Fémdetektoros pécsi kutatók találták meg a mohácsi csata helyszínét!

Több ezer halott magyar katona maradványait rejtheti a föld a baranyai Majs mellett, ahol a Janus Pannonius Múzeum régészei több évnyi fémdetektoros kutatás során megtalálták az 1526-os mohácsi csata egyik fontos helyszínét.

hirdetés

Jelentős mérföldkőhöz érkezett a Janus Pannonius Múzeum évek óta tartó mohácsi csatatér-kutatási programja, melynek során a hadszíntérkutatás módszereivel, régészek irányítása mellett fémkeresőkkel keresték és találták meg az 1526-os mohácsi csata központi helyszínét a baranyai Majsnál, ahol több mint 2 ezer, részben az ütközethez köthető lelet került elő.

Fémdetektorokkal járták a vidéket (fotó: PTE / Szabó Máté)

A kutatást vezető dr. Bertók Gábor régész a nagyszabású projekt kapcsán elmondta, hogy annak kezdete igencsak régre nyúlik vissza, hiszen a mohácsi csata e helyszínéről már a ’90-es évek elején végzett kutatásokat dr. Négyesi Lajos alezredes, akivel közösen újrakezdték a munkát 2009-ben. Az ő általa alkalmazott hadszíntér-kutatási módszerek inspirálták a múzeum kutatóit a fémdetektoros vizsgálatok megkezdésében.

– A gond az volt, hogy rengeteg történész foglalkozott már a témával, közülük viszont csak kevesen végeztek gyakorlati kutatást, a többség inkább csak elméletben, térképek és leírások alapján foglalkozott ezzel a kutatási területtel. Több mint 15 ilyen elméleti rekonstrukció készült már a mohácsi csata helyszínéről, a probléma viszont az, hogy ezek a kutatások eredményeikben különböznek. Ebből pedig az világlott ki, hogy bár lehet, hogy köztük van a helyes megoldás, csupán írott források alapján nem nagyon lehet a mohácsi események helyszíneit és lefolyását bizonyossággal rekonstruálni – mondta a régész.

Több ezer leletet találtak a kutatók (fotó: PTE / Szabó Máté)

Ebből kifolyólag a kutatás célja az volt – folytatta Bertók Gábor –, hogy tárgyi bizonyítékokat találjanak a mohácsi csata helyszínére, azokat pedig egyeztessék az írott forrásokkal és a táj elemeivel, így kialakítva egy teljesebb képet az ütközet lefolyásáról.

Egy korábbi helytörténészi leírás, illetve dr. Négyesi Lajos korábbi kutatásai alapján jutottak el arra a Majs melletti sík területre (mely érinti Sátorhely, Nagynyárád és Kölked térségét is), ahol a források alapján egy kisebb, már nem létező, Földvár nevű település állt. Itt kezdték el 2009-ben a főként úgynevezett távérzékelési, magnetométeres, valamint felszíni leletgyűjtésen alapuló kutatást, melyet 2016-ban követett az első nagyobb, fémdetektoros kutatás.

– Szisztematikusan kezdtük el felmérni a parcellákra osztott területet, összesen eddig öt alkalommal jártuk be a volt falu helyét a fémdetektorokkal. A vizsgálatok és a leletek azt mutatják, hogy ez a település része volt a mohácsi csatának, melyről most már biztosan tudjuk, hogy ezen a tágabb területen zajlott. A leletek szóródása alapján a jövőben pontosan be fogjuk tudni határolni területileg, hogy egészen pontosan mettől meddig húzódott a csatatér. Tehát ahol már nem találunk lövedék- és páncéldarabokat, érméket, ágyúkat, nyílhegyeket, és egyéb csatára utaló tárgyakat, akkor ott már valószínűleg nem harcoltak – mondta Bertók Gábor.

Érméket és pénzeket is találtak (fotó: PTE / Szabó Máté)

Eddig összesen több mint 2100 leletet találtak, ezeknek – mondta a régész – nagyjából 10 százaléka származik a mohácsi ütközetből (bronzkori, római kori és Árpád-kori, valamint újkori leleteket is szép számmal találtak). Minden egyes leletet centiméteres pontossággal rögzítettek egy térképen.

– Találtunk 16. századi lengyel ezüstérméket is, ami azért érdekes, mert kereskedelmi és egyéb utakon ide viszonylag kis eséllyel tévedhettek lengyelek. Azt viszont tudjuk, hogy a mohácsi csatában a magyar sereget lengyel katonák is segítették. Ezek a lengyel harcosok tehát több mint valószínű, hogy itt, Majs mellett küzdöttek a magyarokkal vállvetve – mondta.

Itt harcolhattak a törökök és a magyarok (fotó: PTE / Szabó Máté)

Kiemelten fontos lehet még a faluhelyen talált két darab I. Szulejmán arany, valamint egy gödörbe elrejtett vas eszközlelet, mely a 16. századra keltezhető eke alkatrészeiből és egy bárdból áll, melyet a falu lakói rejthettek el elmenekülésük előtt.

Bertók Gábor kiemelte, hogy a kutatásokat a jövőben mindenképp szeretnék folytatni, mivel úgy látják, hogy a fémdetektoros módszer különösen eredményesnek bizonyult, ugyanakkor a kutatás stabil anyagi hátterét eddig a résztvevők lelkesedése és anyagi áldozatvállalása helyettesítette.

– Ha megfelelő támogatással tudunk dolgozni, akkor 2026-ra, a mohácsi csata 500. évfordulójára a csatamező teljes kiterjedését meg fogjuk tudni határozni. A mohácsi vész emlékhelyén található tömegsíroknál az újonnan feltárt csatatéren legalább tízszer több halott maradványait rejtheti a föld, hiszen ezen a területen eshettek el a legtöbben a csata során. Az itt elesettek pedig megérdemelnék, hogy méltó helyen és módon emlékezzünk meg róluk – mondta a régész.

Hirdetés