Kivégzett tizenévesek és idős emberek is nyugszanak a Mohács melletti tömegsírokban

A mohácsi csata helyszínének feltérképezése mindig hangos volt a más-más kutatócsapatok közötti nézeteltérésektől. Jelenleg is több pécsi csapat kutat a terepen. Köztük van a Janus Pannonius Múzeum gárdája Bertók Gábor régész főmuzeológus vezetésével. Jelenleg egy, már évtizedekkel ezelőtt feltárt tömegsírt takarnak ki újra és térképeznek fel, hogy az ott nyugvó hősi halottak maradványait a 2026-os jubileumra méltóképpen temessék vissza. A helyszínen járva beszélgettünk a szakemberrel.

– Már évtizedek óta ismert, hogy mit rejt ez a terület. Miért kezdtek most bele újra a kiásásba, illetve mi a célja mindennek?

– A Sátorhely mellett található Mohácsi Nemzeti Emlékhely öt ismert tömegsírja közül kettőt az 1950-es években, majd további hármat 1976-ban találtak meg, utóbbiakat az Emlékhely kialakítása során. 1960-ban az I. és II. számú sír, majd 1976-os jubileumi évfordulóra a többi három felszínét és egyes oldalait is kibontották, de mindkét alkalommal úgy döntöttek, hogy csak dokumentálják, majd változatlan állapotban visszatemetik a leleteket. Most a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) kezdeményezése volt, hogy az 500. évfordulóra tárják fel újra a sírok egy részét, ezúttal a sírban lévő elhunytak földi maradványainak kiemelése céljából, és erre a Janus Pannonius Múzeum régészeit kérték fel. A szándékot tovább erősíti Dr. Hargitai János országgyűlési képviselő úr kezdeményezése, melynek egyik fő célja az, hogy méltó módon emlékezhessünk meg az 1526-os csata 500. évfordulójáról.

Mintegy kétszáz maradványt rejt a tömegsír

Először az összes tömegsír teljes feltárása is szóba került, de valószínűleg csak 2-3 valósul majd meg. A teljes egészében feltárt sírokban fekvő vázakat egyénenként szét szeretnénk válogatni, és a Magyar Természettudományi Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékével együttműködve antropológiai vizsgálatoknak alávetni.

A cél kettős: egyfelől az 500. évfordulón egy ünnepélyes visszatemetést tervez a DDNP, ahol hősi halottakként egyénenként temetnék vissza egy megfelelő sírba. Másfelől a csontok részletes vizsgálata esetleg a csata több momentumára is fényt deríthet.

Már 20-25 centivel a kitakart mélység alá hatoltak

– Kiknek a maradványait láthatjuk?

– Több elmélet létezik arra vonatkozóan, hogyan is, és kik kerültek ebbe a tömegsírba. Vannak akik szerint magának a fő összecsapásnak a halottai fekszenek itt.

Lehet az is, hogy a szétdúlt magyar táborban találtakat ölték meg és hordták ide, ám annak is nagy a valószínűsége – és az eddigi helyszíni antropológiai eredmények alapján magam is efelé hajlok -, hogy a csata után szultáni parancsra nyilvánosan, brutális módon kivégzett mintegy kétezer hadifogoly maradványairól van szó.

Utóbbi két lehetőséget erősíti, hogy a maradványok között 12-15 éves gyerekek csontjait is azonosítani tudtuk, ugyanakkor 60 év felettiekét is, akik a korszakban már aggastyánnak számítottak. Ráadásul olyan sérülések is vannak nagy számban, amik a csatában valószínűleg nagy számban alkalmazott védőfegyverek –például sisak, páncél, pajzs – miatt kevéssé valószínű, hogy az itt tapasztalt mennyiségben keletkezhettek: lefejezések, szablyavágások koponyákon illetve a számos levágott végtag.

– És hányan nyugszanak itt?

– Csak becslések vannak. 1976-ban 130-at azonosítottak, mi azonban lejjebb haladva úgy véljük, legalább 200 körül lesz a számuk. A kitakart kiindulási látványhoz képest már 20-25 centiméterrel lejjebb haladtunk – mint említettem, a terv az összes váz kiemelése.

Lefejezések, szablyavágások – csatában ritka az ilyen halál

– Hogyan indult el a kutatás Mohács kapcsán?

– Én Négyesi Lajos hadtörténésszel személyesen megismerkedve a 2000-es évek második felében kerültem a téma közelébe. Ő foglalkozott Mohács kérdésével. Ketten arra jutottunk, hogy a csata lokalizálásának kérdését csakis régészeti módszerek bevonásával lehet tisztázni. A sokak által sokszor átrágott források önmagukban nem elegendőek arra, hogy biztosat állítsunk.

