„Az elsődleges kihívása Trianon örökségének az, hogy vajon bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy erőforrásként tekintsünk a történtekre” – mondta Hoppál Péter országgyűlési képviselő a nemzeti összetartozás napján a Zsolnay-negyedben tartott hagyományos középiskolai megemlékezésen.
Magyarország egyik legnagyobb nemzeti tragédiájára emlékezünk minden év június 4-én: az első világháborút lezáró trianoni békediktátum évfordulója ez, mely a mai napig meghatározza a magyarok és az elcsatolt, határon túli magyarlakta területeken élők életét. Kilenc éve azonban a nemzeti összetartozás napja is ez, ami a gyász mellett erősíti a magyar identitástudatot, a magyarság érzését. Ezen az egyszerre szomorú és mégis felemelő napon a városban minden évben több helyszínen is tartanak megemlékezéseket.
Így volt ez idén is, kedden délelőtt 10 órakor a Zsolnay-negyedben található – az elszakított területeket jelképező – hét kopjafánál, 11 órakor pedig a Kálvária-domb tövében található Trianoni keresztnél emlékeztek meg a 99 éve aláírt békeszerződés tragédiájáról és a nemzeti összetartozás jelentőségéről.
A Zsolnay-negyedben tartott megemlékezésen Hoppál Péter országgyűlési képviselő kiemelte, hogy a trianoni diktátum következményeként átrajzolt Európa új országhatáraival nem a háborút kirobbantó erőket büntették. Mint mondta, nem ők „itták meg a levét” a rossz, igazságtalan békének, hanem leginkább a területének kétharmadától megfosztott Magyarország.
– A más államokhoz sodródott milliónyi magyarjainknak 99 éve ezek az utódállamok megígérték, garantálni kívánták az önrendelkezés jogát, a magyar anyanyelvük szabad használatát. Ebből sajnos nem valósult meg semmi. A mai napig, közel száz éve, jogfosztott állapotban élnek tehát velünk azonos nyelven beszélő, velünk azonosan gondolkozó és velünk egy kultúrát megélő magyar honfitársaink. Ez a keserű következménye Trianonnak – mondta Hoppál Péter.
Az országgyűlési képviselő ezt követően azonban hangsúlyozta, hogy nem azon kell merengeni a megemlékezések során, hogy mennyivel jobb lenne egy közel háromszor ekkora Magyarországon élni. Mint mondta, nem ez az elsődleges kihívása ma Trianon örökségének.
– Az elsődleges kihívása Trianon örökségének az, hogy vajon bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy erőforrásként tekintsünk a történtekre. Az, hogy merünk-e arra gondolni, hogy 15 millió magyar összetartozik. Merthogy a határon túl élő magyarok ezt az érzést, ezt a tudatot generációkon át, minden nap megerősítik magukban. Nekik azonban minden nap meg kell harcolniuk azért, hogy magyarok maradhassanak – mondta, utalva arra a végül el nem fogadott szlovák törvényrendeletre, mellyel megpróbálták ellehetetleníteni a magyar himnusz szabad éneklésének lehetőségeit Felvidéken.
Hoppál Péter ezután kitért arra, hogy a Visegrádi Négyek tagjaként Magyarország azért küzd, hogy „a nemzeti önrendelkezés, a nemzeti identitás, az legyen az Európai Unió természetes része”.
– Azt szeretnénk, ha Európa és az Európai Unió patrióta gondolkodású nemzetállamok közössége lenne a jövőben is. Ezért dolgozunk, és bíznunk kell abban, hogy az egészséges patriotizmus, az önmagáért tenni akaró és tenni képes, nemzeti egységben gondolkodó ifjúság veheti át majd tőlünk a stafétát. Ha a következő generáció élete az autonómia intézményének kivívásával telik, akkor fogjuk meghaladni Trianont – mondta az országgyűlési képviselő.
A megannyi pécsi középiskola diákjainak közreműködésével zajló megemlékezés végén az iskolák képviselői virágokat helyeztek el a hét kopjafánál, majd pedig az eseményen részt vevők az ország más oktatási intézményeinek hasonló műsorával párhuzamosan elénekelték a Ghymes együttes Kézfogás című dalát, melyet az MTV élőben közvetített.
