Elképesztő pályafutást tudhat maga mögött Magyar László. Földmérő-térképészként részt vett Pécs feltérképezésében, ismeri a város alatt húzódó pincerendszert, kis túlzással ő álmodta a térképre Kertvárost. A pécsi szakember megjárta Irakot is, teázott a helyiekkel, nyugdíjasként pedig több száz régi térkép tulajdonosa.

hirdetés

– Hogyan indult a pályája?

– Sásdon születtem, Dombóváron érettségiztem, Székesfehérváron jártam főiskolára. Mivel már ifjúkoromba is sokszor jártam Pécsett, nagyon tetszett a város, nem sokáig volt kérdés diákként, hogy a nyári gyakorlatomat is ebben a városban töltöm a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál (PGTV). Akkor ez a cég az ország második legnagyobbja volt óriási szakembergárdával. A privatizáció után feldarabolódott a vállalat, ma már csak a töredéke van itt.

– Nagyon szerteágazó területeken alkotott maradandót Pécsen.

– Valóban rengeteg mindennel foglalkoztunk, sok megrendelésünk volt. Amikor elkezdtem a vállalatnál dolgozni, akkor indultak Pécsen a nagymértékű, komoly feltérképezések, a pincemérések, amiben nagy szerepet vállaltunk a városi tanács felkérésére számos alkalommal. Szervesen részt vettem a hetvenes években a különféle kisebb települések Pécshez csatolásában – Málom, Postavölgy, Nagyárpád, Somogy, Vasas, Hird. Szemtanúja voltam, hogyan vált Pécs az ország egyik legnagyobb városává. Négy évig dolgoztam a paksi atomerőmű blokkjainak építésénél. Nem volt egyszerű feladat, elképzelheti: tizedmilliméter pontosságra kellett megtervezni mindent!

Ő csatolta Pécshez a környező kisebb településeket

– Úgy tudom, sok ikonikus személlyel is együtt dolgozott.

– Így van. Nagyon szerencsés vagyok, hogy például a neves Angster család egyik tagjával, Gáborral dolgozhattam együtt, aki mérnökként igazi leleményről, ügyességről tett mindig tanúbizonyságot. Dolgoztam Molnár Dénes korábbi katonatiszttel is, aki annak idején a Don-kanyart is megjárta, családja ma már neves orvosokból áll. Ő hagyott rám több értékes emléket, többek között például kardokat is. De több évtizeden át kollégám volt az 56-os városparancsnok, Csikor Kálmán is, akit 12 év börtönre ítéltek, és akinek ma már utca is viseli a nevét. Sétáló Ferenc kollégámmal a pécsi pincerendszert kutattuk és térképeztük fel részletesen, ami az országban az egyik leghosszabb. Kevesen ismerik, mennyi és hány szintes pincék húzódnak a történelmi belváros alatt. Valamikor a Barbakántól egészen a Széchenyi téren keresztül a Búza térig el lehetett jutni.

Tele a ház emlékkel: egy damaszkuszi acélból készült kard

– Valóban az ön keze nyomán épült a mai Pécs legnépesebb városrésze?

– Mondhatjuk így is. A régi Kertváros utolsó épülete korábban a Szomjas tüzér kocsma volt, utána már csak szántók. Amikor elhatározták, hogy lakótelepet húznak itt fel, az én feladatom volt elkészíteni a városrész alaptérképét – ahol ma már több mint ötvenezren laknak. Később a földmérésben is részt vettem. Sajnos mára már kezd elavulttá válni a közműrendszer, hiszen egy 40 éves hálózatról beszélünk.

– Külföldön – pontosabban a Közel-Keleten – is megfordult munkájából kifolyólag.

– Irakban több mint 2,5 évet töltöttem mintegy húsz évvel ezelőtt. Kis falvak villamosítását csináltuk, olyan aprókét, amelyek még a térképeken sem voltak rajta. A 30-40 fős magyar csapatból én voltam egyedül pécsi. Teljesen más kultúrának voltam szemtanúja, ahol a síiták, a szunniták, a kurdok egymás gyűlöletében élnek. Szerencsére jobbára sikerült elkerülnünk a háborús övezeteket. Abban az időben éppen Iránnal zajlott a háború, volt, hogy a Bagdad felé nyomuló irániak közelebb voltak már a városhoz, mint mi, mérnökök, akik közvetlenül a főváros mellett laktunk. Falumérések közben sokszor vendégül láttak minket a helyiek birkával, csirkével, vagy akár csak egy teára. Fájó pontja volt az ottlétemnek, hogy a két és fél év alatt, csak egyszer jöhettem haza. Holott ekkor már két kisiskolás gyermekem is volt. Ugyanakkor volt szerencsém eljutni Babilonba, Ninivébe, az állítólagos „Édenkertbe” is.

Régi térképeket is őriz Magyar László

– Még nyugdíjasként is több hobbinak hódol.

– Mondhatnám úgy, hogy „gyűjtögető életmódot” élek: bélyeggyűjtés, numizmatika, térképgyűjtés. Ez utóbbiból több száz darabot őrzök. Feleségem, aki 1948-ban született, szintén a PGTV-nél dolgozott – akárcsak apósom. Jelenleg, nyugdíjasan is aktívan sportol, szenior helyi és országos teniszbajnokságokat nyer meg már több éve – nemzetközileg is jegyzik. Három gyermekkel és három unokával büszkélkedhetünk: két fiunk között egy év különbség sincs. Lányunk később született.

Magyar László feleségével is készítettünk interjút, IDE KATTINTVA olvashatják!

Hirdetés