A húsvéti „mókus” története

Hirdetés

Nem tudunk betelni a kedves állatkás történetekkel, ezért ismét megosztunk egyet, hogy a hétvégéhez közeledve minden természetbarát arcára egy kis mosolyt csalhassunk.

A Duna-Dráva Nemzeti Park egyik munkatársa még húsvét előtt kapott hívást, hogy találtak egy kismókust. A helyszínre érkezéskor azonban megállapította, hogy az apró szőrös jószág nem más, mint egy mogyorós pele – kezdi bejegyzését a nemzeti park.

Mint írják, a csöppség valószínűleg korábban ébredt téli álmából, és a hajnali fagyos időjárás kicsit megzavarta. Mivel a szakember sérülést nem talált rajta, úgy döntött, néhány napig megfigyelés alatt tartja, és az enyhébb reggelek beköszöntekor a megtalálás helyén engedi ismét szabadon, mivel a pelék nagyon kötődnek lakóhelyükhöz (nőstények alig 100 méter sugarú körön belül mozognak!).

A kis pele tehát már szabad, reméljük, sok szép peleéve lesz még!

Íme hősünk!

[su_box title=”Néhány szó a mogyorós pelékről” style=”glass” box_color=”#eedc92″ radius=”2″]A mogyorós pelével – bár hazánk legelterjedtebb pelefaja – rejtőzködő életmódja miatt ritkán találkozhatunk. Élete nagy részét a védelmet nyújtó sűrű, tüskés bokrokban tölti. Le sem tagadhatná, hogy éjszakai életmódot folytat, hosszú tapogató bajuszkái és hatalmas szeme is erre utal. Szürkületkor merészkedik elő búvóhelyéről, de akkor is leginkább az ágakon mozog és a fészke közelében marad. Egyébként kétféle fészke van: fialófészkébe születnek az apróságok, téli várában alussza át a hideget vagy épp a meleget, ugyanis ha nagy a hőség, nyári álomba is merülhet! Kedvencei a rügyek, magvak, bogyók és gyümölcsök, esetleg lárvák. A nemzeti park munkatársánál töltött néhány nap alatt például az alma lett a kedvenc csemegéje.[/su_box]

Forrás: DDNP/Schulcz Andrea

Hirdetés