Nemzetközi viszonylatban is rangos kiállításnak adott helyet idén a Modern Magyar Képtár

Akármennyire is megnehezítette a koronavírus a pécsi múzeum és a múzeumba járók dolgát, azt azért meg kell jegyezni, hogy idén a Janus Pannonius Múzeum Képző- és iparművészeti osztályának a Modern Magyar Képtárban bemutatott kiállításai között akadtak nem csupán hazai, hanem nemzetközileg is rangos, elismert tárlatok, amelyeket – még ha röviden is – de érdemes felidézni és bemutatni. Az alábbiakban erre vállalkozunk, a legfontosabb idei pécsi kiállításokat megemlítve.

hirdetés
Uránia Mozi

Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon 1967–1972

Az 1967 és 1972 között a bonyhádi zománcgyárban dolgozó művészek – a Bauhaus vizuális formanyelve és szellemisége által inspirált –munkásságát bemutató idószaki tárlat a JPM Képző- és iparművészeti osztálya és a budapesti acb Galéria közreműködésével valósulhatott meg. Olyan ismert alkotók munkáit láthattuk itt, mint Bak Imre, Fajó, Ficzek Ferenc, Gyarmathy Tihamér, Hopp-Halász Károly, Jegenyés János, Kismányoky Károly, Lantos Ferenc, Major Kamill, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Szelényi Lajos és Victor Vasarely.

Forrás: JPM

Érdekesség, hogy Vasarely ideája a színes, geometrikus, variálható modulokból álló műalkotások építészeti, urbanisztikai léptékű megvalósítása lett volna a címbeli „Színes város” koncepciója szerint. Ez a tárlat a JPM nemzetközi és hazai viszonylatban legjelentősebb idei kiállítása.

Forrás: JPM

A kiállítás kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból hozták át a Modern Magyar Képtár állandó kiállításába Szíjártó Kálmán 4 méter magas, 3 méter széles, 51 darab –egyenként 45×45 centiméteres elemből álló – 1972-ben készült monumentális zománckép-falát, a Pécsi Műhely zománcművészetének egyik főművét.

Szíjártó zománcfala (forrás: JPM)

Bővebben itt olvashatnak a kiállításról.

Gábor Jenő párizsi utazása

Gábor Jenő festőművész párizsi utazásáról írt naplóján alapuló alkotásait októbertől láthatjuk a képtárban, a képek a pécsi múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, valamint magángyűjteményekből származnak. A napló szövege és a festmények sajátos módon illusztrálják egymást.

Gábor Jenő egyik párizsi képe (forrás: JPM)

Mint ismert, Párizs a 20. század elején a képzőművészeti élet központja volt, Gábor Jenő pedig együtt talált itt rá a modern nagyváros életének különleges jeleneteire és a mindezeket megjelenítő modern képzőművészeti törekvésekre: a képeken egy pécsi turista egzotikumot kereső nézőpontjából látjuk a várost.

Bővebben itt olvashatnak a kiállításról.

Kollázs, montázs, asszamblázs

A Modern Magyar Képtár nemzetközileg is elismert állandó gyűjteménye újabb kiállításrészleggel bővült idén, ez a „Kollázs, montázs, asszamblázs” nevet viseli.

Egy kép a tárlatról (forrás: JPM)

A kiállítás rendezési szempontja nem a művészettörténeti időrend volt, a művek a címbeli műfaji és technikai törekvések révén kapcsolódnak egymáshoz. A kiállított tárgyak nagy része eddig raktárban volt, ebben az összefüggésben 2020-ban láthatók Pécsett először.

A tárlatról, a művészekről, valamint a kollázsról, a montázsról és az asszamblázsról itt tudhat meg többet.

Elhagyott illúziók – Gyenis Tibor alkotásai

A pécsi múzeumba járók bizonyára tudják, hogy a JPM Modern Magyar Képtárának „Képtári Tárlatok Pécsi Műbarátoknak” sorozata kortárs pécsi és egykor Pécsett alkotó, vagy valamilyen szállal Pécshez kötődő képzőművészek alkotásait, illetve pécsi képzőművészeti magángyűjtemények anyagát mutatja be egy-egy kamara-kiállítás keretében. Ez a gyűjtemény, mely a nagybányai festészettől napjainkig a legjelentősebb alkotókkal és remekművekkel illusztrálja a magyar képzőművészet történetét.

A sorozatban régebbi és legújabb műveivel júliusban mutatkozott be Gyenis Tibor, akinek művészetét a legegyszerűbb és legjobb saját szavaival bemutatni:

„Korábbi képeimet egy összeállítás jellemezte, ahol különböző eredetű és működésmódú elemek kerültek egy térbe. A behelyezett tárgyak vagy tárgykiegészítések, vagy zárványok maradtak, vagy kapcsolódtak egy térelemhez, de ez a kapcsolódás a szobrászati térkapcsolatnak egy speciális formája volt. Később a dokumentumként fotózott tájak kasírozott printjeit kezdtem átalakítani. A képi folytonosságot téri hiátussal, véséssel, kiszakítással szakítottam meg. Olykor a hordozófelület áttörésével a kép ablak mivolta is sérült végérvényesen megváltozott. Az ábrázolt és a valós tér egymással határos mintái adták e képek rétegességét, összeállítás jellegét. Új képeimen is vannak az ábrázolást megszakító hiányok, ezek azonban kollázsok módjára készültek, pontosabban az intarzia módszerével. A printek megduplázásával előálló képfelületet tettem meg játéktérnek.”

Akit bővebben érdekel Gyenis Tibor munkássága és képei, annak ajánljuk a Jelenkor cikkét és fotóesszéjét.