Ahogy említettem,

a mohácsi csata helyszínének kutatása csakis egy régészetileg megfogható dolog.

Most mi tíz éve próbálkozunk ezzel, számos önkéntes munkatárssal, sok munkaórát beleölve. Még így sem merünk száz százalékkal kijelenteni semmit, ugyanakkor hiszem, hogy megválaszolhatóak a kérdések, csupán nagyon sok munka szükséges hozzá.

Mi 2009 óta dolgozunk a mohácsi kérdésen. Találtunk is egy helyszínt Mohács határában, amire az ismert paramétereink egy része ráillik, jelenleg nincs ennél jobb opció. Brodarics István, a csata szemtanújának és krónikásának leírása is egybehangzik ezzel. Egy település is van, amire illik a korabeli leírás. Ugyan a neve vitatott, de a környékén számos sarkantyút, lövedéket, patkót, nyílhegyet találtunk.

– Nem újdonság az ilyesmi ebben a témakörben, de elég komoly vita alakult ki a Janus Pannonius Múzeum Ön által vezényelt kutatása, és ennak eredményei illetve Pap Norbert egyetemi tanár csapatának kutatási eredményei között.

– Valóban. Ennek egyik fő tárgya a csata helyszíne. A Pap Norbert és kutatótársainak elképzelése szerint egy teljesen más helyszínen, a sátorhelyi Nemzeti Emlékhely környékén kell keresni, és szerintük az általunk vélt területen sok más összeütközés is zajlott és nem szűkíthető le a mohácsi csatára. Ugyanakkor azt a területet, amit ők valószínűsítenek a csata helyszínéül, mi is átkutattuk ugyanazzal a fémkeresős kutatási módszerrel, ahogy az általunk valószínűsített helyszínnel tettük, de egy darab 16. századi hadileletet se találtunk ott. Tehát ha még elméletben meg is állná a helyét Pap Norbert kutatása, leletek híján elég nehéz bizonyítani bármit is, különös tekintettel arra, hogy ezzel szemben van egy leletgazdag, a korabeli leírásnak nagyban megfelelő helyszín.

– Hogyan zajlott az Önök kutatása?

– 2009-ben kezdtük a munkát. Mi az akkori források szerint említett falu nyomait kezdtük először kutatni. Találtunk is bíztató jeleket, magnetométerrel is feltérképeztük a falunyomot, és arra jutottunk a begyűjtött anyagok alapján, hogy egy, a 16. században élő település lehetett itt.

A szóban forgó hely környékén már a terepbejárások során is sok lövedéket, sarkantyút, nyílhegyet találtunk, illetve olyan patkókat is, amik a nehézlovasságra utalhatnak. Erre a helyszínre ráillik Brodarics István leírásának földrajzi része is – Brodarics a legfontosabb forrás a kutatók számára.

A kutatást egyébként távérzékelési módszerek alkalmazásával kezdtük, azaz légi fotók és műholdfelvételek elemzésével. Légi lézerszkenneléssel egy nagy felbontású domborzatmodellt is készítettünk. Ez azért volt nagyon fontos, mert a korabeli terep rekonstrukciójához kiinduló anyagot jelentett. A domborzati különbségek, egykori patakmedrek nagyon jól látszódtak rajta. Geofizikai méréseket is végeztünk, majd felszíni leletgyűjtéssel határoztuk meg az említett település korát.

2016 óta azonban módszert váltottunk, és a tömeges fémkeresős kutatás és lelettérképezés vált a fő módszerünkké, amely a legalkalmasabb a hadileletek megtalálására és értelmezésére, melyet térinformatikai és statisztikai elemzések útján végzünk.

Eddig mintegy 3,5 négyzetkilométert kutattunk át, közel 8000 leletet találtunk, melyek közül mintegy 500-ról tehető fel, hogy az 1526-os mohácsi csatához köthetők.

Jelenleg az általunk lokalizált faluhelyszín csatával való összefüggésének valószínűségét már bőven ötven százalék fölé tenném. Úgy dolgozunk, hogy a többi lehetőséget szeretnénk kizárni. Ennek okán a majsi falunyomnak és környékének felmérésével párhuzamosan igyekszünk megvizsgálni az összes lehetséges helyszínt. Ha a miáltalunk vizsgáltéhoz hasonló mennyiségű leletet találunk máshol, az persze módosíthatja a majsi helyszín értelmezését. Eddig azonban ilyenre nem bukkantunk.

Pap Norberttel is készítettünk interjút kutatásáról, többek között a mohácsi csata helyszínének vonatkozásában, ezt EZEN A LINKEN olvashatják.

Hirdetés