Hirdetés

Engel Adolf elképesztő figurája volt a 19. századi Pécsnek. A semmiből indulva Pécs legendás iparosává, patriótájává, jótevőjévé lépett elő. Egy könyvtár is alig lenne elég ahhoz, hogy mindazt, amit a városban és a környéken véghezvitt, be lehessen mutatni. Házaló szegény fiúcskából magyar nemes lett, aki nélkül Pécs és vidéke nem lehetne olyan, mint amilyennek ma látjuk.

A kezdetek

Engel Adolf 1820. február 6-án, szinte napra pontosan 198 éve született Pécsen. Édesapja, Péter, Bonyhádról beköltözött kereskedő volt, második felesége – aki zsidó családból származott – szült neki két gyermeket: Adolfot és Simont. Engel Péter 1823-ban elhunyt, a szűkös anyagiak pedig arra kényszerítették a kis Adolfot, hogy már tizenegy évesen munkába álljon tanulmányait megszakítva. Tulajdonképpen mindennel kereskedett, ceruzákkal házalt, vegyi anyagokból készített gyújtómasinákat és eladta őket. Szabadidejében tanult, járta a könyvtárakat.

Éppen csak túl a kamaszkoron, tizenhat évesen előbb dohány-, később ruha- és bútorboltot nyitott. Huszonhárom évesen elvett egy zsidó lányt, ötszáz forintos hozományra tett szert. 1848-ban nemzetőr lett, 1853-ban pedig a Lyceum utcában nyitott fakereskedést. Révbe ért, ezzel az üzlettel minden megváltozott.

Vállalkozások a város élén

Engel zseniálisan felismerte a felemelkedőben lévő város szükségleteit, a folyamatos építkezéseken értékesítette a felvásárolt és feldolgozott fát – néha még ő maga is vállalt építkezéseket.

A bevételt saját vállalkozásaiba forgatta vissza. 1863-ban gőzfűrészüzemet nyitott, parkettagyárat alapított. Megnyitotta a város első szénraktárát. 1876-ban két fiát is maga mellé vette, Engel Adolf és Fiai néven szerepeltek a korabeli címtárban. Egyik legnagyobb partnerük volt a Duna Gőzhajózási Társaság, akiknek rendszeresen szállították a kitermeléshez szükséges bányafát. A városvezetés is rendszeresen adott megbízásokat nekik, ezenkívül exportáltak Nyugat-Európába (Ausztria, Németország, Franciaország, Svájc), egy rövid ideig az angol piacon is próbálkoztak.

Ezek a tények igazolják az Engelék által kitermelt és forgalmazott áru kiváló minőségét. Kiállítási aranyérmek, nemzetközi expókon való elismerések.

Nem kevés pécsinek adtak munkát: csak az üzemben 70-100 fő dolgozott, de ennek többszöröse a kinti telephelyeken, erdőkben. Engel Adolfot szerették az alkalmazottai is: ugyan nagyon szigorú beosztásban dolgoztatta őket, de rendszeresen kaptak tőle meleg levest, kenyeret.

Számos birtokot is vásárolt a gyártulajdonos a vállalkozások mellett. 1878-ban Felsőmindszenten szerzett egy uradalmat, majd Montenuovo Alfréd herceg jánosi birtokát. Az ott élők sorsát szívén viselte, lakásokat, könyvtárat, iskolát építtetett, tanítót is hozott.

Engel Adolf kastélya ma Komlón (Panoramio)

Az egyik legnagyobb pécsi

Az 1860-ban megvett Czindery-kert mindig nyitva állt a pécsiek előtt, ha bálokra, összejövetelekre, mulatságokra, koncerthelyszínre volt szükség. Még egy gőzfürdőt is építtetett a pécsieknek!

A pécsi izraelita hitközség elnöki tisztségét is betöltötte. Itt is minden kezdeményezés élére állt, energiáját és pénzét a zsidó közösségnek szentelve. Hatalmas összeggel támogatta az új zsinagóga felépítését.

A Balokány-tó az előző századfordulón

Nevéhez és cégéhez fűződik a Széchenyi tér sarkán álló Lóránt-palota felhúzása, a fellendülőben lévő Balokány uszodájának kiépítése – ez utóbbit saját költségén tette meg és később a városnak adta –, illetve vidéken, Mohácson is különféle sóraktárakat épített. A pécsi vasúti pályaudvar kibővítése is az ő érdeme.

Nem akármilyen ajándékkal jutalmazták erőfeszítéseit: 1886-ban Engel Adolf magyar nemesi rangot kapott Ferenc Józseftől, „jánosi” előnévvel.

A komlói bányászat atyja

Engel Adolf érdeme a komlói kőszénbányászat fellendítése. 1895-ben telket vásárolt Somostető környékén és megkezdődött a kitermelés az Adolf-tárnánál. Ezt két másik követte, a 19. század végén mintegy 250-300 ember dolgozott az alkalmazásában.

Továbbment: vasútvonalat létesített Komló és Felsőmindszent között, így sikerült a komlói széntermelést hozzácsatolni az országos kereskedelemhez.

1898-ban kilépett saját cégéből, a komlói széntermelésre nyergelt át egy újonnan alapított önálló vállalattal. 1903 januárjában azonban elhunyt, így már nem volt ideje ezt a vállalkozást kibontakoztatni.

1911-ben tiszteletére a város utcát nevezett el róla – ez a mai Goldmark Károly utca, a Zsinagóga mögött.

Nem múló nagyság

Adolfnak négy fia született, mindegyik az üzleti ágazatban helyezkedett el, apjuk vállalkozásait gondozták, vitték tovább. József volt az egyedüli, aki egész életében Pécsett maradt, a közélet meghatározó alakjává vált.

Az Engel Adolf és Fiai cég még az 1944-es borzalmakat is túlélte, pedig a tulajdonosokat deportálták. A háború után viszont a vállalat már nem tudott megmaradni a piacon, így 1946-ban megszűnt a kommunistáknak köszönhetően.

Forrás: Vörös Andrea: Jánosi Engel Adolf

Kiemelt képünkön Jánosi Engel Adolf komlói mellszobra (Komlói Újság)

Hirdetés