Így költözött el Pécsről az állatkert két fiatal bölénye

Ben és Bóra, a Pécsi Állatkert két fiatal amerikai bölénye a nemrég született új bölénybébi miatt kialakult helyszűke miatt a szerbiai Palics állatkertjébe költözött, mi pedig ott voltunk a búcsú pillanatában: megtudtuk, hogy miért kellett elhagyniuk a várost, és hogy mekkora munka is két megtermett bölényt felimádkozni egy trélerre.

Majdhogynem egy hónapja, június elején született meg a látogatók szeme láttára a Pécsi Állatkert amerikai bölénypárjának, Brutusnak és Avarkának a hatodik közös borja. Mint azt korábban megírtuk, az ellés idejére a népes pécsi bölénycsalád tagjai külön voltak zárva Avarkától, az egyelőre el nem nevezett kis bölény születése után viszont újra összeeresztették őket. Az új jövevény születése miatt nem csak Brutus volt kifejezetten izgatott, hanem a pár két másik borja, a kétéves Ben és a tavaly született Bóra is.

Brutus, Avarka és az új jövevény

A Pécsi Állatkert legkisebb bölényének érkezésével azonban az állatok kifutója a kelleténél szűkösebbé vált, ezt a helyzetet pedig gyorsan kezelni kellett: Ben és Bóra július 2-án a szerbiai Palicsra költöztek, egy szép tágas kifutóba, ahol természetesen más bölények társaságában élhetnek tovább a Pécsett megszokott, jó, korszerű, elvárt körülmények között.

Komoly előkészületek a bölények szállító-járművénél

– Az idei évre Brutus és Avarka új kicsinyével túltelítetté vált a kifutójuk, az állatkertekben pedig nagyon fontos, hogy ha tartunk valamilyen fajt, akkor ne csak a tartásához szükséges, ideális táplálékot adjuk meg neki, ne csak környezetgazdagítási módszerekben gondolkodjunk, hanem gondoskodunk kell arról is, hogy megfelelő méretű területük is legyen. Mivel a bölények területe lecsökkent, ezért szükségessé vált Ben és Bóra költözése, melynek eredményeképp az itt maradt példányok élete sokkal jobb lesz – mondta Siptár Dávid, a Pécsi Állatkert igazgatója lapunknak.

Andricz Bertold, Siptár Dávid és az állatkert dolgozói feszülten figyelték a folyamatot

Hozzátette, hogy az amerikai bölények fennmaradása elsősorban az állatkerteknek köszönhető, hiszen míg a múlt század elején mindössze pár száz vadon élő bölényről lehetett tudni Európában, addig ez a szám az állatkertek fajfenntartást segítő tevékenységének köszönhetően – és melynek hatása egyébként a bölények esetében hatványozottan érezhető – több tízezerre nőtt.

A bölénytestvérek elindulnak a tréler felé

– Nagyon örülünk neki, hogy a Pécsi Állatkert bölényeinek szaporulatával minden évben hozzá tudunk járulni a világ bölényállományának fennmaradásához és növekedéséhez – mondta az állatkert igazgatója.

A költözés közel sem egyszerű folyamatát levezénylő Andricz Bertold, az állatkert szakmai igazgatóhelyettese kiemelte, hogy bár a bölények költöztetése mára rutinfeladatot jelent számukra, Ben és Bóra elszállítása azonban új kihívások elé állította őket, hiszen eddig általában egy, nem pedig két bölényt kellett felvezetniük egy állatszállító trélerre.

Az utolsó Pécsett töltött percek

– Ben és Bóra szállítása rendhagyó feladat volt, ugyanis több tényező is nehezítette a dolgunkat, miközben óramű pontossággal kellett dolgoznunk. Muszáj volt valahogy meggyőznünk őket, hogy a saját lábukon menjenek fel a kocsira, mivel ha altatott állapotban rakjuk fel őket, az ébredési szakaszban egymásra is veszélyesekké válhatnak. A másik nehézség az volt, hogy mivel most született egy új bölény, ezért Bent és Bórát a szállítás előtti este el kellett különíteni tőle és a szülőktől, hogy azok nyugodtan tudjanak enni-inni, ami miatt a testvérek idegesek voltak, ideges állatokat pedig kevésbé hatékonyan lehet bódítani. További probléma volt, hogy a nyári hőségben az állatok túlmelegedhetnek, ezért sietni kellett a munkával, hogy a reggeli hűvösebb levegőben a menetszél tudja őket hűteni – mondta.


Hozzátette, hogy mivel Ben és Bóra soha nem voltak szüleiktől elkülönítve, ezért a szállításuk előtti éjszakát „eléggé feltüzelt” állapotban élték át. Mint mondta, próbálták őket gyógyszerekkel nyugtatni, de ez kevésnek bizonyult.

– Sajnos az éjjel folyamán a kisebbik borjú megsértette a szarva hegyét, ez a tülöksérülés pedig kis vérzéssel járt. Bölényeknél ez a sérülés egyáltalán nem mondható komolynak, jelentéktelen a seb, a vérveszteség minimális. A nagytestű állatok szállításánál ilyen apróbb sérülések egyébként előfordulnak, hiszen a mozgásuk ilyenkor nem mindig koordinált – mondta Andricz Bertold.

Hirdetés