Pécs az olimpiákon is nagyot alkotott

Laubert így örökítették meg, amint biciklizik

Ha ma megkérdezzük a pécsieket olimpikonjainkról, a jelen nagy alakjain kívül – mint Sors Tamás, Kenderesi Tamás, Csonka Zsófi vagy Sárosi Laura – a régmúlt büszkeségeiről vajmi keveset tudnak. Lauber Dezső és Abay Nemes Oszkár neve még mondhat valamit, de arról, hogy ők miben alkottak maradandót, azt kevesen tudják.

hirdetés

A pécsi egyetemen már javában zajlik az a kutatás, aminek az a célja, hogy minél komolyabb eredményt érjenek el a pécsi sportolók, ám érdemes megnézni, milyen dicsőséges múltja volt a városnak. 

Atlétika, labdarúgás, úszás, boksz – olyan sportágak, ahol Pécset is képviselte egy-egy fő a világ legnagyobb és legrangosabb versenyén, az olimpián. De mégis kik voltak ők?

Az 1936-os berlini olimpia csúnya emlék a magyar foci számára, ugyanis az első mérkőzésen kikapva már csomagolhattak is. A pécsi focisták azonban szép számmal képviseltették magukat: ott volt Krivicz Gyula, aki ugyan nem Pécs szülötte volt, ám egész életében idekötődött, Simon János, a PEAC kapusa, és Bérczes András, a PVSK kiválósága.

Lauber Dezső (1879-1966)

Őt talán lehet a pécsi sporttörténelem legnagyobb alakjának nevezni. Egy valódi „polihisztor” volt a sportok terén. Munkássága sportolóként és sportvezetőként páratlan a maga nemében. Lauber már diákkorában rengeteg sportban ért el szép eredményeket. A Műegyetemen végzett Budapesten, egy ottani klubban is sportolt, párhuzamosan a pécsivel. 1908-ban kijutott a londoni olimpiára teniszezőként, de nem szerepelt jól. És hogy mik azok a sportsikerek? Atlétika, tenisz, golf és kerékpár – a kedvencei, megszámlálhatatlan országos bajnoki cím. Kiváló eredményeket ért el még bobban, jégkorongban, korcsolyában, labdarúgásban, úszásban és vízilabdában. Egész életében versenyzett.

lauber dezső
Lauber Dezső kerékpárbajnokunk (Forrás: Régi Pécs blog)

A versenyzés mellett részt vett a Magyar Atlétikai Szövetség alakuló ülésén, 1897-ben, pécsi küldöttként. 1903-tól a Magyar Olimpiai Bizottság jegyzője, majd 1905-től 1915-ig titkára volt. Pécsett folyamatos élménybeszámolókat tartott az olimpiai játékokról, népszerűsítve azokat. 1900-ban 15 társával megalapította a Magyar Labdarúgó Szövetséget. 1907-től a Magyar Tenisz Szövetség tagja volt, edzősködött úszásban, fociban, korcsolyában, bobban, golfban.

Munkásságát már kevesen ismerik a mai pécsiek közül, neve csak a sportcsarnok névadójaként cseng ismerősen.

Dr. Abay Nemes Oszkár (1913-1959)

Magyardiószegen született, de már Pécsett érettségizett. Úszótehetségére hamar felfigyeltek, és a Pécsi Atlétikai Club (PAC) versenyzőjeként egyre jobb eredményeket ért el. Húsz évesen országos bajnokságot nyert gyorsúszásban. Később a felnőtt válogatott tagjaként is sok éremhez segítette hozzá a csapatot, közben jogi doktorrá avatták. Az 1936-os olimpián is szép eredményeket ért el, a 4×200 méteres férfi gyorsváltó tagjaként Európa rekordot döntve harmadik lett.

Gróf Ödön (1915-1997)

Pécs első Európa-bajnoka volt a kiváló úszó, aki a berlini 1936-os olimpián alkotott nagyot. Az 1934-es Európa bajnokságon lett aranyérmes. Két évvel később csapatban ért el nagy eredményeket, egyéni számokban nem volt sikeres. Később klubot váltva Pestre költözött. 1956-ot követően emigrált, San Franciscóban halt meg.

gróf ödön
Európa bajnokságot nyert, az olimpia nem sikerült neki (Forrás: Magyar Sportmúzeum)

Dr. Pelle István (1907-1986)

Budapesten született és csak 1933-ban költözött le joghallgatóként Pécsre. Már az 1928-as olimpián is részt vett, de 1932-ben, Los Angelesben már lóugrásban olimpiai bajnok lett, korláton pedig egyéniben és csapatban is ezüstérmes. Ezután költözött Pécsre, és igazolt át a PEAC-hoz. 1936-ban, Berlinben már nem sikerült helyezést elérnie.

Rapp Imre (1937-2015)

A pécsi kapusikon megfordult a Tatabányán, Kaposváron, de persze a PMSC-nél, a Pécsi Dózsánál töltött el hosszú éveket. Négy éven keresztül vezette a kapusok ranglistáját, az év sportolója is volt. Tatabányán öt évet játszott, de veterán kortásra, Grosics Gyula áldozata lett, aki miatt mindig csak másodkapus lehetett.

Elsőrangú eredményei ellenére a válogatottban, nagyon ritkán kapott lehetőséget. Az 1972-es müncheni olimpián részt vett, de pályára nem léphetett.

Alvics Gyula (1960-)

Nem maradhat ki a sorból a pécsi bokszlegenda, aki a szöüli olimpián húzta fel a válogatott mezét. Sajnos második meccsén vereséget szenvedett, és véget ért szereplése, de itthon azután is aktívan öklözött. Ma az utánpótlásnak szenteli a figyelmét, a kisebbeket tréningezi.

Hirdetés