Magyaros ételek új köntösben: ez a Fokhagyma étterem

Szubjektív tesztelőbizottságunk újra nyakába vette a pécsi belvárost, ezúttal a nemrég nyitott Fokhagyma étterem kínálatát vizsgáltuk. Teszt. 

hirdetés

A Fokhagyma szeptember elején nyitott, családias hangulatú hely. Alapvetően magyaros étteremnek vallják magukat, azonban igyekeznek a hagyományos ételeket újragondolni, illetve kedveskednek az ínyenceknek is néhány tengeri finomsággal, mondta az étterem vezetője Domokosné György Nikoletta. Kiemelte, hogy a reggelente elkészített napi menün kívül minden fogás frissen készül, a megrendelést követő percekben. Talán ez is volt az oka, hogy viszonylag sokáig kellett várnunk az ebédre. A teszt ennek ellenére jól sikerült.

Kenegetők

Kenegetős fantázianéven futó előételt is rendeltünk, melyen kacsazsír, kőrözött, és egyéb „parasztos” finomságok hergelték ízlelőbimbóinkat. Mindannyian megkóstoltuk a pirítóst és a hozzá való kacsazsírt, illetve körözöttet. Különböző friss zöldségekkel, ízlésesen volt tálalva. A kenyér nem tűnt házi készítésűnek, azonban az állaga jó volt és langyosan, pont megfelelő mértékben pirítva hozták ki.

A körözött nem volt túlságosan hagymás, pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett. A kacsazsírnak megfelelő állaga és finom kacsaíze volt, a várakozásnak megfelelően.

1. tesztelő: Fahéjas almaleves, rakott kel

Nem fűztem sok reményt a Fokhagymához, annál több kellemes meglepetést okozott. A Búza téri egység barátságos, átgondolt, házias jellege már azonnal megmosolyogtatja az ember szívét, amit csak erősít a személyzet kedves, közvetlen hozzáállása. Napi menü vár, à la carte tételből is van választás bőven, én a menü mellett teszem le a voksom. A hűtő tele szénsavas lónyálakkal, ami eléggé lelomboz, kívánnám a házias limonádékat, gyümölcsleveket, szörpöket, de hamar túlteszem magam a csalódáson.

A menü fahéjas almaleves, melyet egy csinos kondérban tálal a Fokhagyma csapata. Imádom a megoldást, magamnak kell szedni, és repetázhatok is, amennyit csak a gyomrom elbír. Ma már egyre kevesebb minőségi helyen tapasztalható ez.

Sajnos a másodikra bő egy órát kellett várni, mely nyilván töredéke lett volna, ha nem rendelünk egyszerre hatan à la carte, hanem csak menüzünk. Rakott kel volt a napi ajánlat, mondhatom, emberes adag. A pécsi igényekre reagál, mondjuk én pont túlettem magam, nagy volt a kísértés, hogy ott hagyjam az ízletes fogás negyedét. Az árak rendben vannak, bár voltak olyan fogások, melyeknél úgy éreztem, picit elszaladt a ló a csapattal. Összességében egy üdítő hely a Fokhagyma, vissza fogok még térni, az szinte biztos.

2. tesztelő: Bogdányi aprópecsenye

A bogdányi aprópecsenye annyiban különbözik a klasszikus brassóitól, hogy a krumpli-hús párost megspékelték hagymával, kolbásszal, paprikával és gombával, ami elsőre durván hangzik. Nem is ajánlom a gyenge gyomrúaknak, mert erős kalóriabomba. Ám mindezzel együtt az összhatás remek, nem csak a „mindent bele” érvényesült. Nincs szükség akkora adagra sem belőle, mert laktató. Ár-érték arányban pont a határon mozog az étterem – már ami a menüt illeti. 1300 forintnál többet sajnálnék érte, ezt a minőséget viszont ennyi pénzért meg kell fizetni. Főleg a Búza téren, a belvárosban. Mert az ételtől eltekintve is igényes a Fokhagyma, ügyeltek a stílusra, a dizájnra. Remélem felveszi a versenyt társaival.

3. tesztelő: Rántott csirkemell párolt rizzsel

Az étterem egyszerűen berendezett – leszámítva egy-két dísztárgyat és egy furcsaságot: az egyik falra szerelt gördeszkát –, a pincerész kimondottan kellemesnek tűnt.

