Január 12-én minden évben a magyar történelem egyik legnagyobb katonai tragédiájára emlékezünk. Csak a muhi és a mohácsi katasztrófákhoz mérhető a második világháború Don-kanyarban történt borzalma, amikor százezren vesztek oda, köszönhetően a szovjet túlerőnek és a német „szövetségesek” kegyetlenségeinek.  

hirdetés

A Don-kanyarba vezényelt második magyar hadsereg

A 2. magyar hadsereg 1942-ben állt fel Ribbentrop német külügyminiszter követelésére. Jelentős részük volt ebben a románoknak is, ugyanis ők ahhoz kötötték a további együttműködésüket a nácikkal, hogy a magyarok is vállaljanak nagyobb szerepet a hadműveletekben, ugyanakkor garanciát kértek arra is, hogy Románia földrajzi határai nem fognak módosulni Magyarország javára. Így Horthy Miklóst Hitler kötelezte további haderő rendelkezésre bocsátására. A második magyar hadsereg mintegy 207 ezer főt számlált.

Ezt a hadsereget a keleti frontra szánták a szovjetek ellen. 1943 elejére olyan erőssé vált a német nyomás, hogy Horthynak muszáj volt engednie, így a magyar csapatok januárban útnak indultak. Pontosabban három hadtestet vezényeltek ki: a III. szombathelyi, IV. pécsi és VII. miskolci. Persze nem csak pécsiekből állt a IV. hadtest, a teljes régióból – Kaposvárról, Szekszárdról, Kecskemétről – is érkeztek katonák.

Pécsiek a keleti fronton

A IV. hadtest 1942 májusa-júniusa során érkezett meg a szovjet frontra. Már a nyári-őszi hadműveletek során jelentős veszteségeket könyvelhettek el. Szeptember közepéig a pécsi hadtest összesen öt és félezer főt vesztett.

Egymást temették a honvédek a keleti fronton

1942 utolsó hónapjaira a németek már minden erejüket Sztálingrádra összpontosították, a Don menti harcokra alig fordítottak figyelmet, a katonai ellátást a minimálisra csökkentették. A magyarok elkezdték a védelmi állásokat kiépíteni, hátha érkezik majd utánpótlás, de hiába reménykedtek. Offenzívába már nem is kezdtek. Remélték, hogy a szovjeteket is Sztálingrád köti le és itt nem indítanak támadást.

A IV. hadtest összeomlása

1943. január 12-én viszont megindultak az orosz hadtestek, új amerikai fegyverekkel, nyugati, szövetséges ellátmánnyal felszerelkezve. Az első támadásokat visszaverték a magyarok, azonban váratlanul összeomlott az arcvonal, a németek pedig nem bocsátottak rendelkezésre több tűzerőt. Gyakorlatilag feladták a védelmi vonalat. Január 13-án teljesen szétesett a pécsi hadtest, a szovjetek szétverték a csapatokat tíz kilométer hosszan. Ezer hadifoglyot ejtettek. A németek mindenféle segítséget megtagadtak. A magyarok visszavonultak, menekülésbe fogtak.

A Don-kanyar hadműveletei (bal oldalon a pécsi hadtest mozgása)

Az összes, Donhoz kivezényelt katona közül tizenhétezren érkeztek vissza, több mint százezer fő veszett oda.

 

Több mint ezer pécsi fő esett hadifogságba

A Pécsi Napló korabeli tudósításai persze a németek szájából szóltak, így érdekes szemezgetni az 1943 eleji háborús helyzetjelentésekből. Azt elismerik, hogy megélénkült a szovjet mozgás, de január 3-án öles címlappal jelentik: ÖSSZEOMLOTTAK a honvéd-védőrendszer ellen intézett szovjet-támadások! Január 12.: Véres veszteségeket szenvedett a szovjet hadsereg – tíz nap alatt 624 szovjet páncélost semmisítettek meg a német csapatok; Január 13.: A MAGYAR CSAPATOK súlyos veszteségeket okoztak a Don-kanyarulatban támadó ellenségnek. 

Így emlékezett egy túlélő

A pécsi Tumbász Gyula a IV. hadtest túlélő tizedeseként feljegyzéseket vezetett az eseményekről. Ő írja le 1943. január 13-ának borzalmait:

Az oroszt nem sikerült megállítani. A 7. hadosztály teljesen elpusztult. Előttünk nincs magyar csapat. Mindenki azonnal meneküljön, ahogy tud. Őrült iramban pakoltunk. A kórház már kora reggel elindult. A legszükségesebb dolgokat felraktuk a kocsikra, ami ottmaradt, azt felgyújtottuk. Az orosz sítalpasok már csak 2 km-re voltak tőlünk, mikor teljes gázzal kifutottunk a faluból. A kórház egész felszerelését otthagyta, 20 000 emberre való élelmet gyújtott fel.

Áprilisban a szerencsés túlélők már hazaérkeztek a frontról Pécsre. Egy 1943. április 17-én megjelent pár mondat a sokat ígérő „Ma már közismert” címmel világot látott írásból.

Visszavonuló német csapatok
Ma már köztudomású, hogy az év eleji visszavonuláskor a magyar csapatok szakadtak el utoljára a Dontól. Negyvenfokos, kegyetlen pusztító hidegben verték vissza az orosz túlerőt (…). A tejfelszerű köd lehetetlenné tett minden tüzérségi és stukatámogatást (…). Aki valaha látott harcot, az tudhatja, visszavonulni sokszor sokkal nehezebb, mint előretörni megfelelő előkészítés után. A Don-kanyar kiürítése a magyar hősiesség örök példáit írta fel a honvédség történelmének aranylapjaira.
Rengeteg pécsi indult el gyalog haza a fagyban

A képek forrása: Fortepan
Forrás: Múltunk-portál, Archivnet

Hirdetés