Pécsett és a környéken remek borokat készítenek, olyannyira nagy a választék, hogy az ember nem is tudja, pontosan mire figyeljen, ha megízleli őket. Labancz Richárd pécsi sommelier, szőlész-borász, akit lassan már minden borkedvelő ismer a városban, választ ad erre a kérdésre egy-egy borkóstoló alkalmával. És hogy miként lesz egy történészhallgatóból a szőlő mestere, mire van szükség a sikerhez? Ez is kiderül cikkünkből.
Labancz Richárd nem Pécsett született, eredetileg Vas megyei, és ott is járta ki első iskoláit, majd 2005-ben iratkozott be a PTE-re, hogy történelmet hallgasson. Nem is tudja a pontos okát annak, miért kezdte el érdekelni a borászat, hiszen a családjában és környezetében korábban sosem foglalkozott ilyesmivel senki. Kisfiúkorából emlékszik ugyan rá, hogy édesapja tagja volt egy borklubnak, amivel jártak Villányba is, ekkor őt azonban nyilván még nem érdekelte ez a dolog. Egyetemistaként pedig másokhoz hasonlóan összevissza ivott ő is mindent, nem a boron volt a hangsúly. A szakmához végül több, további életét meghatározó élményen át vezetett az útja.
– Mivel Pécs négy borrégió közepén helyezkedik el, nyilván egy idő után kapcsolatba kerültem én is ezzel az itallal, voltam több borkóstolón is. Aztán 2008 decemberében jelentkeztem egy ötalkalmas boregyetemre, ahol Rippl Béla – aki Pécsett először indított sommelier-képzést – és több helyi borász jóvoltából az alapokat megtanultam. Mikor ott kóstoltuk a borokat és beszélgettünk róluk, megfogott az egészben valami. A történelmi háttér a tanulmányaim miatt nyilván különösen érdekes volt. Ekkor tudtam meg, milyen ősi italról van szó – mesélt a kezdetekről Labancz Richárd, hozzátéve, hogy az élmény után az egyetemen is igyekezett olyan kurzusokat felvenni, melyek témába vágtak.
Nagy lökést adott a srácnak az is, mikor ugyanabban az évben elindult a Pécsi Borozó régiós bormagazin, melyben korábban nagyon aktívan dolgozott, és ma gyakorlatilag évek óta stabil és szeretett munkahelyét is az akkoriban kialakított ismeretségnek köszönheti. Az újságba manapság ritkábban ír más elfoglaltságai miatt, de például ősi magyar szőlőfajtákról előszeretettel publikál.
– Jelentkeztem a PTE által indított első szőlész-borász szakképzésre, ahol nagyon jó szakemberektől tanulhattam. A képzés mellett pedig többször voltam külföldi szőlőültetvényeken is egy-egy szüreti szezon alkalmával dolgozni. Ezek a munkák nagyban hozzátettek a szakmai tapasztalataim és a fajtákról megszerzett ismereteim kibővítéséhez. Voltam már Dél-Tirolban, Kaliforniában, Új-Zélandon, Bulgáriában is. Emellett itthoni borászokkal is együtt dolgoztam, főként a hosszúhetényi Szabó Zoltánnal. Ő tanított meg elsőként metszeni és mutatta meg, mi, hogyan megy a borospincében. De dolgoztam Mohácson az Eberhardt Pincészetben is. A környékbeli borászokkal egyébként most is nagyon jól együtt tudunk működni – mesélte a szőlész-borász.
2014-ben történt, hogy S. Pápa Petra, az Eleven borbár tulajdonosa munkatársat keresett maga mellé induló vállalkozásához. Bár Labancz Richárd akkoriban nem keresett aktívan munkahelyet mohácsi állása helyett, érdeklődött a lehetőség iránt, hiszen ez a város első borbárjának megnyitását jelentette. 2015-ben végül sikerült is a nyitás.
– A munkámban a szakmai háttér és a vendégekkel való találkozás is nagyon izgalmas. Fontos, hogy a sommelier tudja, mennyi munka van a mögött, míg a szőlő a tőkéről a pohárba kerül, és mennyi buktatója is lehet ennek. Mellette pedig az kell, hogy az embereknek át is tudja adni ezt. A munkám nagyon izgalmas. Különleges a borban, hogy sok-sok tényezőtől függ, hogyan sikerül, sosem lesz ugyanolyan – mesélte a szakember. Elmondta azt is, a közeljövőben szeretne egy kisebb szőlőterületet saját örömére is vásárolni.