Magyaros étterem lévén biztosra mentem, egy klasszikust kértem: rántott szeletet rizzsel – ez utóbbi nagy kedvencem, de bizony sok helyen rossz minőségű rizsből készítik el, rosszul. A rántott szelet nagyon finom volt, a bundája ropogós, a csirkehús kellően sós és omlós (nem kellett utánasózni, ami szerintem fontos szempont). A rizzsel is alapvetően elégedett voltam, puha volt és jó ízű, az állaga viszont lehetett volna könnyebb, kevésbé tapadós, itt-ott nagyobb gombócokba összeállt – otthon is előfordul ilyen, csak ott nem 650 forintért. Az adag nagy volt, a köret kimondottan, bár vannak, akiket pont ez motivál.

4. tesztelő: Grillezett kecskesajt rozmaringos aiolival, sült burgonya

A tálalás kifejezetten tetszett, a tányér nem volt túl csicsás, viszont katonás rend uralkodott rajta. A kecskesajt nagyon finom volt, a két szelet talán ki is fogott volna rajtam, ha ettem volna levest is, vagy a többiek nem segítenek be egy-egy falattal, illetve a körettel. Nem volt agyonpirítva, de a teteje és az alja kellemesen ropogott. Ahhoz, hogy minden nap itt egyek, kicsit borsosnak találtam az árát – köret nélkül 2650 forint –, de az ízélmény kárpótolt némileg és persze nem vagyok naiv sem, a kecskesajt köztudottan nem olcsó dolog.

Az aioli nekem kissé túl fokhagymás, a krumpli pedig picit sótlan, viszont nagyon jó roppanós és guszta volt. Összességében elégedett voltam az ételválasztásommal.

Vegetáriánusként hozzá kell tennem, hogy a hely – a magyar éttermek többségéhez hasonlóan – egyértelműen a húsevőknek kedvez. A kecskesajton kívül nem találtam hús nélküli főételt sem az étlapon, sem a napi és heti menüben. Ennek ellenére finomat és bőségeset ettem és jó élmény marad a kóstolás.

5. tesztelő: Rozéra sült kacsamell céklás-répás raguval és sült édesburgonyával

A Fokhagyma kellemes meglepetés volt. Úgy néz ki a Búza téri kis étterem, mintha a múlt és a jelen keveredne itt: piros pöttyös bögrék lógnak a falon, kékfestéses bödönök mellett megfér egy gördeszka, egy ukulele, egy lapostévé is. Ha ez koncepció, akkor tök jó. Ha nem, akkor sem vészes ez a fura eklektika, mivel nincs túlzsúfolva díszítőelemekkel a tiszta fehér beltér. A pincehelyiség is jól fest, a romos téglafalak eredetiek, a világítás kissé gyenge, és még bőven dohszag is van, de ennek ellenére hangulatos.

Az ételekre térve: a heti ajánlatból választottam. Nagyon rendben volt, a kacsamell bőre ízletes, ropogós, a hús omlós, a „rozésága” jól eltalált. Nagyon könnyű elszúrni ezt az ételt, de itt semmi baj nem volt vele. A céklás-répás ragu édeskés ízei remekül passzoltak a kacsa sósságához, viszont kissé mintha kihűlt volna. Az édesburgonyából elbírtam volna egy-két darabbal többet, mert amúgy elég finom volt, kívül pirult, belül puha, ahogy kell. Ha csak az ételt nézzük, a Fokhagyma jól teljesített, de kiemelkedőnek nem lehet nevezni.

Amivel egységesen, mindenkinek problémája volt, az a várakozási idő. Lehet egy konyhán káosz, el lehetnek havazva, ez érthető és tiszteletben is lehet tartani, ha egy húzós estén kell ennyit várni, de a teszt alatt mi voltunk az egyedüli vendégek az étteremben. Sajnos közel egy órát kellett várni az ételekre, ami ebédidőben minden jóindulat ellenére sem fér bele. Persze minden frissen készül (a napi menüt leszámítva), de ez nem mentség. Talán az segítene, ha az á la carte rendelést felfüggesztenék addig, míg a menüztetés zajlik.

Hirdetés