tiltsák? Engedjék szabadjára? Hogyan vonják be az oktatásba? A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában különleges, és bátran mondható, példaértékű szabályozást vezettek be, erről Pánczél Róberttel, a pécsi iskola tanárával, a matematika munkaközösség vezetőjével beszélgettünk.

hirdetés

– Az iskolába belépve nem lehet nem észrevenni a „Ne telefonozz! Beszélgessetek!”-táblácskákat. Pontosan hogyan szabályozzák az iskolában a mobiltelefonok használatát?

– Pár éve vezettük be azt a rendszert, hogy az iskolában nem használhatnak a diákok telefont, az órák előtt pedig a minden tanteremben kirakott kis szekrénykében kell elhelyezniük a készüléküket, és azt az óra végén vehetik csak ki. Ez alól az iskolai büfé, a Lajos Café a kivétel, ahol viszont szabad, ingyenes wifit is biztosítunk a gyerekeknek.

Ilyen kis fiókokba kerülnek az órán a telefonok

– Miért léptették életbe ezt a rendszert?

– A gimnáziumban mi közismerten magas szintű oktatást igyekszünk biztosítani, viszont legalább annyira fontos szempont a nevelés is. A nevelés egyik sarkalatos eleme a közösségépítés, és meglátásunk szerint az okostelefonok használata éppen ez ellen hathat. Mindenki tudja, hogy egy telefonos applikáció, egy játék mennyire be tudja szippantani az embert, gyakorlatilag kiesik a való világból – az iskolában az osztálytársak, a diákok közegéből. Ehelyett arra biztatjuk a diákokat, hogy beszélgessenek, építsenek valós emberi kapcsolatokat.

– Mégis előfordul, hogy az órán is előkerül az okostelefon, méghozzá a tanár kérésére.

– Igen, a tanár rendelkezhet úgy, hogy használjanak telefont a diákok. Nem lehetünk maradiak, látnunk kell, hogy a mai okostelefonok már szinte egy tablet szintjén vannak. Támogatjuk a mobiltelefonok és tabletek célszerű használatát. Ha egy repülőtéren például egy okostelefonnal be tudunk csekkolni, akkor miért ne használjuk az oktatásban? Hiba lenne ezt kihagyni, ráadásul a mai diákok generációja már készségszinten használja a készülékeket. Úgyhogy számos órán mi is igénybe vesszük, hiszen az oktatásban olyan lehetőségeket nyújt, amelyek szinte végtelenek.

Pánczél Róbert maga is használja az okostelefonokat az oktatásban

– Mondana néhány példát?

– Alapvetően a saját szakterületemről tudok példákat, gyakran használjuk a Geogebra nevű alkalmazást, amely a természettudomány oktatását segíti, a számonkérésben pedig a Kahoot nevű applikációt. Egyik kollégám, Páll Csaba ezeknél is jobb applikációkat írt, amelyek szintén segítik a természettudományos tárgyak oktatását, itt már különböző képleteket is be tudunk építeni. De vannak még kézenfekvőbb példák: előző nap a közösségi oldalon közlöm a diákokkal, hogy ebből az általam készített feladatsorból fogunk dolgozni, tegyék fel a telefonjukra, másnap csak annyit kell mondani, nyissák meg mondjuk az 5-ös feladatot. Magasabb szintet jelentenek az EV3 Lego-robotjaink, amelyeket okostelefonnal lehet irányítani. De ott van például a nyelvoktatás, ahol már nem kellenek magnók, csak egy fülhallgató, és meghallgatható az anyanyelvi szöveg. Rengeteg a lehetőség, sokat igyekszünk is kihasználni. Persze fontos, hogy továbbra is a gyermek tudása, és ne a készüléké legyen a mérvadó.

– Hiszen nem mindegy, kinek milyen telefonja van.

– Igen, ezt mi is látjuk, éppen ezért kiemelten ügyelünk arra, hogy ne okozzon hátrányt az okostelefon használata az oktatásban. Hiszen előfordulhatna, hogy az kerül előnybe, akinek jobb, gyorsabb készüléke van. Olyan alkalmazásokat használunk, amelyek minden telefonon futnak, nem számít, milyen. Ha pedig valamelyik diáknak nincs okostelefonja, megoldjuk iskolai készülékekkel. Természetesen az volna az ideális állapot, ha mindenki ugyanolyan készülékkel, egységesen felszerelve tanulhatna. Én egyébként úgy látom, nem is állunk messze attól, hogy eltűnjenek a tankönyvek, ennek már a küszöbén vagyunk, de még kell pár lépés.

– Pontosan mire gondol?

– Jelenleg több körülmény is nehezíti ezt: bár a tabletek már sokat tudnak, de annyit még nem, hogy a teljes oktatási anyagot egy-egy készülékre elhelyezzük, minden elemével, és ezen végezzük a számonkérést is. Ráadásul az áruk sem a legjobb: az még túlzás volna, hogy Magyarország minden diákját ellássa az állam egy 300 ezer forintos tablettel, amit mondjuk egy hét múlva eltör, elveszít valaki. De az árak csökkennek, a gépek egyre többet tudnak, úgyhogy egyértelműen abba az irányba haladunk, hogy a diákoknak a nagy táska könyv helyett nemsokára már szinte csak egy-egy készülékkel kell iskolába jönniük. Ez egy nagyon valószínű jövő.

Közösségeket akarnak építeni a patinás gimnáziumban

– Ez viszont az oktatás szemléletét, a tanár-diák viszonyt is átalakíthatja.

– Ez egyértelmű, már most is látszik. Én egy kivetítőn mutatom például a diákoknak a feladatot, ők a telefonjukat nézik, de közben nem látom az összes képernyőt, hogy pontosan mit is csinálnak éppen. Ezt a helyzetet kezelni kell. Ugyanakkor vannak és maradnak olyan területek, ahol semmilyen tablet, okostelefon nem használható. Az eszközök használatának aránya a digitális fénykorban is tantárgy- és tanárfüggő lesz, és az ma is. Mondok egy példát: egy irodalmi esszé elkészítését egy géppel nem lehet úgy számonkérni, kiértékelni, mint egy feleletválasztós matematikai tesztet. De ez persze nem baj. Ugyanúgy fontos, hogy az oktatás ilyen elemeit megőrizzük, mint ahogy az emberi kapcsolatokra is vigyázni kell az okostelefonok használata során.

hirdetés
Hirdetés