Adományozás nélkül, tele csehszlovák bizsuval – így teltek a régmúlt adventjei

Nemrég megkezdődött a Pécsi Adventi Vásár. A bécsi adventi vásár mintájára egyre több helyen megjelenő rendezvény a számos bódéval, forralt borokkal, kézműves karácsonyi ajándékokkal már Pécset is meghódította. Nem mindig volt ez így: a rendszerváltás előtti évtizedek alatt az adventi időszak jobbára kimerült az üzletek meggazdagodott kínálatában, a jótékony akcióknak híre-hamva se volt.

1957-ben furcsa, ma már nehezen elképzelhető módját választották a decemberi ünnepvásárnak: Karácsonyi Borvásárt rendeztek a Kossuth (mai Király) utcai „Tacskó Mackó”-ban. Itt a környékbeli termesztők árusították minőségi boraikat, sőt, pár menőbb étteremnek is juttattak belőlük. Mindez a Pécsi Vendéglátó Vállalat szervezésében történt, akiknek célja volt, hogy kielégítsék a lakosság borszükségletét az ünnepi időszakra.

hirdetés

A Baromfikeltő Vállalat is hasonló célokat tűzött ki maga elé, ők többször is rendeztek csirkevásárt az év utolsó időszakában.

Egy 1958-as cikk részletesen felsorolja, milyen árucikkek kerültek a boltokba a karácsonyra készülődve. A ruházati boltok vadonatúj szenzációja volt a rózsaszín, sárga és fehér színekben is kapható „nylon-stóla”, viszonylag olcsó áron – hogy ez utóbbi mit jelenthetett, azt mindenki döntse el maga. Az óra- és ékszerüzletek bőséges választékkal rendelkeznek, szovjet és NDK-s import karórákkal, és csehszlovák bizsukkal.

A szegények megsegítése nem volt éppen az előző rendszer profilja

Egészen elképesztő, hogy az advent szócskával az 1945-46-os évek után csak 1988-89-ben találkozunk újra. Tudjuk, hogy a kommunizmus irtott mindent, aminek köze volt a valláshoz, de hogy pontosan mivel indokolják a szegények segítésének, adakozásoknak a megszüntetését, azt jól példázza ez a hosszabb köszöntő, mely a Dunántúli Napló 1958. december 25-i számában olvasható:

Valóban csak annyi lenne, amit oly sokszor számonkérnek tőlünk: betlehemezés, misztérium és tömjénfüst? Valóban hiányoznának a rongyos ruhájú betlehemezős gyermekek, akiket a legtöbb esetben ínség, az egész éven át hiányolt jobb falat reménye öltöztetett maskarába és vitt a késő esti csatangolás útjára? És talán karácsonyabb volt ez a szép ünnep azzal, hogy a levetett ruhákból és egyéb miegymás okból összeállított ajándékcsomagot kaptak a szegények tíz kiló fával öt kiló burgonyával és legalább egyszer egy évben jóllakhattak a karácsony tiszteletére.

Miért nem munkát adtak nekik, és olyan bért, hogy ne szorultak volna könyöradományokra, amelyeknek arcpirító alázkodás volt az ára.

Ma már nem állítunk „szegények karácsonyfáját”, nem osztunk ingyen ebédeket, nem sértjük az emberi méltóságot használt kacatok nagyképű odaajándékozásával. Egyikre sincs szükség. Annak, aki becsülettel dolgozik ebben az országban, módja van arra, hogy nemcsak karácsonykor és a többi jeles ünnepen, de szinte mindennap jó falat jusson az asztalára, hogy meleg legyen a lakása, gondozott a ruhája.

Ezzel indokolták tehát a karácsonyi hagyományok durva megszüntetését.

A változás szele aztán az adventi időszakban is jelentős újdonságokat hozott: 1989-ben azoknak a 14 év alatti gyerekeknek adományozhattak a pécsiek, akik Romániából menekültek át. A Felsőmalom utcában aztán karácsonyi kirakodóvásárt rendeztek – erre korábban nem nagyon volt példa. A középiskolások is jótékonykodtak a rászorulók számára: a széchenyisták a Király utcában énekeltek, zenéltek.

Vásár a Felsőmalom utcában (D.N.Archívum)

Napjainkban már november végén megkezdődnek a jótékonysági akciók, rászoruló gyermekeknek és felnőtteknek határon innen és túl. Az adventi vásár idén november 30-án nyílott meg a Széchenyi téren és egészen december 23-ig lehet elmerülni a karácsonyi hangulatban.

Forrás: Dunántúli Napló Archívum
Képek forrása: Fortepan

Hirdetés