A pécsi templomokat bemutató sorozatunkban már foglalkoztunk a székesegyház történetének egy szeletével, de Pécs legnagyobb templomának históriáját lehetetlen egy írás keretében bemutatni. Most egy másik kort villantunk fel: kiderül, hogy a török milyen kárt okozott az épületben, és az is, a felszabadító seregekben sem volt nagy köszönet. 

hirdetés

A török a mohácsi csata után már szemet vetett Pécsre, végül 1543-ban sikerült elfoglalnia, két évvel egy sikertelen kísérlet után. Ezzel a város hosszú ideig az oszmán birodalom jelentős kereskedővárosa lett, egyben alaposan át is alakult (arról, hogy mi mindent láthattunk volna a török kori Pécsen, korábban ITT írtunk). A változások természetesen nem kerülték el a székesegyházat sem.

A török a templom egészét több módon is hasznosította, mivel egyetlen funkciónak túl nagynak találták. A főhajóban egy ideig török iskola működött, a mai Corpus Christi-kápolna helyén pedig imahelyet, dzsámit rendeztek be, amit Szulejmán szultánról neveztek el. Mivel a törökök hite nem tűrte az emberábrázolást, ezért az Árpád-kori domborműveket letördelték, a freskókat lemeszelték, és természetesen a kereszteket is eltávolították. Az altemplom és a szentély ugyanakkor jóval prózaibb funkciót kapott: fegyver- és élelmiszerraktár, sőt istálló is működött benne.

1631-ben a székesegyház-dzsámit komoly csapás érte, a dél-nyugati toronyba ugyanis villám csapott. Emiatt a várost vezető Ahmed aga lebontatta a meglazult részt, viszont egy minaretet húztak fel a torony megmaradt részére.

A következő nagy csapást egy magyar főúr, Zrínyi Miklós mérte a székesegyházra, ő a téli hadjárat során a török kézen levő Pécset is megtámadta. 1664-ben a Mecsekről ágyúkkal lőtte a várost, ennek során sikerült többször a székesegyházat is eltalálni, a templom boltozata és tetőzete is károsodott.

1686-ban azonban már sikeres volt az ostrom, a város felszabadult a török alól, és a katonák komoly zsákmányra tettek szert – igaz, ez hatalmas pusztítással járt. Mint a Katolikus Lexikon számbaveszi, kifosztották az oltárok szentségházait, feltörték a márvány síremlékeket, a zsoldosok parancsnoka, Gabriele Vecchi a toronyból az órákat s az épület ólomlemezekkel fedett tetőzetét is leszedte és egyszerűen eladta. Bár 1703-ban I. Lipót császár elrendelte a felújítást, igyekeztek is rendbe hozni, de újabb és újabb csapások érték a székesegyházat: a kuruc harcokban is megsérült, ágyútalálatok is érték, így nem csoda, hogy az akkori püspök, Radonay Mátyás a tettyei Mindenszentek-templomát jelölte ki püspöki székhelynek, Pécs első számú temploma ugyanis kis túlzással romokban hevert.

A helyreállítás már utódára, Nesselrode Ferenc Vilmosra maradt. Ő azonban jóval többet is tett egy szimpla rekonstrukciónál: amellett, hogy megerősítette a boltozatot, új lejáratot töretett az altemplomba, és számos átalakítás révén elkezdődött a középkori helyett a barokk rendszerű székesegyház kialakulása.

Arról is képet kaphatunk, hogyan nézhetett ki a XVIII. században a pécsi székesegyház: a Kő-Kövön blog sok egyéb neves hazai emlék mellett Pécs legnagyobb templomának korabeli állapotáról is készített animációs filmet.

Forrás: Katolikus Lexikon, Pécs Lexikon, Kő-Kövön blog.
Kiemelt kép: Kő-Kövön blog.

 

Hirdetés