Több nemzedék tanára, városunk kulturális életének több évtizede meghatározó személyisége, Tillai Aurél Liszt-díjas zeneszerző-karnagy viselheti vasárnaptól a díszpolgári címet. Életpályája főbb állomásairól, számára fontos és meghatározó élményekről beszélgettünk.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2010-ben a város több alkalommal szervezett ünnepi rendezvényeket több intézmény, azok munkatársai, illetve a tanítványainak közreműködésével. Hogy vélekedett e kezdeményezésről, s az események megvalósításáról?
– Kérdésében említette a tanítványokat, s talán befogadóként ez volt a legjelentősebb élmény, azaz látni, mi lett az egykori növendékekből. Másrészt, mivel a saját műveimet játszották, érdekes volt hallani azok interpretálását. Némely esetekben úgy véltem, milyen jó lett volna, ha az előkészítés során kissé jobbá tehetettem volna a végeredményt, máskor pedig olyan tökéletesnek láttam az előadást, mintha én magam dirigálnék. A pécsi kórusvezetők többsége tanítványom volt, illetve valamelyik kórusomban énekelt, így bensőségesebb a kapcsolatunk. A teljesség igénye nélkül Kertész Attila, Kotáncziné Vajda Ildikó, Lakner Tamás, Nagy Ernő, Szabó Szabolcs nevét említeném.
– Több alkalommal elmesélte már, hogy gyermekkorában a cserkészet idején került Önhöz közel a zene. Hogyan történt ez a találkozás?
– Bátyámat és engem úgy neveltek a szüleink, hogy a saját utunkat járjuk. A cserkészetben tudták, hogy már egészen kiskoromtól zongorázom, ezért engem választottak különböző feladatokra: vezényeltem, népdalokat, cserkésznótákat tanítottam. A karvezetés mint tevékenység nagyon megtetszett, öntudatlanul ezzel kezdődött a karvezetői pályám.
– Ha jól tudom, még mindig nem kapta meg az értesítést, hogy a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakára felvették-e…
–Pontosan! Ez az intézmény az ELTE jogelődje volt. Annak idején a Pázmány mellett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára is jelentkeztem. Amikor végeztem, a Nyelvi és az Ének-Zenei Tanszékre is meghívtak, de státuszt csak az utóbbi kínált, így odakerültem, s az életutam már ott folytatódott.
Nehéz összegezni, mennyire sokrétű volt az a tevékenység, amelyet az elmúlt évtizedekben végzett. Hosszú esztendőkön át – egyetemi elfoglaltságai mellett – három kórust vezetett. Hogyan tudta beosztani az idejét, hogy még kikapcsolódásra is legyen lehetősége?
– Ez nagymértékben köszönhető a feleségem áldozatkészségének, megértésének és folyamatos segítségének, amelyért nem győzök eléggé hálás lenni. A feszített ütemű munka kórusonként heti két, tehát összesen hat próbát jelentett, emellett gyakran fellépésekre jártunk. A három kórussal bejártuk egész Európát, szinte minden országba eljutottunk.
– Sok szép évet eltöltött pécsi lakosként, lokálpatriótaként. Mit gondol, milyen irányba és mennyit változott a város az elmúlt néhány évtizedben?
– A zenei területre van a legnagyobb rálátásom, így a legszívesebben arról beszélek. A saját szakterületemen a Kodály Központ megnyitását tartom a legjelentősebb eseménynek, ezzel több évtizedes álom valósult meg, hiszen korábban (a Liszt-terem bezárása miatt) nem állt rendelkezésre Pécs zenei életéhez méltó hangversenyterem. Többen állítják, hogy a Kodály Központ nagytermének akusztikája jobb, építészeti kialakítása emberléptékűbb, mint a Művészetek Palotájáé. Nagyszerű élmény volt számomra, amikor a Kodály Központban tartották a Zsoltárkantáta című művem ősebmutatóját 2012-ben. A Színház téren láttam egy plakátot, amely az ünnepi műsort hirdette: Bartók Béla és Weiner Leó mellett szerepelt a nevem és a művem. Egy kicsit megilletődtem a látványtól. Bogányi Tibor szeretettel és szakértelemmel gondozta a Zsoltárkantátát, a bemutató kiválóan sikerült.
Névjegy
Tillai Aurél 1930-ban született Pécsett. 1952-1990 között a Pécsi Tanárképző Főiskolán járja végig a szakmai grádicsokat a tanársegédtől a főiskolai tanárig. 1990-2000-ig a JPTE, majd a PTE, egyetemi tanára, 2000-től Professor Emeritus. 44 évig állt a Pécsi Egyetemi Kórus élén, 22 évig vezette a Mecsek Kórust, és megszakítás nélkül 55 éve a Pécsi Kamarakórus karnagya. Tizennégy CD, valamint két szerzői lemez fűződik nevéhez. Kórusaival összesen 69 díjat sikerült megszerezniük. Számos szakmai és állami elismeréssel tüntették ki, többek között Janus Pannonius- (1980), Liszt- (1982), Grastyán- (1996), SZOT- (1986), Weiner Leó- (2006), illetve Csokonai-díjjal (2010). Tevékenységét korábban Pécs Pro Urbe és Pro Civitate kitüntetéssel jutalmazta, 2013-tól a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, ugyanebben az évben átvehette a Pécs Díszpolgára címet.
Gerner András
