Karácsonykor kenjük be a disznókat főtt babbal!

Érdekes karácsonyi népszokásokból Dunát lehet rekeszteni, azonban a felszabadulás előtti baranyai ünnepi hagyományok vannak – vagy hát voltak – annyira furcsák, hogy nem tudunk elmenni mellettük szó nélkül. Sőt, egy kicsit vissza is sírjuk ezeket a régi szép időket!

A felszabadulás előtt sok baranyai községben különös, furcsa jelentőséget tulajdonítottak egyes tárgyaknak és olyan – talán még furább – cselekedeteknek, amelyek karácsony este történtek. A következőkben bemutatunk pár ilyen kedves, érdekes megyei népszokást, titkon pedig reméljük, hogy egyszer újra tartani fogják őket.

A jószág védelme a régi szokások szerint is fontos volt

Diósviszlón a karácsonyi hagyományok keretében kissé bizarr módon keveredett a haszonállatok gondozása és a gasztronómia: december 24-én este babot főztek és lencsét, azokat összekeverték és aztán az egészet rákenték az ökrök, disznók és a hizlalt tehenek hátára, hogy azok értékesebbek és szebbek legyenek. Az, hogy az utóbbi ezek után mennyire jött össze, nem tudjuk. Ezzel a szokással szöges ellentétben állt a kovácsszénájai hagyomány, mely szerint karácsony és újév között nem volt szabad babot vagy lencsét főzni, mert az újévben pontosan annyi kelés borította volna el a család tagjait, ahány szem babot, vagy lencsét megettek.

Vissza Diósviszlóhoz: karácsony estéjén a helyi lányok csontot dobtak egy kutyának, a csont pedig a lányok által kiválasztott legénynek feleltek meg. Akinek csontját a kutya előbb felkapta, az lett a legény menyasszonya.

A párválasztás is nagy szerepet kapott a baranyai hiedelmekben

Becefán karácsonykor űzték el a téli torokfájást, egészen sajátos módon: a családok összeültek és este együtt ettek sült tököt. Hosszúhetényben az volt a szokás, hogy karácsony estéjén az istálló ajtaját vagy küszöbét fokhagymával dörzsölték be, hogy a jószágot meg ne rontsa valami (nem, vámpírokról nem szól a hiedelem). A rózsafai néphit szerint a karácsonykor fogott legyet a pénztárcába kell tenni, vagy a templomba vinni és ott elereszteni, hogy szerencsét hozzon. A berkesdieknek volt egy egész morbid hiedelmük, szerintük ugyanis karácsony éjjel, pont 12 órakor emberi nyelven szólalnak meg az állatok, amiknek a beszélgetését nem volt tanácsos kihallgatni, mivel állítólag mindig a hallgatózók haláláról tanácskoztak.

És akkor ott van Drávaszerdahely, ahol a gyümölcstermés bősége érdekében tettek érdekes dolgokat karácsonykor. Amikor ugyanis este harangoztak, ki kellett menni a kertbe, és csendben meg kellett rázni a gyümölcsfákat, de kizárólag addig, amíg a harangszó tartott. Ha viszont a harangszó elnémult, és a fákat rázó babonás drávaszerdahelyi még kint volt a kertben, akkor a fák elszáradnak – tartotta a hiedelem. Beszélgetni vagy beszélni pedig azért volt tilos farázás közben, mert akkor a gyümölcsök férgesek lesznek.

Forrás: Dunántúli Napló archívum