TÁMASZ: „Pécsett közel háromszor annyi az új hajléktalan, mint tavaly ilyenkor”

Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben több hajléktalant látni a pécsi utcákon, mint korábban. Megkerestük ezzel kapcsolatban a Támasz Alapítványt, akik sajnos aggasztó hírekkel szolgáltak a fedél nélküliek számát tekintve. Szerencsére a városvezetés éppen egy, a nincsteleneket segítő akcióterv kidolgozásán van, amiről Bognár Szilvia alpolgármester beszélt lapunknak. 

Fonyó József integrált intézményvezető kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy 2020 május, június és július hónapjaiban körülbelül háromszor annyi új hajléktalannal találkoztak az utcai szolgálat munkatársai, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ez számszerűen tavaly 6-ot idei évben 16-ot jelent, tette hozzá.

hirdetés

Rákérdeztünk arra is, vajon a koronavírus okozta rossz gazdasági helyzettel összefügghet-e a fedél nélkül maradtak számbeli növekedése. A szakember úgy fogalmazott: „Az biztos, hogy a gazdasági nehézségek először azokat a rétegeket érintik, akik a legkevésbé szilárdan állnak a gazdaság vérkeringésében. Alkalmi munkások, feketén dolgozók, akik a munka elvesztését követően azonnal a szociális ellátórendszerbe tudnak csak helyet találni.”

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a tapasztalatok szerint a nyári időszakban mindig jellemző, hogy a hajléktalanok inkább választják a közterületen tartózkodást, mint a menedékhelyen alvást. Sokan kizárólag az úgynevezett krízisszállót hajlandók elfogadni, amely november elsejétől április végéig tart nyitva, tette hozzá Fonyó József.

A városházán a szociális ügyekért felelő alpolgármester, Bognár Szilvia ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, Pécsett a hajléktalanellátó kapacitása kimagaslóan jó az országos átlaghoz képest, azonban probléma, hogy sok hajléktalan nem hajlandó a szállóra bemenni. Ennek sok oka van, többek között az, hogy az ottani szabályokat a társadalom szélén élő emberek nem minden esetben szívesen tartanak be; esetleg képtelenek rá, hiszen a hajléktalanság sok esetben együtt jár valamilyen szenvedélybetegséggel, melynek egy menedékhelyen nem tudnak hódolni.

Kiemelte azt is, a pandémia után az emberek megtöltötték a pécsi centrumot, az pedig természetes jelenség, hogy egy nagyvárosban, ahol nagy számban tartózkodnak a helyi lakók és a turisták, ott a nincstelenség határán sodródó hajléktalan embertársaink is megjelennek.

Elmondta, „nem szabad előítéletekkel lenni a hajléktalanok felé, mert egyikünk sem tudja pontosan, hogy milyen életút és miféle traumák előzték meg, hogy egy ember a társadalom szélére sodródik”.

A városvezetés által életre hívott, hajléktalansággal foglalkozó kerekasztalt azonban pontosan azért hozták létre, mert sok jelzés érkezett Péterffy Attila polgármester felé a probléma égető fontosságáról. Többek között azzal keresték meg, hogy az otthontalanok a járványhelyzet alatt is az utcán élnek, ezzel potenciális vírushordozóként veszélyt jelentve önmagukra és másokra is, valamint azt is jelezték, hogy komoly gondot okoznak az agresszívan kéregetők.

Az egyelőre informális keretek között működő, őszre talán formális keretet kapó kerekasztal ezidáig megtartott három ülésének résztvevői Bognár Szilvia alpolgármester és szakmai referense mellett a városháza közbiztonsági referense, a Népjóléti- és Kulturális Főosztály referense, a Népjóléti Bizottság elnöke, Sajgó György önkormányzati képviselő és mentőtiszt, a Pécsi Rendőrkapitányság képviselője, a Pécsi Közterület-felügyelet vezetője, a Baranya Megyei Polgárőr Egyesület vezetője, A Város Mindenkié Pécs tagjai, az INDIT Közalapítvány, a Támasz Alapítvány, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Vöröskereszt munkatársai voltak.

