Húsvét a kereszténység fő ünnepe, emellett a tavaszvárásé is. Szokás az ételszentelés, húsvéthétfői népszokás pedig a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozása. Vajon hazánk nemzetiségei miként ünnepelnek? Összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebb hagyományok közül.

Bolgárok

A híres bolgár kertészek – akiknek emlékét Pécsett a Bolgárkert városrész őrzi – már a 19. században eljutottak Pécsre. A bolgár közösség részére az akkori polgármester, Nendtvich Andor 1932-ben biztosított egy helyiséget, amely imaházként működött. A Magyarországi Bolgárok Egyesülete írja honlapján, hogy az ortodoxia számára a húsvét a legnagyobb ünnep: Krisztus feltámadása az ünnepek ünnepe, az ünnepélyesség tetőpontja. A húsvéti kenyér (pitka) nagyon fontos eleme a húsvéti hagyományoknak. Általában kerek formájú, és a közepére piros tojást tesznek. Az egyik pitkát édesre készítik el, ez a húsvéti kalács.

A pitka nem csak a bolgároknál, a görögöknél is hagyományos húsvéti kalács, amit a görögök tsourekinek hívnak

Cigányok

Balogh László (Báta) és Orsós János (Véménd), a helyi nemzetiségi önkormányzatok elnökei a falubeli szokásaikról elmondták, a húsvéti menühöz hagyományosan hozzá tartozott a töltött káposzta és a tyúkhúsleves. A helyiek leginkább kelt tésztából készült édességeket, illetve fánkot sütöttek desszert gyanánt. A népi hiedelem szerint, ha egy cigány ment be a házba elsőként ünnepet köszönteni, az szerencsét hozott az ott lakókra.  Dr. Orsós Annától, a PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjétől tudtuk meg: Sză vă gye Drágu-l Domn pásty bukurosz! (Boldog húsvétot adjon nektek a Jóisten!), mondják beásul.

A húsvétot, mint más ünnepeket is, zenével köszöntötték 

Görögök

Húsvét előtt a pécsi görögkatolikusok feltámadási szertartással egybekötött pászkaszentelést tartanak. A pászka a katolikus vallású görögöknél elterjedt kalács. Nikáki Afroditi, a magyarországi görögök ifjúsági egyesületének tagja egy ortodox templomi szokásukról ír, amikor is sorban állnak egy díszített gyertyával a kezükben, majd azon a „szent fényt” meggyújtva hazaviszik és körbejárják vele otthonukat. Ez a népi hiedelem szerint fényességet hoz a házba. Húsvétkor szokás így köszönteni egymást: Hristos Anesti (Krisztus feltámadt), erre pedig a válasz, hogy Alithos Anesti (Valóban feltámadt). Fontos szokás még a hazai és az anyaországukban maradt görögöknél is a tojáskoccintás. Egy választott tojással koccintanak a család minden tagjával, akié ép marad a kör végére, annak az egész éve szerencsés lesz.

Horvátok

A pécsi és baranyai népművészet elismert kutatója, Begovácz Rózsa nyugalmazott osztályvezető, etnográfus számolt be arról a szokásról, ami csak a Dráva menti horvátoknál volt ismert. Potony, Lakócsa, Tótújfalu, Szentborbás, Drávasztára településeken az 1960-as évekig dívott, ma néhány tánccsoport igyekszik továbbra is életben tartani. A húsvéti kólóról (körtánc) van szó. A táncot fiatal lányok és még gyermektelen fiatalasszonyok járták nagyszombaton a feltámadás után, húsvét mindkét napján mise után és a húsvétot követő első vasárnapon. A férfiak csak a körön kívül nézhették a táncolókat, nekik tilos volt beállni a körbe. Egy néphitbeli vélekedés szerint a nagyszombati kólót csak szűz lányok táncolhatták, hogy a gyümölcs ne legyen férges. Ennek a szokásnak érdekessége még az is, hogy van egy felnőtté avatási rítus is.

A húsvéti kólókat templom előtt, útkereszteződéseknél, utcai vagy határbéli feszületek előtt táncolták

Németek

A németségről dr. Wild Katalin professzor, a PTE tanára, nyelvjárás- és néprajzkutató, szakkönyvíró beszélt. Mint mondta, több helyen ismerik az emmausjárás (Nach-Emmaus-Gehen) – a szabadba kivonulás – szokását. Bólyban és néhány környező faluban húsvét hétfő délutánján a falu apraja-nagyja a pincesorra megy, hogy vidám játékkal, iszogatással és beszélgetéssel töltse el a napot. Természetesen táncmulatságot is csapnak. Egy tipikus magyarországi német játék, a tojásgurítás során a tojásokat egy domboldalról gurították le, és akinek a tojása leérkezés után ép maradt, az lett a győztes. A gurítás előtt fűvel dörzsölték be a „labdákat”, hogy jobban csússzanak.

A népszokást a II. világháború után az egykori német településekre betelepített magyarok is átvették

Szlovákok

A pécsi székhelyű német ifjúsági szervezettel (Magyarországi Német Fiatalok Közössége) évek óta együttműködő Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezetének elnöke, Kiszely András egy a ’60-as években eltűnt nagypéntekkel kapcsolatos hagyomány újjáélesztésén dolgozik egyesületi tagjaival karöltve. A szokás egyébként nagyszombat reggeléhez kapcsolódóan a baranyai németségnél is él. A békéscsabai szlovák hagyomány, hogy nagypénteken, mikor éppen feljön a nap, az egész család kimegy az udvarra és megmosakszik a kútnál, friss hideg vízben. Kettős célja van: egyrészt, hogy egészségesek maradjunk, másrészt pedig hogy bűneinket lemossuk. Ugyancsak ezen a napon hajnalban a lányok a Kőrös-parti fűzfák alatt fésülködtek, hogy szép, göndör legyen a hajuk. Sokan még most is ekkor herélik a kandisznókat, arra hivatkozva, hogy Krisztus is ekkor szenvedett a legtöbbet.

Táncosok tótkomlósi népviseletben (fotó: Bunda Zsuzsanna)
Rácvárosról
Rácváros alapítását a 17. század végén felekezeti és egyéb villongások előzték meg Pécsett. 1692-ben, húsvéthétfőn a város polgársága fogadalmat tett, mely szerint „más felekezetűek, mint római katolikusok nem vehetők fel a város polgárai sorába, amennyiben továbbra is a város falain belül akarnak maradni, a katolikus hitre kell áttérniük”. 1693-ban súrlódások támadtak a katolikusok és a nemrég megtért szakadár szerbek között. Radonay Mátyás püspök is panaszkodott az óhitű szerbek esküszegése miatt. Ennek következménye volt, hogy a rác népesség egy részének el kellett hagynia a város területét. A kiutasított lakosság Ürög felé vonult, s nem messze a várostól egy községet alapított, melynek neve ma is Rácváros.
hirdetés

Hirdetés