Kereken ötven éve avatták fel az uránvárosi Kőrösi Csoma Sándor-szobrot, amelyen mindenkinek megakad a szeme. A „bikán lovagló férfi” egy különleges szabálynak is köszönheti a létét.
Egy személyes vallomás: uránvárosi kisgyerekként, iskolába ballagva mindig megnézegettem a Kőrösi Csoma Sándor-szobrot, és nem igazán értettem akkor, miért lovagol az a bácsi egy bikán. Tartok tőle, sok pécsi kisgyerek (és talán sok felnőtt is) így volt ezzel.
Persze nem bikáról van szó, hanem jakról, a tibetiek „lováról”. Hogy értsük, miért is ül ezen az állaton, egy picit be kell mutatni Kőrösi Csoma Sándor életét. 1784-ben született székely családban, rengeteg keleti utazást tett. Gyalog indult el, hogy felkutassa a magyar őshazát, többek között ezért is tanulmányozta a tibeti iratokat, és abban bízva, hogy azokban a magyarok eredetére is bizonyítékot talál. Ennek kapcsán elkészítette az első tibeti-angol szótárt, ottani kolostorokban élve.
Tehát egy tibeti jakról van szó, nem bikáról. Ahogy dr. Romváry Ferenc művészettörténész a Pécs Lexikonban szereplő szócikkében írja: „A művész a Himalája égig érő csúcsai közti átkelés közben örökítette meg a fiatal tudóst. A ruházat, a nyereg, a kengyel, tehát a kellékek ábrázolásánál etnográfiai, a jak esetében zoológiai hitelességre törekedett.”
Antal Károly alkotását kereken ötven éve, 1968 novemberében adták át, és nem lehet azt mondani, hogy hatalmas ünnepséget csaptak. A Dunántúli Napló tudósítása is rövidke, és különösen érdekes, hogyan próbálták „kerekíteni” az évfordulót:
„Egy év híjján 150 éve, hogy Kőrösi Csoma Sándor, a nagy magyar utazó és kutató elindult a tudomány történetében páratlan keleti útjára, 1819. november 23-án. Ehhez a naphoz kapcsolódott a vasárnapi ünnepség, amelyen felavatták az újmecsekaljai 39-es dandár úton, a Kőrösi Csoma út torkolatánál nemrég felállított Kőrösi Csoma-szobrot. Antal Károly szobrászművész műve az első köztéri szobor a magyar tudománynak erről a nagy alakjáról. A délelőtt 10 órai ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Bizottsága és a Magyar Nyelvtudományi Társaság nevében dr. Szilágyi Ferenc kandidátus mondott ünnepi beszédet, s ott volt a szobor alkotója is. A lakosság nevében jelképesen a III. kerületi Hazafias Népfront titkára, Tóth István vette át a szobrot.”
Érdekes lehet, hogy ez a szobor hogyan is került Uránvárosba (akkor még Újmecsekaljának hívták a térséget). A városrész fejlesztése már elkezdődött, és a „2 ezrelékes” szabály alapján volt pénz a közterületi alkotásokra: ekkor ugyanis minden állami kézben megvalósuló beruházás két ezrelékét szobrokra, köztéri műalkotásokra, épületdíszekre kellett költeni. Így állítottak fel több köztéri alkotást is az épülő Uránvárosban.
Kőrösi Csoma Sándor életműve is újraéledt a köztudatban: 1968-ban újjáalakult a tudós nevét viselő társaság, természetesen azért marxista alapokon. Az más kérdés, hogy Kőrösi Csoma Sándor miért éppen Pécsett kapott – amúgy mutatós, és máig is ott álló – szobrot: a városhoz ugyanis a székely tudós semmilyen formában nem köthető.
Felhasznált források: Pécs Lexikon, csuhai.com, köztérkép.hu
