Jehan Paumero: „Pécsett szeretném leélni az életemet”

Ahogy az egyetem is régóta hirdeti: mindenki pécsi akar lenni. Mi mélységesen egyetértünk ezzel a szlogennel. Hogy miért olyan jó itt élni, mi okból lehetnek büszkék városukra a helyi lakosok, mely momentumok, emberek, vagy éppen helyszínek adják azt a bizonyos „pécsiség”-érzést, arra „Pécsinek lenni jó!” című cikksorozatunkban keressük a választ. A 7. részben Jehan Paumero, a Believe online zenei terjesztő magyarországi értékesítési vezetője osztja meg velünk gondolatait. 

Jehan Paumero a franciaországi Cognac településen született, 2003-ban szinte véletlenül került Pécsre. Egy EU-s ösztöndíj keretében pályázott oktatói állásra több – köztük magyar – gimnáziumba, de első körben túljelentkezésre hivatkozva elutasították. Ezután azt tervezte, hogy inkább Görögországba utazik az Erasmus-program keretében, mikor jött a telefon: a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban mégis szívesen fogadnák. Mint azt lapunknak elárulta, ekkor a szülői házban még internet sem volt, egy olyan Európa-térképen nézte meg, hol is lehet a városunk, amin csak egy további magyar helyszínt jelöltek, Budapestet. Körülbelül egy óra alatt aztán eldöntötte, hogy 8 hónapra eljön Baranya megyébe. Nem bánta meg, a mai napig itt él, immáron családjával.

„A szüleim 2004-ben már úton voltak értem autóval, mikor eldöntöttem, hogy maradnék még egy évet.

Aztán még egyet, még egyet, és még egyet maradtam. Végül már nem áltattam magamat: tudtam, hogy itt akarom leélni az életem, vagy legalábbis a jelentős részét”

– emlékezett vissza. Kezdetben még nem zenével foglalkozott, három évig tanított helyi intézményekben. Ekkor kezdett el koncerteket, turnékat szervezni francia, majd mindenféle nemzetiségű zenekaroknak Magyarországra, aztán más európai városokba is. Több bandának volt az ügynöke, de a Pécsi Egyetemi Napok (PEN) rendezvénysorozatban is közreműködött. Dolgozott időközben a „Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa” projektben és a Zsolnay-negyedben is. Jelenleg a Believe online zenei terjesztő hazai értékesítési vezetője és a helyi Psycho Mutants együttes oszlopos tagja, tangóharmonikán és gitáron játszik. Bár nem sok szabadideje van, olyankor – amellett, hogy nyilván magyar feleségével és közös kisfiúkkal, valamint nevelt gyermekeivel tölti az idejét – legszívesebben zenél, olvas, sőt, néha hobbiból maga is ír.

Néhány személyes tapasztalatot is megosztott lapunkkal. Elmondása szerint, habár anno nem a szerelem tartotta itt, hiszen párját később ismerte meg,

Pécs tökéletes otthon a családosoknak:

úgy látja, hazánkban nagyon odafigyelnek a gyerekekre, például a francia településeken nem találni ennyi játszóteret, illetve itthon jellemző, hogy sok étteremben és kávézóban is akad játszósarok a kicsiknek. Kiemelte még, hogy a pécsi zenei szcéna is igen változatos, a város méretéhez képest nagyon sok együttes működik itt, illetve hazánkban. Hozzátette, próbatermet találni tapasztalatai szerint nem könnyű, így ebben még lenne hová fejlődni.

– Mikor idejöttem, Pécs nagyon pezsgő hely volt, mindig történt valami olyan, ami például Franciaországban nem fordulhatott volna elő. Akkor még jóval kevesebb külföldi volt itt, de

azonnal befogadtak a helyiek, segítőkészek és kíváncsiak voltak.

Nem éreztem, hogy hátrányt jelentene a származásom, vagy az akkor még viszonylag kezdetleges nyelvtudásom. Persze volt olyan is, aki Trianonról szónokolt nekem, de sikerült megegyezni, hogy azért én nem felelek. Mára talán kevesebb itt a történés, bár ez engem nem zavar. Azért azt sajnálom, hogy 2010 körül több kedvenc vendéglátóhelyem, mint a Kino, a Dante vagy a Zöld sorban bezártak, de persze nyílt helyettük sok szintén jó egység.

Emellett akkoriban sok ismerősöm külföldre ment, mert kevesebb munkalehetőség állt rendelkezésre. Szerintem nehéz szívvel tették ezt, kényszerből. Ezért nagyon elszomorító számomra, hogy sajnos azóta sem tértek vissza a magyar gazdasági helyzet miatt – véli Jehan Paumero, aki magáról úgy nyilatkozik, hogy „pécsi, de francia is egyben”. Az interjú során kiderült, hogy a Psycho Mutants többéves kihagyás után új albumot ad ki a nem túl távoli jövőben, aminek nyilván sok rajongó örül.

Mi neki Pécs?
„Olyan régióból származom, ahol általában szép az időjárás, de úgy vettem észre, hogy sehol nem süt ennyit a nap, mint itt. Szerintem ez nem is tűnik fel azoknak, akik Pécsett születtek. Az égnek olyan színe van, amit én csak „pécskéknek” hívok, a világon egyedülálló véleményem szerint. Mindemellett azt szeretem Magyarországon, hogy itt az emberek sokat néznek egymás szemébe. Ha Franciaországban megyek az utcán, senki sem teszi ezt, ha viszont Pécsett, akkor rengeteg férfi, nő, gyerek néz rám vissza, ami nagyon jól esik.”

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjuk: 

Köles Ferenc: „Pécs nekem a biztonság, a sokszínűség és a folytonosság városa”

Lokodi Ákos: „az égbolt sehol nem ilyen kék, mint Pécsett”

Biacsics Renáta: „Pécsett mindenki laza és barátságos, itt a második tinikoromat éltem meg”

Karin Iwata: „szeretek itt élni, talán már én is pécsinek nevezhetem magam”

Alessandro Reali és Zengő Ágnes: „Pécs csodálatos, nem hiányzik innen semmi”

Herczeg Adrienn: „mindig megdobban a szívem, mikor hazafelé jövet meglátom Pécs fényeit”