Pécs egyik csodáját, a róla elnevezett Gyugyi-gyűjteményt hozta el majdnem tíz éve hozzánk az Amerikában élő, 1956-ban emigrált Gyugyi László, akit a tengeren túl feltalálóként ismernek, számunkra viszont műgyűjtő. Több mint hétszáz darab Zsolnay kerámiával gazdagította a várost, turisták ezreit csábítva Pécsre. És szüntelenül bővül a készlet: az idős úr rendszeresen gazdagítja a „Zsolnay Aranykora” kiállítást újabb csodákkal.
– Tamásiban született, Budapesten tanult, végül Angliában, majd az Egyesült Államokban kötött ki az 1956-os események után.
– Igen, az 56-os forradalom és szabadságharc sikertelensége, bukása volt az az ok, ami miatt pár évfolyamtársammal együtt külföldre emigráltunk. Határozott célunk nem volt, inkább az a reménytelenség hajtott minket el, ami ránk várt volna.
Anglia egy semlegesebb, politikailag stabil ország volt, így ott folytattam tanulmányaimat. Az iskola elvégzése után ott kezdtem el dolgozni, összesen öt évig éltem a szigetországban. Majd egy amerikai villamosipari óriáscég érkezett Angliába, és én akkor kaptam egy ajánlatot tőlük, hogy menjek ki dolgozni hozzájuk. Éltem a lehetőséggel, így kerültem az Egyesült Államokba.
– Hogyan indult a kerámiák gyűjtése, és miért pont a zsolnayk?
– Ez nem tudatosan, szervezetten kezdődött el. Amikor feleségemmel házat vettünk Amerikában, az egyik szobát „magyarosra” szerettem volna berendezni, kifejezetten 19. századi dísztárgyakkal. Így találkoztam a Zsolnay emléktárgyakkal. Egy árverésen fedeztem fel őket, fokozatosan kezdtem tanulmányozni a hátterüket, egy idő után pedig, ahogy egyre jobban megismertem őket, már más szemmel tekintettem rájuk, kezdtem világviszonylatban is összehasonlítani más porcelánokkal.
– Számon tartja, hány darabos a kollekciója?
– A legnagyobb példányszám kint létem alatt közel hatszáz porcelán volt, ma a Pécsett kiállítottak meghaladják a hétszázat. Látszik tehát, hogy a gyűjtés a mai napig zajlik, folyamatosan bővül a kollekció, amiből időről időre a pécsi kiállítás is gazdagodik. Mindig olyanokat hozok el ide, amikről úgy gondolom, hogy jól kiegészítenék a meglévő állományt, a bizonyos stílusok, irányzatok találkozni tudnak.
– Miért döntött úgy, hogy hazahozza a kollekciót és Pécsnek ajándékozza?
– Egy óriási hatású Zsolnay-kiállításon volt szerencsém részt venni még Amerikában, amit magyarok szerveztek. Találkoztam hozzám hasonló sorsú magyar emigránsokkal, akik az 56-os események hatására, vagy még a második világháború előtt vándoroltak ki. A kiállítás vendégkönyvébe rengetegen írtak, többen megosztották, hogy csodálatos élmény volt, büszkék rá, hogy magyarok lehetnek. Ez mély nyomot hagyott bennem.
A másik megrendítő élményem akkor volt, mikor először jártam Pécsett, hogy megtekintsem a Zsolnay-gyárat. Akkor láttam, hogy a gyár dolgozói közül sokuk kezében az a kötet van, ami az amerikai kiállításról készült. Páran aztán sírva mondták nekem, hogy nem is tudhatom, mit jelent számukra azokat a darabokat látni, amelyeket saját felmenőik készítettek valamikor. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy úgy a helyes, ha a gyűjtemény visszakerül oda, ahonnan útjára indult: Pécsre. Annak ellenére, hogy rengetegen szerették volna a fővárosban látni a kerámiákat.
– Azt megelőzően járt már Pécsett?
– Fiatalkoromban egyszer. Legidősebb testvérem a helyi technikumban tanult és a család szándéka szerint én is itt tanultam volna. Fel is vettek a középiskolába, ám időközben elhunyt édesapám, anyagi okok miatt így szülőfalumban, Tamásiban jártam ki a gimnáziumot.
– A műgyűjtésen kívül van még valami hobbija?
– Világéletemben magas pozícióban dolgoztam, mérnökként mindig elfoglalt voltam. Amerikai szempontból az általam elért eredmények jelentősnek számítanak, ezért még ma is gyakran kapok szakmai megkereséseket, leveleket. Fiatalkoromban szerettem még focizni, de az már nagyon régen volt!
Gyugyi László a napokban újabb tíz Zsolnay kerámiával gazdagította a gyűjteményt, amit Páva Zsolt polgármester és Vincze Balázs, a ZSÖK Nkft. ügyvezetője társaságában adott át. Mindegyik dísztárgy történetét, keletkezési idejét és körülményeit is ismertette a megjelent érdeklődőkkel. A 2009-ben kiállított tárlat 588 darabot tartalmazott, ám a nemrég átadott tíz példánnyal immár 713-ra bővült a kerámiák száma.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#d8bf97″ radius=”2″]Gyugyi László 1933-ban született Tamásiban. A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnökként végzett, majd külföldön tanult tovább 1956-tól. Megszerezte a tudományok mestere és a filozófia doktora fokozatot is. Amerikában, Pittsburghben egy kutatási-fejlesztési cégnél dolgozott kutatómérnökként. Összesen 78 szabadalom fűződik a nevéhez. Ötvennél több szakmai publikációt és két könyvet is írt.
Gyugyi Lászlót Tamási és Pécs is díszpolgárrá avatta.
Két gyermeke van, fia távol él tőle, Kaliforniában, a Google-nél dolgozik, évente egy-két alkalommal találkozik vele. Neki egy gyermeke van. Lányával gyakrabban érintkezik, ő Pittsburghben él, az ő lánya – a műgyűjtő-feltaláló unokája – már férjnél is van.[/su_box]