Az alpolgármester hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy mind az önkormányzat, mind a lakosság megfelelő empátiát mutatva álljon a fedél nélkül maradtakhoz, hiszen szinte biztosan egyikük sem hajléktalannak született, hanem valamilyen tragikus vagy szerencsétlen életesemény hatására került utcára.

Elmondta, konkrét adatok egyelőre nem jutottak el hozzá az utcai szolgálattól azzal kapcsolatban, hogy Pécsett az elmúlt hetekben megugrott volna a hajléktalanok száma, de a következő kerekasztalon a hajléktalanok számának esetleges változása is terítéken lesz.

A résztvevők, a korábbi találkozásaikkor már készítettek egy cselekvési tervet, melyet a helyzetnek megfelelően gondolnak tovább vagy át. Bognár Szilvia elmondta, az eddigi javaslatok a következők voltak:

  • ajánlatos tudatosan terelni az embereket a megelőzésre és magára a jelenségre koncentráló rendezvények felé, hiszen rengeteg ok állhat a háttérben, ami miatt egy ember utcára kerül (például egy válás, családtagok, munkahely elvesztése), és ezzel nem mindannyian vagyunk tisztában; fontos a lakosság érzékenyítése és felvilágosítása, hiszen többségükben undort és felháborodást keltenek a hajléktalanok, de a gyűlölködés helyett látni kellene a hátteret és ismerni a segítségnyújtás formáit – sokan nem tudják, kitől kérhetnek segítséget;
  • az ellátórendszernek a lehetőségeihez képest kötelessége minden segítséget megadni a hajléktalan embertársainknak, hogy mielőbb kijussanak a kilátástalannak tűnő helyzetéből;
  • a kerekasztalban résztvevők szoros együttműködésére van szükség, főként az információáramlást tekintve;
  • a hajléktalanok foglalkoztatásának lehetőségeit is érdemes jobban átgondolni: külföldi példát követve például közösségi kertekben vagy haszonkertekben dolgozhatnának, ezzel nem csak a közjót szolgálva, de új értelmet is adva életüknek;
  • elemi fontosságú feladat a városban lévő gócpontok – például a belváros, a boltok környéke – felmérése;
  • érdemes lenne kialakítani egy diszpécserközpontot, ami kifejezetten a hajléktalanság témakörében lenne hívható;
  • a Lánc utcai blokk problémáját külön kiemelték, ahol a jogcím nélküli lakók, az agresszív szerhasználók, a hajléktalanok is jelen vannak, és ennek csak egyik oka a portaszolgálat hiánya;
  • a lakáskísérési programot megújítanák, a lakások állapotának felmérése és esetleges felújítások után átmeneti lakásokat lehetne létrehozni, melyekből aztán a korábbi hajléktalanok munkába járhatnának, végül pedig saját maguk által fizetett szociális bérlakásba kerülhetnének át – ehhez első körben 3-5 lakás elegendő lehetne.

Természetesen mindezzel az önkormányzatnak rengeteg munkája van még, és a tervezés mellett nagy kérdés a finanszírozás is. A kerekasztal rendszeres találkozásait Bognár Szilvia garantálja majd, néhány feladatot pedig már konkrétan kijelöltek a maguk számára. Ezek a következők: kommunikáció a város médiafelületein, közösségi kertek potenciális helyeinek feltérképezése, közfoglalkoztatási programok áttekintése és esetleges módosítása, a Támasz Alapítvány diszpécserszolgálatának hajléktalan-krízisvonallá való átalakítása, adatbázis készítése az önkormányzati lakásokban jogcím nélküli lakókról, a lakáskísérési program újraindítása lehetőségeinek feltérképezése, háttérkutatás a hajléktalanság jelenségéről és okok, valamint megoldások felmérése, a témával kapcsolatos rendezvények megszervezése. Az alpolgármester kiemelte, a közös munka a GDPR kiemelt figyelembevételével zajlik majd.

Hirdetés