A Pécsi Magyar–Finn Társaság május 28-ai klubestjének témája ezúttal a jubiláló múminok voltak. Olyan kérdésekre is választ kaptak a résztvevők, hogy hogyan vált Tove Jansson íróvá, milyen inspirációk vezették a kötet megírásához, miről szól a jubileum, a könyv, és mi indította el a ma már híres Múmin-sorozatot 1945-ben.
Talán sokan emlékeznek még az első, Magyarországon a 90-es évek környékén megjelent rajzfilmre, melynek főhősei a leginkább vízilóra emlékeztető lények, a múminok voltak. Sok kisgyermeket vonzott a tévé képernyője elé a sorozat bájos kis világa, ám akkor még bizonyosan sokan nem tudták idehaza, hogy sokkal több volt egyszerű gyermekmesénél, hiszen komolyabb dolgok húzódnak az eredeti mű megírásának hátterében. Többek között erről is szó esett Buzás Borbála előadásán, aki a finn nagykövetségen és a FinnAgoránál dolgozik, e mellett pedig igazi Múmin-szakértő, hiszen az ELTE-n finn és svéd szakon végzett, szakdolgozatát pedig a múminokról írta.
Az előadó először Tove Jansson, a mese írójának életét foglalta össze, hiszen ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a hallgatóság megértse annak a kornak a sajátosságait. Az írónő 1914-ben született Helsinkiben, szülei művészek voltak, Jansson maga is a művészpályát választotta, már gyermekkorában kiderült, hogy tehetséges rajzoló. Ám nem volt egyszerű számára, hiszen – ahogy az elhangzott – mindig is nagy elvárásokat támasztottak számára. A kisebbségi és nyelvi háttér nem elhanyagolható része a munkásságának és sikerének, egyszerre jelentek meg művei Svédországban és Finnországban, habár hazánkban is leginkább finn írónak tarjuk Janssont, ő része a svédországi irodalomtörténetnek is.
Nagyon korán kezdett dolgozni, első munkája a Garm magazinnál (szatirikus finn lap) volt, ahol illusztrátorként tevékenykedett, ennek hasábjain bukkant fel először az első múmint ábrázoló illusztráció, mely ekkor még Snork néven jelent meg Jansson szignójával.
Az első Snorknak nevezett trollt Jansson egyébként a családi nyaralójuk kinti toalettjére rajzolta fel egy vita során, amelyet öccsével folytatott Kantról – osztotta meg az előadó a mókás történetet.
A rajzolt lény a Múmin nevet később kapta meg, és ahogy Buzás Borbála megemlítette, a szónak magának szintén érdekes legendája van: amikor az illusztrátor Stockholmban tanult, akkor a nagybátyjánál lakott, akitől az ifjú írónő előszeretettel csent ételt, majd nagybátyja ekkor azzal feddte, hogy „majd jön a Múmintroll és bokán harapja”. Múmin visszatérő alakja lett a Garm magazinnak az 1930-as évektől, ám ekkor még saját történetet nem kapott.
És itt jött képbe Jansson írói vénája: naplót készített, egyszerre írta és illusztrálta leveleit, gyermekkorában pedig saját újságot is készített, 14 évesen már mesét írt, amelyet maga illusztrált. 1945 decemberében pedig megjelent első Múmin-könyve, Az apró trollok és a nagy árvíz. Ekkor már saját történetet és nevet kapott a karakter. Az inspiráció, amely a mű megírásához vezetett a háború okozta szorongás volt. Egyfajta békés helyet szeretett volna alkotni, amelyről ő maga is ír a könyv előszavában. Az apró trollok és a nagy árvíz, bár jóllehet, mesének íródott, nem tipikusan gyermeki motívumok jellemzik. A történet a vége pozitív kicsengésű és Jansson ezzel megteremti a többkönyves Múmin-sorozat irodalmi alakját.
Az előadás egyik érdekessége volt, hogy Buzás Borbála felolvasott a közönség számára eredeti nyelven, svédül egy részletet a könyvből, majd ezt követően magyarra is lefordította. Ez azért volt különleges élmény, mert ennek a kötetnek magyar fordítása még nincs. A mű fő témái a természeti katasztrófák, a veszélyes helyzetek, amelyekből humorral és szürrealisztikusan találékony megoldásokkal szokták kivágni magukat Múminvölgy lakói – mondta az előadó.
És hogy milyen volt a kezdeti fogadtatása a műnek? Az előadó így válaszolt: 1945-ben nem volt egyszerű Észak-Európában kezdő gyermekirodalmi szerzőnek lenni, hiszen ekkor jelent meg Astrid Lindgren, a svéd író Harisnyás Pippije. Ez az év egyébként (pont Harisnyás Pippi miatt) a skandináv gyermekirodalmi áttörésnek számít, ma már a múminokat is ide sorolják – árulta el Buzás Borbála.
Az első kötet megírása fontos lépés volt, hiszen Jansson így könyves szerzővé vált, és az első rész megírása után hamar megjelent a második kötet Jön az üstökös címmel (amely egyébként magyar fordításban is olvasható). Az írónő összes munkássága: 8 múminos könyv, amelyek 1945 és 1970 között jelentek meg, ezek világszerte közel 60 nyelven olvashatók, emellett regények és novelláskötetek.
Zárásként pedig az előadó, arra a kérdésére, hogy hogyan értékelhetjük Jansson munkáját ezzel az idézettel válaszolt: elmondhatjuk, hogy most már a Múmin név nemhogy nem hat furcsán az olvasók és nézők számára, amiért 1945-ben még nem szerepelhetett a címben, hanem egyszerre jelent világszerte gyermekirodalmi klasszikust és finn nemzeti szimbólumot, ami olyan értékeket képvisel, mint a szeretet, a sokszínűség és az elfogadás. Ugyan Tove Jansson elsődlegesen festőművésznek készült és nem írónak, ma mégis a finn irodalom egyik legnagyobb klasszikusa úgy, hogy műveit svédül írt. Természetesen Tove Jansson munkássága sokkal több a múminoknál, amit mi sem mond el jobban, mint hogy születésnapja (augsuztsu 9.) egyben a finn művészet napja is. Végtelenül gazdag életműve pedig talán legjobban azt mutatja meg számunkra, hogy az irodalom és kultúra – akárcsak Múminvölgy – sokféle és befogadó lehet, nem kell nyelvhez kötöttnek lennie.
Az eseményre egy rögtönzött kiállítás is készült a vendégek kedvenc kis relikviáiból, amelyek mindegyike egyedi történeteket rejtett.
Kiemelt fotó: Röder Attila
